A Baranyai-dombság turistaútjainak kalauza

 

1. Baranyai sárga túra:leírását lásd itt: SÁRGA SÁV

 
2. Baranyai zöld túra: leírását lásd itt: ZÖLD SÁV
 
3. Kék kereszt jelzés: Új-hegy, kék négyzet elágazás - Héhwald-kereszt
Táv: 0,1 km.
 
Ez a rövid betérő jelzés a Máriakéméndtől délre lévő erdőben lévő 1903-ban állított kereszthez vezet. Valamikor itt a kereszt mellett forrás eredt, melyet Szent-kútnak vagy Alajos-forrásnak neveztek. Elsősorban horvátok zarándokoltak ide, betegségeikben gyógyulást remélve. A forrás felett egy kápolna is állt, melyben egy szentkép volt elhelyezve. A zarándoklatok az 1930-as években szűntek meg, majd a kápolnát 1951-ben lebontották, így hely is feledésbe merült. A forrás és a kápolna romjai még ma is láthatók.
 
4. Kék négyzet jelzés: Máriakéménd, am. - Új-hegy - Nagy-pincesor, kék irányított kör elágazás
Táv: 1,5 km.
 
Jelzésünk a település autóbuszmegállójától indul és déli irányban a Széchenyi tér mellett vezet el, ahol egy információs tablót találunk, rajta a Baranyai-dombság turistaútjainak térképét. A Kossuth Lajos utcán át hagyjuk el a települést, majd az Új-hegy jól kijárt erdei útján haladunk felfelé. Útközben kitérőt tehetünk a közeli Héhwald-kereszthez (K+). A Nagy-pincesor déli végénél érjük el a kék irányított körtúra útvonalát, ahol jelzésünk véget ér. Innen jelzetlen úton déli irányban (pincék), kb. 350 m-re érhetjük el a Margaréta-saroknak nevezett határpontot, ahol magas talapzaton két hatalmas fa tövében áll Antiokheiai Szent Margit szobra.
 
5. Sárga négyzet jelzés: Szabari-erdő, S▬ elágazás – Natúr Életmód tanya – Székelyszabar, am.
Táv: 1,2 km
 
Jelzésünk a vöröstölgyekkel borított csodálatosan szép erdőállományából, a Szabari-erdőből indul. A Natúr Életmódtanya mellett egy szép réthez érünk, ahol szép lovakat láthatunk. A közeli autóspihenőhöz érve egy keresztet, asztalt és padot találunk, ahol megpihenhetünk. Jelzett utunk a Székelyszabar, felső nevű buszmegállónál ér véget. Innen Mohácsra vagy Pécsváradra utazhatunk.
 
6. Zöld négyzet jelzés: Z▬ elágazás, Lókúti-rét – Erdősmároki-halastó – Erdősmárok, autóbusz forduló
Táv: 2,5 km.
Jelzésünk Liptódtól északra a zöld sáv jelzés elágazásától indul. Ide a Liptódi buszfordulóból juthatunk el, kb. 1 km-es úton a zöld sáv jelzésen északi irányban. A zöld négyzet jelzés kezdetben csodálatos réten (Barics) vezet keresztül, majd egy rövid, de meredek emelkedőn a gerincre jutunk. Itt északi irányban egy akácos erdő és szántás szegélye mellett haladunk, majd jobbra a szántás irányába térünk. A jelzést figyeljük, mert az utat időnként beszántják, és 40-50 m-es eltérésekkel arrébb helyezhetik. Innen már lejtős terepen egy vadkerítés mellett haladunk lefelé. Egy hídon átkelve, az aszfaltúton jobbra fordulunk. Elmegyünk az Erdősmároki-halastó mellett (kitűnő horgászparadicsom), majd Erdősmárok kis településére, az autóbusz-fordulóban fejezhetjük be túránkat. Innen autóbusszal Mohácsra vagy Pécsvárad felé utazhatunk.
 
7. Sárga háromszög jelzés: Péter-sarok, S▬ elágazás – Kéméndi-tető – KL elágazás
Táv: 2,2 km.
Jelzésünk a Liptódpusztai-völgyből egy csalános úton indul dél-keleti irányba. Egy szép vadföldre érünk, ahol ha csendesen haladunk szarvasokat és vaddisznókat figyelhetünk meg. Innen egy keskeny ösvényen a Péter-sarokba térünk, melynek aljában egy csodálatos löszbe települt homokkő hasadékot találunk. A területen a Baranyai-dombságra nem jellemző gyertyános ősbükkös található koros tölgyfákkal elegyesen. Jelzésünk meredeken felfelé indul a hasadék mentén, és egy keskeny úton szép tölgyerdőben érünk fel a gerincre. Innen a jelzett út kissé kanyargósan vezet fel a Kéméndi-tetőre. Tavasztól őszig ezt a szakaszt elborítja a csalán, ezért érdemes kissé a fák közé betérni. A következő szakaszon nincs út, csak az erdő és a szántás mellett haladunk. Egy mezőgazdasági és erdőterület szegélye mellett, cikk-cakkozva haladunk, míg elérünk a kék rom jelzésig, melyen Máriakéméménd vagy a Török-vár irányába folytathatjuk utunkat.
 
8. Kék kör jelzés: Kegytemplom, K elágazás – Templom-forrás
Táv: 0,3 km.
Jelzésünk a máriakéméndi kegytemplomtól indul és a műúton északi irányba Pécsvárad felé vezet. A szalagkorlátnál balra térünk és egy 26 fokból álló lépcsősoron jutunk a szép mogyoróbokrokkal övezett kis ligetbe, ahol a forrás ered. A környék legbővizűbb forrása, érdemes felkeresni. Közelében egykor téglaégető kemencék voltak, ennek romjai a forrással átellenben, a műút keleti oldalán az erdőben megtalálhatók.
 
9. Sárga kör jelzés: Véménd, S▬ elágazás – Ötvályús-forrás
Táv: 0,5 km.
Véménd főutcájáról letérve, a Dobó Katalin utcában találjuk a bővizű forrásokat. A forrás alatt egykor pálinkafőző működött, annak tövében is ered egy forrás.
 
10. Zöld kör jelzés: Z▬ elágazás – Mária-forrás
Táv: 0,2 km.
Marázától északi irányban, a zöld sáv jelzésről letérve egy csodálatosan szép nyiladékon közelíthetjük meg a Mária-kápolnát a Szent-kúttal és az alatta eredő Mária-forrást.
 
11. Zöld kör jelzés: Z▬ elágazás – Ló-kúti-pihenőhely (vezetékes ivóvíz, de csak engedéllyel használható táborozók részére)
Táv: 0,1 km.
A Liptód és Maráza között vezető zöld sáv jelzésű útról már jól látszik a pihenőhely, ahová egy igen rövid zöld kör jelzés vezet be. A diófa árnyékában asztalokat, padokat, kemencét és szalonna-sütőhelyet találunk. Táborozásra és sátorozásra is alkalmas a rét, mert vezetékes ivóvíz és esőbeálló is található itt. Csap kinyitásához kulcs Markesz Istvánnál Liptódon (tel.: 20-772-0330).
 
12. Zöld kör jelzés: Z▬ elágazás – Lankás-forrás
Táv: 0,6 km.
Jelzésünk a Máriakéménd felől érkező zöld sáv jelzésről, a halastó közeléből indul. Egy akácos, diófákkal borított erdőben keskeny ösvényen jutunk fel a Lankás-forráshoz. A forráshoz falépcsősor vezet le. A forrás időszakos vízkifolyású, csak ritkán üzemel.
 
13. Kék irányított körjelzés: Máriakéménd, am. - Kéméndi-csorgó - Nagy-pincesor - Lankás-dűlő - Kegytemplom - Máriakéménd, am.
Táv: 6,6 km.
 
Túránk a máriakéméndi autóbuszmegállótól (Rákóczi Ferenc utca) indul. Máriakéméndre menetrendszerinti autóbuszjárattal érkezhetünk. A faluba autóbuszjáratok Pécsről, Szederkényből és Pécsváradról indulnak.
 
Máriakéménd már a csiszolt kőkorban is lakott hely volt, később trák-illír népcsoport, kelták majd rómaiak is letelepedtek a környéken, az egykor itt áthaladó híres római borostyán út mellett. Nevét 1015-ben már említette a pécsváradi apátság alapítólevele is, mint apátsághoz tartozó birtokot. 1237-ben a Győr nemzetséghez tartozó Óvári Konrád birtokaként említik az oklevelek Minori Kemud néven, Óvári Konrád baranyai uradalmának a központja volt. Régen három falu létezett itt: Kiskéménd, Nagykéménd és Váralja.
 
Jelzésünk a főúttól balra a Petőfi Sándor utcába tér, majd a Szent Márton tiszteletére szentelt templom mellett betonúton haladunk a Nagy-pincesor felé.
 
A faluban álló copf stílusú Szent Márton plébániatemplom 1793-ban készült el. Főoltárának kvalitásos barokk festménye Szent Márton köpenyosztó jelenetét ábrázolja.
 
Egy működő Norton kút mellett visz utunk, majd kicsit feljebb az út mellett szépen kiépített gyér vizű forrást találunk (Kéméndi-csorgó). Száraz időszakokban a forrás kiapad. A pincesorban szerpentinszerűen észak felé fordulunk. Szépen gondozott pincék és szőlők mellett vezet utunk. A pincék többsége előtt padokat, asztalokat és tűzrakót találunk. Gyönyörű kilátás nyílik innen a Keleti-Mecsek vonulataira. A pincesoron végighaladva a Lankás-dűlőhöz érünk. Ennél a pontnál ágazik ki a kék rom jelzés, mely a Török-vár romjaihoz vezet. Utunk innen nyugatra tart és egy nagyon meredek, kökény és vadrózsabokrokkal benőtt mezőn indulunk lefelé. Csodálatos panoráma tárul innen a szemünk elé. A volt sípályánál találkozunk a zöld sáv jelzéssel és egy rövid szakaszon vele együtt haladunk, majd rövidesen faluba érkezünk. Átmegyünk a patak hídján és innen már a Szent Márton úttal együtt haladunk. A szárító előtt  áll a 2014-ben felújított Fűrész-kereszt, mellett ismertető tabló és pad. Egy akácerdő és egy állattartó telep mellett haladunk, majd hamarosan a kegytemplomhoz érkezünk.
 
A kegytemplomot Máriakéméndtől északra 1 km-re találjuk. A 15. században épült és Mária-templomként is ismerik. Ezen a helyen állt a középkori Kéménd nevű falu, melynek Szent Miklós tiszteletére emelt temploma volt. Ez a falu a török időkben teljesen elpusztult. A bevándorlók megérkezésekor a régi templom romjait már ellepte a bozót, csak a szentély állt tető nélkül. 1740 tavaszán öt lány, köztük Margaretha Rogner és Anna Weiß füvet gyűjtött a templomrom körüli régi temetőben. Az egyik mélyedésből előbukkant Szűz Máriának fényességet árasztó képe, karján kisdedével. A kiáltásukra odasiető Elisabetha Blumenthaler fel akarta venni a képet, de az eltűnt. Néhány nappal később egy ifjú látta, amint Szűz Mária karján kisdedével, dicsfénytől övezve belépett a templomba. A történtekről a falu elöljárósága, valamint az egyházi hatóságok több ízben kihallgatták a fiatalokat. A jelentések hallatára megindult a búcsújárás, ezért Franz Blumenthaler bíró szalmával befedette a régi szentély tetejét, hogy misézésre alkalmas legyen. 1744-46 között hercegprímási engedéllyel a régi szentélyt átalakították Mária-kápolnává. Mivel már akkor szándékukban állt nagyobb templommá bővíteni, nagy sekrestyét, föléje pedig oratóriumot építettek. A pécsi Mária Pichler asszony Mária képet festetett az oltár részére, amiért lánya hosszas szembetegségből meggyógyult. A búcsújárók ösztönzésére 1747-ben hozzáláttak, hogy a kápolnához egy szélesebb templomot építsenek. Ezt Lipusy György 1753-ban szentelte fel. 1754-ben prímási engedéllyel plébániatemplommá nyilvánították. 1756-ban a templom körüli hatalmas területet kőfallal vették körül, fákat ültettek, hogy a nyári hőségben a zarándoklók enyhülést találjanak. 1758-ban új Mária oltárkép készült, rajta a filiálék védőszentje is: József (Maráza), Miklós (Liptód), Márton (Kéménd), Lőrinc (Szederkény). 1800-ban kazettás mennyezetet kapott a templom. 1804-ben tölgyfatornyot ácsoltak a falakra, 4 haranggal. A súlyos tehertől a falak megrepedtek, ezért a fatornyot 1817-ben lebontották, és a templom mellé építettek egy kőtornyot. Keresztjébe elrejtették az "őstörténetet" és egy beszámolót a napóleoni idők megpróbáltatásairól. Nagyobb arányú renoválás 1893-ban, 1937-38-ban, 1976-77-ben történt. 1966-ban - az addigi templomhajóban lévő - fából faragott, tiroli eredetű kegyszobrot, a földgömbön álló Madonnát, karján a kis Jézussal az oltárkép helyére állították. A templom 230 éves jubileumára, 1981-ben a volt kéméndiek (egy második) harangot adományoztak, és ünnepélyes falutalálkozó keretében elhelyezték a toronyban. A papok a templom belsejében, illetve a templom előtti park kriptáiban vannak eltemetve.
 
A kegytemplom megtekintése után a pécsváradi országúton indulunk tovább, és csakhamar visszatérünk Máriakéméndre a település buszmegállójába, ahol túránk végeztével menetrend szerinti autóbuszjárattal utazhatunk tovább Szederkénybe, Pécsváradra vagy Pécsre.
 
14. Piros irányított körjelzés: Nagypartosi-tanösvény a Béda-Karapancsa tájegységben Mohács – Kölked térségében
Táv: 2,4 km.
A Nagypartosi tanösvény Kölked határában a Fehér Gólya Múzeumtól könnyen megközelíthető. Útvonala a fokozottan védett Nagy-rét peremén a Dunáig vezet. Magyarország egyik legnagyobb ártéri legelőjén megnézhetjük a ridegtartású szürkemarha gulyát is. Kis szerencsével pirókkal (a szürkemarha zsemleszínű borja) is találkozhatunk.
Az útvonal érinti a rekonstruált Belestye-fokot, valamint átvezet az Ásáson átívelő helyreállított kőhídon. Megismerhetjük a nedves réteket, kaszálókat, de az ismertető táblákon helyet kapott a fa lebomlási folyamatának ismertetése is.

 
Béda-Karapancsa természeti értékei:
A Béda-Karapancsa a Duna magyarországi alsó szakaszának kiemelkedő értéket képviselő élőhelyeit foglalja magába, mely terület a nemzeti park 1996-os megalakulása előtt is tájvédelmi körzet státuszt élvezett. A Duna alsó szakasza a rétisasok és a fekete gólyák által "legsűrűbben lakott" területe az országnak, e tekintetben hazánkban egyedülálló. A Duna-Dráva Nemzeti Park gemenci, béda-karapancsai szakaszán él Magyarország legerősebb, létszámát tekintve legnagyobb rétisas állománya. A háborítatlan ártéri erdők mélyén zavartalanul pihennek meg a gémfélék, ősszel a Duna árterein, hullámterein több százas csapatai tartózkodnak a fokozottan védett kiskócsagoknak, nagykócsagoknak, kanalas gémeknek, fekete gólyáknak. Az állóvizek befagyása után a folyón megjelennek az itt élő több ezres réce tömegek is. A szinte egész télen át jégmentes Duna védett öbleiben nagy létszámú vadlúd csapatok tartózkodnak. Az emlősök közül kiemelkedő jelentőségű a fokozottan védett vidra állománya. Az áthatolhatatlan sűrűségű ártéri erdők kitűnő élőhelyei az igen ritka vadmacskáknak is. Ligeterdeiben kockás liliom, jerikói lonc és fürtös gyűrűvirág is előfordul. Az ártéri erdők irtása nyomán keletkezett mocsárrétek, legelők növényei a réti iszalag és a mocsári aggófű.
 
15. Kék rom jelzés: Nagy-pincesor, kék irányított kör elág. - Kéméndi-tető - volt vadászház - Török-vári-pihenő - Török-vár romjai
Táv: 2,6 km.
 
Túránk a máraikéméndi irányított körjelzésű turistaút északi végéről, a pincesorból indul. Kezdetben egy löszmélyúton haladunk, majd az útkereszteződésnél találjuk a 2014-ben újraállított és emléktáblával megjelölt Schleicher-keresztet. Innen északra fordulunk és hosszabb szakaszon az erdő szegélye és a szántás mellett haladunk. Az útjelző oszlophoz érve betérünk az erdőbe és elindulunk lefelé a völgyön. A volt vadászház helyén pihenőhelyet találunk asztalokkal, padokkal. Közelében pedig a Vályús-forrást, melynél régen állatokat itattak, később a vadászház vízellátását biztosította. Ma már megújult formában találjuk és a természetjárók olthatják friss vizével szomjukat. (A forrás időszakos, de az év nagyobb részében van vízkifolyása.) Innen szép erdei úton haladunk tovább a völgyben. Hamarosan tarvágás miatt kitágul a völgy és szemben megpillantjuk a Zengőt. Itt egy magaslesnél a fonódó zöld sáv jelzéssel balra fordulunk és a Törökvári-pihenőhelyhez érünk. Asztalokat, padokat, hintát és tűzrakóhelyet találunk itt. A pihenőhelynél eredt valamikor a Várhegyi-forrás. Építménye még látható, de víz csak ritkán van benne. Ha megpihentünk, akkor egy tölgyes bükkös erdőben nagyon meredek ösvényen folytatjuk utunkat a Vár-hegy teteje felé. A haladást a meredek szakaszokon lépcsősorok segítik. Ha leküzdöttük a 270 lépcsőfokot, a tetőre felérve hamarosan sáncokat és várárkokat láthatunk. Kicsit távolabb egy magaslaton láthatjuk az egykori vár alapfalainak maradványait. A mészkőből falazott barlangi üreg természetes állapotában maradt meg. A mesterségesen kialakított pincét a löszfalba vájták. A járatok több irányba is vezetnek. A Remete-lyuknak csak az elő ürege látogatható.
 
A Máriakéménd melletti Várhegyen 1273 körül az itt birtokos Győr nembeli Óvári Konrád épített várat, melyet először Lodomér esztergomi érsek említ levelében. A várat és uradalmát fia, I. Jakab, majd halála után kiskorú fiai örökölték.
Az 1285-ös év sorozatos harcokban telt Baranyában. Az országos zűrzavart kihasználva Baranya megye főispánja (Matucsinai Kemén comes) fegyvereseivel megtámadta Óvári Konrád birtokainak központját, a Kéménd várát. Az erősséget ugyan nem sikerült elfoglalniuk, de a vár alatti falvakat felégették és kirabolták. A támadás hetivásár napján történt és a tumultusban Kemén comes fegyveresei hat belvárdgyulai embert is megöltek. Elfogták Óvári Konrád fiát, Jakabot is, akit magukkal hurcoltak és csak száz márka ezüstért engedték szabadon. Az erőszakoskodás ügyében választott bíróság ítélkezett. Kemén comest az összes kár megtérítésére kötelezték, ezenkívül 72 napot kellett fogságban eltölteni a pécsi prédikátorok monostorában.
Ezek után Kemén comes hivatalát kizárólag arra használta fel, hogy megbosszulja a "rajta esett gyalázatot" az Óvári családon. Már 1290-ben elkezdődtek a csatározások. Kemén comes testvére, Bakó Miklós fegyvereseivel elfoglalta Óvári Konrád Kopács nevű birtokát. 1294-1296-ban a Baranyában dúló harcokat kihasználva Matucsinai Kemén comes szövetkezett Kórógyi Fülöppel, és újra megtámadták Óvári Konrád birtokait és Kéménd várát. A fegyvereseket Kemén comes szársomlyói várnagy Koppány István vezette. Kéménd várát sem sikerült elfoglalniuk, de ismét felégették a vár alatti falukat. A településekről hatvan szarvasmarhát és harminc apró barmot elraboltak, továbbá a várhoz tartozó Kátoly, Palkonya és Topoz falukat is kifosztották.
Az Árpád-ház kihalását követő belpolitikai zűrzavart kihasználva a Kőszegi Henrik fiak is azonnal harcba szálltak az ország különböző pontjain. Így Kéménd várát is elfoglalták. 1316-ban a Héder nemzetségből származó Henrik fia János - Szekcsői Herczegh János - is elfoglalta a várat. Miután Károly Róbert király e cselekményről értesült, Zsibó mellett kiadott oklevelében még ebben az évben azt visszaadta jogos tulajdonosainak. Konrád unokái Miklós Konrád 1330-ban a birtokot egymás között felosztották és a Herczegh János által lerombolt várat Konrád kapta meg. Konrád jogot kapott arra, hogy felépítheti a lerombolt várat. Erre azonban soha nem került sor. Az elpusztult várnak ma már csak csekély alapfalmaradványa található a felszínen. A vár alatt települt helység 1285-be ,,villa Kemed" majd ,,Kemed, Kemud" alakban fordul elő okleveleinkben, mint a Kéméndiek birtoka. E család 1464-ben a falut, más helységekkel együtt Aranyani Tamásnak adták zálogba, kinek felesége Kéméndi leány volt. 1500-ban azonban a Gyulaiak tartanak rá és más birtokokra igényt azon a címen, hogy ezek közös birtokuk volt a Kéméndiekkel. A vár alapfalai a Remete-lyukkal még ma is láthatók.