A máriakéméndi Nagyboldogasszony kegytemplom és búcsújáró kegyhely

A templom és a plébánia építésének története

 

 1713-ban egyházi felmérések készültek a török idők után megmaradt templomokról. Ebben a Szent Miklós templomról azt jegyezték fel, hogy csak a szentély falai állnak, de boltozata már beomlott, a többi fal pedig alapjáig romos, és teljesen ellepte a bozót. A német telepesek, amikor ide érkeztek, a romoknál évente egyszer, Szent Miklós napján tartottak misét.

 

Jelenések a kegytemplomról

 

 1740 tavaszán öt lány, köztük Margaretha Rogner és Anna Weiß füvet gyűjtött a templomrom körüli régi temetőben. Az egyik süppedt sírból előbukkant Szűz Máriának fényességet árasztó képe, karján kisdedével. Fel akarták venni a képet, de nem bírták. Ahogy hozzáértek, kezük fényesen ragyogott. Amikor a közeli szántóföldről a kiáltásukra odasiető Elisabetha Blumenthaler fel akarta emelni a képet, az eltűnt. Néhány nappal később egy ifjú látta Szűz Máriát karján kisdedével, amint dicsfénytől övezve belép a templomrom szentélyébe. A helyiek egy olyan legendára is emlékeznek, miszerint a németek az aratási időszakban itt dolgoztak a romos templom melletti földeken. Estefelé, amikor már végeztek a munkájukkal nagy vihar közeledett. Az egyik felhőben Szűz Máriát vélték felfedezni, aki így szólt hozzájuk: ne féljetek, mert benneteket elkerül a vihar.

 

 A történtekről a falu elöljárósága, valamint az egyházi méltóságok több ízben kihallgatták a lányokat. Először csak gyermeki képzelgésnek gondolták, és megtiltották a misék tartását. A látomások hallatára azonban egyre több zarándok érkezett, ezért feloldották a tilalmat. Franz Blumenthaler bíró szalmával befedette a régi szentély tetejét, hogy misézésre alkalmas legyen. 1744-46 között hercegprímási engedéllyel a régi szentélyt (ma is ez a templom szentélye) alakították át kápolnává. Már akkor szándékukban állt nagyobb templommá bővíteni, ezért nagy sekrestyét, fölé pedig oratóriumot (imatermet) építettek.

 1742-ben ferences atyák kezdték újjáépíteni a templomot, majd később Lipussy György plébános irányította az építkezést, melynek során a régi templom romjait, és annak 15. századi gótikus szentélyét felhasználták. Az építkezést a zarándokok adományaiból finanszírozták. A ferences atyák ekkor 3 nyelvű miséket tartottak itt. A Mária mennybemenetelének tiszteletére felépült templomot Lipussy György plébános 1754. december 8-án, vasárnap a Szeplőtelen fogantatás ünnepén szentelte fel. (A templom falán elhelyezett műemlék táblán tévesen szerepel az 1761-es dátum.) Ekkor XIV. Benedek pápa részleges búcsú jogot adott, majd 1773. augusztus 15-én XIV. Kelemen pápa teljes búcsú jogot adott a templomnak. A kegytemplom megnevezése az idők folyamán többször változott: kezdetben Mária mennybemenetele volt a titulusa, az 1900-as években Mária templomként említették, majd Rózsafüzér Királynéjának kegyhelye lett, jelenleg Nagyboldogasszony kegytemplom néven ismerik. Eredetileg három oltára volt: főoltára Szűz Mária, a két mellékoltára pedig Szent Anna és Nepomuki Szent János tiszteletére készült.

 A rohamosan növekvő Mária-kultusz miatt 1759-re megépítették a plébániaházat. Az ott lakó plébános és káplán szolgálta ki a híveket. 1762-ben a templom körüli hatalmas területet kőfallal vették körül, fákat ültettek, hogy a nyári hőségben a zarándoklók enyhülést találjanak.

 A kegytemplom oltárára a pécsi Mária Pichler asszony egy Szűzanya képet festett, amiért lánya Mária közbenjárására hosszas szembetegségből meggyógyult a közeli Szent-kút vizétől. Ennek helyébe 1758-ban egy újabb Mária-képet készítettek, amely a filiális templomok védőszentjeit is ábrázolta: Szent József (Maráza), Mindenszentek (Liptód), Szent Márton (Kéménd) és Szent Lőrinc (Szederkény). Ezt 1765-ben egy Mária-szoborral cseréltek fel. A régi metszetek tanúsága szerint az ekkori Mária-szobor jobb kezében hármas rózsaszál volt. Egyedülálló és figyelemre méltóan szép a fából készült főoltár, amelynek két oldalán rokokó keretekben a hét-hét rózsafüzér titok fára festett képe látható. A három olvasó 15. titkát a kegyszobor jeleníti meg: „Ki Téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott". Ezért tartotta a jobb kezében Mária az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges olvasót jelentő hármas rózsát.

 A hitélet ezután egyre inkább fellendülőben volt, a Mária ünnepeken egyre több búcsújáró jött a környékbeli falvakból, sőt még Tolna vármegyéből és a Bácskából is. Számuk ekkor már vetekedett a Máriagyűdre látogatók számával. (Néhány levéltári adat erről az időszakról: az áldozók száma 1755-ben 16.578 fő, 1758-ban 19.851 fő és 1765-ben 16.353 fő volt.) 1766-ban 2113 szentmisét mutattak be.

 1800-ban kazettás mennyezetet kapott a templom, mely jelenleg is látható. 1804-ben tölgyfatornyot ácsoltak a falakra, 4 haranggal. A súlyos tehertől a falak megrepedtek, ezért a tornyot 1817-ben lebontották. A templom déli oldala mellé építették fel kőből az új tornyot.

 A ma is álló emeletes paplak 1833-ban épült a kegyhelyre zarándoklók pénzadományából. Az egyházmegyés papok után 1916. április 1-jén a német eredetű Isteni Ige Társaságának szerzetesrendje telepedett itt le. Az országban Máriakéménd volt az első központjuk. Hosszas, közel két évig tartó tárgyalás után Tisza István miniszterelnök és Zichy Gyula pécsi püspök hozzájárulását adta az épületek eladásához és a szerzetesek megtelepedéséhez. Ekkor kolostornak használták a plébánia épületét. Céljuk az volt, hogy a Dél-Magyarországra kiterjedő népmissziós központot létesítsenek. A lelkipásztori szolgálatukon túl lelkigyakorlatok tartásával is foglalkoztak. Tevékenységük folytán a zarándoklás ismét felvirágzott. Mivel itt helyben a nagyobb terveiket és az újoncház felépítését nem tudták megvalósítani, ezért 1925. december 21-én visszaadták a kegytemplomot és a plébániát a világi papoknak, majd Budatéténybe költöztek. A paphiány miatt Zichy Gyula kötelezte a rendet, hogy egyik tagját hagyja itt, mert nem tud két egyházmegyei papot adni Máriakéméndre.

 1930-ban új harangokat öntettek, a 220 kg-os Szent Imre, a 70 kg-os Szent Antal és a 30 kg-os Szűz Mária harangot. A két kisebb költségét egy-egy falubeli állta, a nagy harangot adományokból fizették. 1936 márciusában kifesttették a templomot Vass Bertalan templomfestővel. A templom szentélyének két oldalán egy-egy freskó látható, melyet Stefán Henrik készített 1936-ban. A templomban két mellékoltár van a lourdesi Madonna, mely a Kienle család adománya és Szent Péter oltára. A templomhajó két oldalfalán fakeretben a 14. stáció látható. Nagyobb arányú renoválás 1893-ban, 1937-38-ban, 1976-77-ben történt. 1966-ban az oltáron álló Mária mennybe való megkoronázásának képét kivették a keretéből és a templomhajó szentélyhez csatlakozó jobb oldali falon helyezték el. A fából faragott, tiroli eredetű kegyszobrot, a földgömbön álló Madonnát, karján a kis Jézussal az oltárra állították. Ezen a szobron Mária a bal kezében jogart tart. 2012-ben a torony tetején kicserélték a bádogot, az ereszcsatornát, és új keresztet kapott a torony. 2015-ben a sekrestye teteje lett újracserepezve. A templom 230 éves jubileumára, a volt Máriakéméndiek egy újabb harangot adományoztak a falunak, és ünnepélyes falutalálkozó keretében ezt 1981. augusztus 15-én helyezték el a kegytemplom tornyában.

 A templom bejárata felett található mázas Zsolnay dombormű Lontay Lajos tervei alapján készült és 2016-ban lett restauráltatva. A Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló alkotás másolata látható Budapesten a Mátyás templom főbejáratánál.

 A kegytemplom előtt álló (2016-ban restaurálásra elszállítva) angyalszobrok az 1890-es években készültek pécsi Zsolnay gyárban. Társaikat budapesti megrendelésre alkották a Kőbányai Szent László templomhoz, melyek azóta is ott állnak. További 3 társa Kishajmáson áll. A szobrokat Lechner Ödön tervezte, a szobrász pedig a szászvári születésű Kiss György (1852-1919) volt. Az alkotások a szecesszió kedvelte géniuszok heroikusságát előlegezik meg, magyaros jelleggel és erővel.

 A nagyméretű honalapítás kori domborműves magyaros öltözetű, varkocsos (fejtetőn vagy tarkón szorosan összekötött, ezen túl lazán lógó hajfonatú) angyalszobrok a hitet és szeretetet szimbolizálják. Az egyik szobor a keresztet tartó hit, a másik a szívet tartó keresztet ábrázolja.

 

 A máriakéméndi kegytemplomban május első vasárnapjától
október első vasárnapjáig a szentmise 9.30-kor van.

Téli időszakban a faluban lévő Szent Márton templomban van 9.30-kor.

(Egyik héten szentmise, másik héten igeliturgia van 9.30-kor.)
Zarándokcsoportok számára előzetes bejelentkezés alapján is kérhető szentmise.

 

***

 

Egyházi események és búcsúk időpontjai 2020-ban:

 

 Június 7. Szentháromság vasárnap a német búcsú, a szentmise 14.30-kor kezdődik, ezután énekkarok, tánccsoportok fellépése. A búcsúra gyalogos zarándoklat indul.

 

 Június 14. vasárnap: 9.30-kor Úrnapi körmenet a virágokkal feldíszített templom udvarán.

 

 Június 28. vasárnap: 17.30-kor Sarlós Boldogasszony búcsú

 

 Augusztus 15. szombat: 17.00 órától litánia a templom főbúcsúján. A szentmise 18.00 órakor kezdődik.
 

 Szeptember 12. Mária napi búcsú egész napos programokkal (jellemzően 9.00 - 16.00 óráig) a Tolna megyei Intézményeknek, de a rendezvény nyitott bárki részt vehet rajta.

Információ:

Szeretettel várjuk a zarándokokat, egyházi- és turistacsoportokat, akár 1 órára, akár egy fél napra, vagy több napra a zarándokszállás igénybevételével. A kegyhely előzetes bejelentkezéssel látogatható (az udvar e nélkül is bármikor körbejárható.) Érdeklődni lehet Biki Endre Gábornál a kegytemplom gondnokánál a bienga38(kukac)gmail.com vagy a 30-452-4579-es telefonszámon. Helyben turisztikai és a kegytemplomról szóló kiadványok megvásárolhatók.