A BARANYAI-DOMBSÁG NÉPMONDÁI

 

Aranyhintó mondája: Szellő község határának délkeleti részén, a falu közelében van a Bartus-legelő nevű hely. A hagyomány szerint itt egy aranyhintó van elásva. Régen sok bort találtak ezen a helyen bőrtömlőkben.

Arany-oldal: Szilágy település északi határrészében egy domboldalnak Arany-oldal a neve. 1945 előtt itt ásatások folytak. Emberi csontok, koponyák kerültek elő a római kori sírokból. A helyi hagyomány szerint a törökök itt aranyat rejtettek el, de eddig még senki sem akadt rá.

Berkesdi kápolna: A falu határában, Pereked felé található az ún. Kápolna. Érdekessége, hogy négy oldalán Berkesd és a szomszédos falvak (Szilágy, Ellend, Pereked) templomainak oltárképe van ráfestve. Állításának eredete ismeretlen. Gondozója a közelben lakó Hegedűs Jánosné, Kati néni volt, akit róla "Kápolnás Kati néninek" nevezett a falu. A kápolna mellett található egy fogadalmi kereszt, amelyet szülők állíttattak az I. világ- háborúban elhunyt gyermekükért.

Berkesdi kardos lányok és menyecskék: Berkesd belterületéhez közel, az északnyugati határrészen van a Banyák-dombja vagy Boszorkányok-dombja nevű hely. Valamikor itt egy kápolna állt. Az egykori építmény mondája így szólt: A török elől menekülő berkesdi lányok és menyecskék öregasszonynak öltöztek. Ám így is rájöttek a cselre az üldözők, és ezen a helyen a hölgyek kénytelenek voltak kardot rántani. Mindannyian elestek az összecsapásban. Ennek emlékére állítottak itt egy kápolnát a Berkesdiek.

Budányi-kereszt: Bogád településen Budányi György és Tököli Katalin állíttatta beteg gyermekük felgyógyulását remélve. Ugyanitt áll a Nagypálék keresztje. Ezt Nagypál Erzsébet és Fekete János állíttatta, hogy fiúk hazatérjen a háborúból.

Császárhintó: Görcsönydobokán máig is él az a szóhagyomány, hogy ezen a vidéken, pontosabban a Török-sánc nevű helyen ásták el a török császár aranyhintóját.

Csoda-forrás (Kápolnai-forrás): Az Erdősmároki-halastó gátjától dél-keletre kb. 300 m-re az út mentén áll a Szent János-kápolna. Az 1820-as években Kisnyárád lakói építették. Korábban is kápolna állt ezen a helyen. Régi leírások szerint a kápolna mellett fakadt egykor a kiépített Csoda-forrás, melynek vize szembetegségből gyógyította ki az embereket. A forrás kiapadt, helyén jelenleg csak egy földbe mélyített kis kút található itt. Régebben a falubúcsú napján (június 24-én) zenés körmenettel zarándokoltak ide a helybeliek. Egyszer egy gróf itt vadászott a környező erdőkben, s valahogy eltévedt. Kocsijával a Malomárok rétjeinek ingoványos árterébe jutott. Megfogadta: ha szerencsésen megmenekül, kápolnát emeltet a forrás mellé. Ígéretét beváltotta, s itt fakápolnát építtetett Keresztelő Szent János tiszteletére. A hagyomány szerint az itteni szentkút, a Csoda-forrás vize egykor egy darazsaktól összecsípett embert (embereket?) gyógyított meg. Állítólag egy vak ember megmosta benne a szemét, és visszanyerte látását. Az egyik helyi lakos szerint gyermekkorában testvérének szeme is meggyógyult a forrás vizétől. Egy villám sújtotta ember pedig itt nyerte vissza beszédképességét.

Fehéregyház mondája: Szebény határának délnyugati csücskében 1786-ban még állott a Szent László-templom. Ma már csak romjai láthatók, helyét kereszt jelöli. A hagyomány szerint ez a templom a középkori Fehéregyház falué volt, körülötte temető is létezett. A 18. század második felében még több falu tartozott ehhez az egyházhoz. A környék búcsújárói gyakran felkeresték a Szent László-templomot.

Kéméndi-kereszt: Kéméndi (Kerner) János állíttatta Máriakéménd északi felénél a keresztet 1947-ben, hogy szerencsésen átvészelték a háborút.

Kincses kőkecske: Mohács belterületén van a Kercsevina nevű üdülőtelep, ahol a helyi néphagyomány szerint szántás közben régen egy kőkecskét találtak. Boronanehezéknek használták és mezsgyéről, mezsgyére dobálták. Egyszer jött egy török és kereste. Egy kanászgyerek megmutatta neki. A török kinyitotta, arannyal volt tele. Egy marékkal adott a kanásznak is.

Kölkedi Vár-domb: Kölked határának észak-nyugati részén fekszik a Vár-domb. A domb ma részben szántó és szőlő. Nevét az egykori várról, illetve annak romjairól kapta. Az 1865-ből származó hagyomány szerint „az itt található faragott tégla, kő, cserépről ítélve ott a török háborúkban vár lehetett – találtatik még régi római réz és ezüstpénz”. 1975 nyarán ezen a dombon Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója egy nagyjából 80x60 m-es területen ásatás során a római kori Altinum fő falának és sarokbástyájának fő falára bukkant. A szájhagyomány szerint e helytől kissé nyugatra vezetett a baranyavári postaút, amelynek az Árpád-korban Hadút volt a neve.

Margaréta-sarok:  Máriakéménd felett a Nagy-pincesor déli végén található területet nevezik így. Több földesút találkozása van itt. Itt áll Antiochiai Szent Margit szobora vagy ahogy a helyiek is nevezik a Margaréta szobor. A szobrot 1904-ben állították fel ezen a helyen, majd 1950-es években elszállították és a kegytemplomnál állították fel. A szobor 2014-ben visszakerült az eredeti helyére. A legenda szerint itt egy kislányt, amíg annak édesanyja a közeli szőlőben tevékenykedett, kígyó mart meg vagy fojtotta meg, aki ebbe belehalt. Emlékére állították a szobrot. A múltban ádáz vita folyt, kié, és kinek a területén áll a szobor, de valahányszor más helyre akarták vinni, hatalmas vihar tört ki a környéken. Így vált „időjós” szoborrá. Közelében álltak a régi viharágyúk, melyekkel a közeledő viharfelhőkbe lőttek.

Mária-kápolna legendája: Maráza délkeleti határrészében az erdő nyiladékában áll egy gyönyörű kis kápolna. A legenda egyik változata szerint Mária megjelent álmában egy juhász vak lányának, aki a tanácsára megmosta szemét a forrásban és meggyógyult. A másik változat szerint egy, a közeli szőlejében kapáló horvát asszony vak lánya a kápolna melletti forrás vízében megmosakodva visszanyerte látását. Attól kezdve búcsújáró kis zarándokhellyé vált a környék és felépült a először egy fakápolna az 1700-as években, majd később kőből és téglából. egykori elbeszélések szerint meggyógyult bénák hagyták itt mankójukat. A környékbeliek évszázadokon át zarándokoltak ide, és itták a gyógyvizet. Búcsúja szeptember 8-án Kisboldogasszony napján van, ilyenkor körmenet indul a faluból a kápolnához, ahol szabadtéri mise van.

Máriakéméndi kegytemplom legendája: A 15. században épült kegytemplomot Mária-templomként is ismerik. A későbbi időkben átépítették. A Miklós-plébániatemplom és a körülötte elterülő középkori Kéménd a kuruc időkben teljesen elpusztult. A bevándorlók megérkezésekor a templom romjait már ellepte a bozót, csak a szentély állott ép mennyezettel, de tető nélkül. 1740 tavaszán öt lány, köztük Margaretha Rogner és Anna Weiß füvet gyűjtött a templomrom körüli régi temetőben. Az egyik mélyedésből előbukkant Szűz Máriának fényességet árasztó képe, karján kisdedével. A kiáltásukra odasiető Elisabetha Blumenthaler fel akarta venni a képet, de az eltűnt. Néhány nappal később egy ifjú látta, amint Szűz Mária karján kisdedével, dicsfénytől övezve belépett a templomba. A történtekről a falu elöljárósága, valamint az egyházi hatóságok több ízben kihallgatták a fiatalokat. A jelentések hallatára megindult a búcsújárás, ezért Franz Blumenthaler bíró szalmával befedette a régi szentély tetejét, hogy misézésre alkalmas legyen. 1744-46 között hercegprímási engedéllyel a régi szentélyt (ma is a templom szentélye) átalakították Mária-kápolnává. Mivel már akkor szándékukban állt nagyobb templommá bővíteni, nagy sekrestyét, föléje pedig oratóriumot építettek. A pécsi Mária Pichler asszony Mária képet festetett az oltár részére, amiért lánya hosszas szembetegségből meggyógyult.

Pécsi diákok a mohácsi csatában: Nagynyárád délkeleti határrészében van a Fekete-kapu (német nevén Schwarzes Thor), amely korábban puszta volt gazdasági épületekkel. Ma szántó terület. A szájhagyomány szerint itt háromszáz pécsi diák hősként, önfeláldozóan vett részt a mohácsi csatában. Más változat szerint a Vaskapu nevű helyen egy hegyszoros és egy erdő között történt az eset.

Poklos-kút: Szilágy település határának északnyugati csücskében van a Poklos-kút nevű hely. A helyi hagyomány szerint pestisjárvány idején a betegek csak ennek a kútnak a vizéből ihattak, és nem hagyhatták el a környéket. Valószínű, hogy a falutól távol eső határrészben e kút környéke volt a poklos (bélpoklos, leprás) betegek elkülönítő helye a középkorban.

Öreg templom legendája: Somberek határának nyugati része, közel a faluhoz az Öreg-templom vagy Török-templom nevű helyen romok láthatók. A szerb lakosság szerint itt török templom (dzsámi) vagy erődítmény állhatott. Egy német ember bontani kezdte a romos falakat, de amint nekifogott, mindannyiszor elhullott egy-egy állata. Végre azt javasolták, hagyja abba, mire az állathullás megszűnt. Más nevezetessége is van ennek a helynek. A romok közelében egy kőből faragott kecskét találtak. Ezt a parasztok sokáig boronanehezéknek használták. Egyszer megjelent egy török vagy egy szerb ember; felnyitotta a kecskét, és kivette belőle az oda elrejtett ékszereket.

Remete-lyuk: Máriakéméndtől északra a Vár-egyen török kori vár romjait találjuk. A német szájhagyomány szerint valamikor egy-egy remete lakott itt, ezért Remete-lyuk az elnevezése. Az I. világháború éveiben is volt lakója a barlangnak. A faluba járt kéregetni. A régmúltban rablóbanda is tanyázott itt. Az üregeket a helybeliek rókalyukaknak tartották, de azt is említették, hogy a vár belsejébe vezetnek. Mindmáig titokzatosság lengi körül a nyílásokat.

Sváb-kereszt: A szederkényi keresztet a Swab család állíttatta 1900-ban fogadalomból. Két éves kislányuk eltévedt a malom körüli kukoricaföldeken, s szerencsére megkerült.

Szent-kút: Somberek és Palotabozsok dél-keleti határában, a Véméndi-patak völgyében a halastótól 150 m-re található. A forrás vize a Mária-kápolna falából folyik ki. A Mária-kápolnát vagy Szentkúti-kápolnát 1892-ben emelték Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A kápolna tulajdonképpen az itteni Szent-kút fölé épült. A kút előzménye egy kő alól feltörő forrás volt. A helyiek szerint a csodatévő forráshoz emberemlékezet óta jártak a környékbeliek betegségükben enyhülést keresni. A helyi hagyomány szerint a török előtti időkben itt állott a régi Bozsok falu temploma. Lerombolása után itt a forrás közelében kőoszlopot állítottak Mária-képpel. Ekkoriban a határrész egyik tulajdonosa ugyanis mérgében amiatt, hogy bevetett földjét az odajáró zarándoklók letaposták, a kőoszlopot szekérre rakta és hazavitte. Az ökrök útközben elpusztultak. Más változat szerint a gazda a korábban ott állt templom köveit vitte haza lovaival, majd családtagjai hirtelen meghaltak. Miután lovaival szerencsétlenül járt, a visszavitt kövekből kápolnát emeltetett.

Szent-kút: Máriakéménd déli felén volt található az egykori forrás. Alajos-forrásnak is nevezték régen. Az Alajos elnevezés onnan származik, hogy egyszer Alajos napján nagy jégverés volt, mely elpusztította a határrészt, melynek emlékezetére a Monyoródiak keresztet állítottak. Ez a Szent-kút téglából épített forrás volt Máriakéménd déli részén. Az 1960-as évek közepén elapadt, az építmény beomlott, tégláit elhordták. Vizéhez csodahiedelem fűződött. Főként az 1900-as években, de még az 1930-as években is hittek abban, hogy a gyakori epilepsziát és a szembetegségeket gyógyítja. Távoli vidékekről zarándokoltak ide. Egy szalántai vak kislányt két éven át vittek a forráshoz, s a harmadik évben (1904-ben) két órával azután, hogy megmosta a szemét, visszanyerte látását. Korábban gyógyforrásnak vélték, ezért vizét betegeknek vitték, sebeket mostak vele. A „szent forrás” tövében kápolna volt képoszloppal, mely Szűz Máriát ábrázolta, karján Jézussal. A gyógyforrás látogatói (különösen a monyoródi horvátok) fogadalmi vagy hálaadomány jelképéül házilag szőtt kendőt, törülközőt agaattak a képoszlopon kifeszített zsinórokra, gyakran beteg gyermek ingét, hajtűit, hajszalagjait. Kultusza már az 1930-as években megszűnőben volt. Az 1951-ben években lebontották a kápolnát, és a később a forrás is elapadt.

Török-domb: Nagynyárád határának délkeleti részén van a Török-domb és a Török-dűlő nevű hely. Evlia Cselebi török utazó és krónikás Császár-dombja néven említi. Szerinte itt állt Szulejmán sátra. A néphagyomány szerint annyi török volt, hogy minden török egy sapka földet vitt oda, és ebből alakult ki egy hatalmas domb.

Török-lik: Dunaszekcsőn, a Vár-hegy közelében van a Török-lik nevű barlangbejárat. A néphagyomány szerint az alagút a várból indult és Báta felé vezetett. A nyílás beomlott, ma már csak a bejárata van meg. Úgy tudják, hogy innen a törökök a Duna felé fúrtak, és itt kincseket rejtettek el.

Török-sánc: Görcsönydobokán él az a szájhagyomány, hogy ezen a vidéken, pontosabban a Török-sánc nevű helyen ásták el a török császár arany hintóját.

Török-vári legenda: Valamikor réges-régen Máriakéménd határában a Vár-hegyen vár állott, mely évszázadokkal ezelőtt elpusztult. A Török-vár egyik mélyedésében barlangszerű üreg létezett, melyet Remete-lyuknak neveztek. A monda szerint egykor még állva is végig lehetett benne menni. 12 ajtó volt benne, de csak 11-be volt szabad bemenni, a 12-be még senki sem mert bemenni, mert oda egy török katona van bezárva. Ezért lett a neve Török-vár.