Főoldal » 2013 » December » 8 » 2013. 12. 08. INTERJÚ KÁLLAI JÁNOSSAL
9:37 PM
2013. 12. 08. INTERJÚ KÁLLAI JÁNOSSAL


Kállai Jánossal beszélgetek, aki a Mecsek Egyesület aktív tagjaként rendszeresen részt vesz a technikai munkákban, legyen az forrásépítés, útjelző oszlop állítása vagy erdei bútorok készítése.

- Baranya megyében nagyon régi hagyománya van a természetjárásnak, túrázásnak. A Baranyai-dombságban 2010 óta tevékenykedik a Mecsek Egyesület. Már a kezdetektől segíted a munkánkat, hiszen a legelső turistaút nyomvonal kijelölésénél is te jöttél velünk. Hogyan kapcsolódtál be a turistalétesítmények felújításába?

Az Alföldről származok, onnan kerültem Baranyába, először Komlóra, majd 1975-ben Máriakéméndre. Már akkor megragadott ez az erdős-vadregényes dimbes-dombos vidék. Fiatalkoromban rengeteget voltunk kint a Törökváron. Ide jártunk kirándulni a családdal, gyakran itt töltöttük a hétvégét. Rendszeresen sátraztunk és főztünk kint az erdőben. A turistalétesítmények felújításába úgy kapcsolódtam be, hogy Rott Ferenc, az előző polgármester szólt, hogy a természetjárók szeretnének új turistautat létesíteni itt Máriakéménd környékén, és segítsek a nyomvonal kiválasztásában, így indult el a kapcsolatfelvétel.

- Honnan ez a nagy tenni akarás, hogy ilyen kitartóan segíted a természetjárók munkáját?

Mindig szerettem a közösséget, a jó csapatot, tagja voltam az egykori Máriakéméndi Sportlövész Klubbnak, melynek vezetője és titkára voltam. Rendszeresen nyertünk megyei versenyeken, de országos bajnokságon is részt vettünk. Bár én korábban nem voltam szervezett természetjáró, de szívesen segítem a turisták célkitűzéseit.

- Bármilyen rendezvény van Máriakéménden, nálatok biztosan összejönnek a túrázók. A hozzátok betérőket mindig nagy vendégszeretettel fogadjátok. Hol ebéddel, hol pedig pálinkával fogadjátok a hozzátok akár váratlanul betérőket is. Szinte pillanatok alatt össze tudnak jönni nálatok a helyiek is, egy spontán „bulira”. Hogy alakult ki ez a nagy vendégszeretet?

A Vasasi bányákban dolgoztam korábban, mint csapatvezető vájár, és volt, hogy az egész csapatot elhívtam hozzánk Máriakéméndre, ahol megvendégeltem őket. Volt, hogy malacot sütöttünk az udvaron, és „csapra ütöttünk” egy 50 literes boroshordót. Ebben a jó közösségben alakult ki a vendégszeretetünk, mert a bányában egymásért tűzbe mentünk volna. Korán lettem nyugdíjas, a bányák megszűntek, most a természetjárókat látjuk vendégül szívesen. Nekem mindig örömet okoz, ha vendégeket fogadhatok.

- Máriakéménd fontos helyszíne a Baranyai-dombságnak. Innen indulnak a túraútvonalak, hogy az erdők, mezők vadregényes világába vezessék a vándorokat. Mit mondanál el a faluról és az azt körülvevő természeti környezetről?

Tiszteletet érdemelnek az ősök, akik felépítették a falut. Sajnos a kitelepítések és az újonnan beköltözők között régen ellentétek felszültek, mert a betelepülők „elfoglalták” házaikat. Sajnos ez senkinek sem volt jó. Ma is sokan azokba a házakba lakunk, és azokat a pincéket használjuk, amit a svábok nagy igyekezettel, kétkezi munkával építettek meg. Elődeink, akik itt éltek, nagyon szorgalmasak voltak, ma már sajnos egészen más a helyzet. Ha már a sors úgy hozta, hogy mi lakunk benne, kötelességünk vigyázni rá, és a falu értékeire.

Máriakéménd természeti környezete nagyon szép és változatos. Nagyon sok település összetenné a mind két kezét, ha lenne egy ilyen helyük, mint a Török-vár, ahová kellemes kirándulásokat és piknikezéseket lehet tenni. Sajnos a Máriakéméndiek ezt a lehetőséget az utóbbi évtizedekben már nem használták ki, így sok minden az enyészeté lett. (Valamikor még esőbeálló is volt a Törökváron.) Nagyon örülök, hogy a Mecsek Egyesület ismét felkarolta ezt a helyet, ahová azóta ismét rendszeresen kijárunk.

- A technikai munkák a helyiek és a turisták összefogásával alakulnak ki. Ezek a munkák mindig közös főzéssel, bográcsozással vagy éppen szalonnasütéssel egybekötve zajlanak. Hogyan alakult ki, hogy a munkálatok közben még van idő a főzésre is kint az erdőben?

Őszintén megvallva, erre azért van szükség, mert, ha nem főzünk vagy nincs étel, nem jönnek segíteni a faluból. Én úgy gondolom, aki ingyen dolgozik itt az erdőben, az megérdemli, hogy enni-inni kapjon, főleg, hogy nemcsak helyiek segítenek, hanem sokan jöttek már Pécsről és Komlóról is. Szerencsére a feleségemmel megengedhetjük magunknak, hogy mi fedezzük a segítők ebédjét. Nekünk örömet jelent, ha főzhetünk, és ebből mások is jóllakhatnak. Nálunk szinte minden összejövetel és technikai munka úgy zajlik, hogy közben közös főzés is van. Bevett szokás a túrák vagy munkák után az esti buli is.

Köszönöm szépen az interjút. Kívánok további jó egészséget és jó munkát az egyesületben. Várunk mindig programjainkon sok szeretettel.

Végezetül még annyit mondanék el, hogy nagyon szeretem, ha velünk jönnek dolgozni az erdőbe a gyerekek és a fiatalok is, mert, ha együtt dolgozunk, akkor később jobban megbecsülik az értékeinket is. Pl. amikor építettük a lépcsőket a Török-várnál, iskolás gyerekek hordták fel a lépcső deszkáit a meredek erdei úton. Nagyon örülök, hogy a Mecsek Egyesület ilyen sokat segített a falunak az értékmegőrzésben, remélem még sokat segíthetek benne.

Az interjút készítette: Biki Endre Gábor


Megtekintések száma: 974 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: