Főoldal » 2013 » November » 22 » 2013. 11. 22. INTERJÚ HERING GYÖRGYNÉVEL, ELLI NÉNIVEL
6:55 PM
2013. 11. 22. INTERJÚ HERING GYÖRGYNÉVEL, ELLI NÉNIVEL


Hering Györgynével, Elli nénivel beszélgetek, aki rendszeres résztvevője a túráknak. Szorgalmasan járja a Hétdomb kis csapatával ez erdőt. Amióta túrákat szervezünk a Baranyai-dombságba, ide is szívesen ellátogat, hiszen neki ez a szülőhazája.

 

- Baranya megyében nagyon régi hagyománya van a természetjárásnak, túrázásnak. Hogyan kerültél a természetjárók népes csapatába?

 

Nem egyszerűen, nagy bánat vitt az egyesületbe, ahol befogadtak, talpra állítottak. A férjem halála után nem tudtam vigasztalódni. Vele egyszerre mentünk nyugdíjba, unokáink is voltak, jól éreztük magunkat együtt. A veszteségbe nem tudtam belenyugodni. A rokonaim bíztattak, hogy menjek emberek közé, így kerültem a Nőklub előadásaira. Ezek egyikén egy doktornő hasonló kérdésekről beszélt. Volt erőm felállni, és beszélni arról, hogy milyen helyzetben vagyok. Ekkor a férjem volt osztálytársa, természetjáró szólt, segíteni akar, menjek el kedden a természetjárók megbeszélésére. El is mentem, ott szóltak, hogy még lehet befizetni a tagdíjat. Aztán kiderült, ez a „Tájak, korok” csoportja volt, tévedésből hozzájuk keveredtem. Ennek is tagja lettem. Aztán már a természetjárókhoz is csatlakoztam, ahol nagy szeretettel fogadtak. Ezt én is igyekeztem viszonozni. Mindig a szeretetet, segítőkészséget tapasztaltam. Amikor egyszer egy meredek, keskeny útról legurultam, azt hittem, itt a vég. És már mellettem is állt egy túratársam, aki felsegített, bíztatott.

 

- Hány éve túrázol rendszeresen?

 

Éppen 20 éve túrázom rendszeresen.

 

- Túráid közt biztosan sok szép élménnyel gazdagodtál. Mi volt a legkedvesebb emlék vagy történés?

 

Nagyon sok kedves emlékem, élményem volt. Mostanában már elfelejtek dolgokat, a lányom halála is megviselt. Amikor azt hiszem, most járok egy úton először, a társaim figyelmeztetnek, hogy itt már voltam. Ezért szeretem nézegetni a fényképeket, mert segítenek felidézni a szép emlékeket.

 

- Az utóbbi években a Baranyai-dombság területére is gyakran ellátogattál. Mik a tapasztalataid és benyomásod erről a vidékről?

 

A Baranyai-dombság gyönyörű. Itt születtem, itt éltem, nagyon szeretem.

 

- Évről évre járod az ország különböző tájegységeit. Van még olyan területe az országnak ahol még nem voltál, vagy ahová szívesen elmennél?

 

Már nem vágyom sehová. A Hétdomb Természetjáró Egyesülettel és a Tájak, korok, múzeumok csoportjával nagyon sok helyre eljutottam. A legutóbbi években is voltam a Bükkben, a Börzsönyben, a Balaton-felvidéken, ahol sok szépet láttam. Mindenkinek azt kívánom, hogy ő is jusson el ilyen sok helyre, mint én.

 

- Mit mondanál el Máriakéméndről és az itt kialakított turistautakról, amin most már eljuthatunk a környékbeli falvak többségébe, pl. Liptódra, Marázára?

Nagyon örülök, hogy Máriakéménden ilyen sok hazaszerető ember van, büszke vagyok rájuk, azokra, akik a turistautakat felfestették, a Törökvári várat elérhetővé tették. A lépcsőkön én is feljutottam a várba. Folynak a könnyeim, hogy ezt megértem. A források rendbetételének, a keresztek felújításának is örülök, el vagyok ragadtatva. A szívünkben hordjuk a sorsunk. Valamikor Máriakéménd virágzott. Később fájdalmas volt látni a hanyatlását, és most jólesik, hogy vannak, akik ismét törődnek vele, fejlesztik, felújítják, dicsérik. A korom ellenére részt tudok még venni ezeken a túrákon. Ezért köszönettel tartozom, a Szűz Mária segít engem.

 

Köszönöm az interjút. Kívánok jó erőt és egészséget, hogy még sokáig velünk lehess. Várunk mindig szeretettel túráinkon.

 

Az interjút készítette: Biki Endre Gábor


Megtekintések száma: 970 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: