Főoldal » 2014 » Január » 27 » 2014. 01. 27. INETRJÚ RIPSZÁM ISTVÁNNAL
9:44 PM
2014. 01. 27. INETRJÚ RIPSZÁM ISTVÁNNAL


Ripszám Istvánnal beszélgetek, aki a Mecsek Egyesület ügyvezető elnöke és a Mecsekerdő Zrt. Pécsváradi Erdészetének igazgatója. Neki köszönhető, hogy a Baranyai-dombság erdei pihenőhelyei megújultak az elmúlt időszakban.

 

- Baranya megyében nagyon régi hagyománya van a természetjárásnak, túrázásnak. Hogyan kerültél a természetjárók népes csapatába, hány éve túrázol?

 

Gyerekkoromban családommal jártam az baranyai erdőket, különösen édesapámtól kaptam a föld és az erdő iránti szeretetet. Középiskolásként a Bakony erdeit jártam és a tájfutás kapcsán bejártam az országot. Egyetemistaként jutottam el először a magashegységek világába. Ekkor kacérkodtam a sziklamászással, és találtam rá a magashegyi túrázásra. Azóta is rendszeresen túrázok és szinte minden évre jut valami „hegyi csemege”.

 

- Túráid közt biztosan sok szép élménnyel gazdagodtál. Mi volt a legkedvesebb emlék vagy történés?

 

Legtöbb túrámon bátyám az útitársam. Neki köszönhetem, hogy közel kerültem a hegyekhez. Nagyjából 20 évvel ezelőtt – egy hosszabb ideig tartó kihagyás után – egy késő őszi hétvégén a Raxot másztuk a Peiner-falon keresztül. Nagyot beszélgettünk a fagyos csillagok alatt, aztán másnap bevettük a 600 méteres, frissen behavazott, szinte függőleges falat. Azóta számos szép mászáson vagyunk túl, mert hagyományt teremtettünk az őszi közös mászásból. Ezek mindegyike megérdemelhetné a „legkedvesebb emlék” kitüntetést, de az összes közül a Rax a legkülönlegesebb, mert ott elkezdődött valami, valami olyan, ami addig nem volt bennem.

 

- Három éve kezdődött meg a turistaút-hálózat kialakítása a Baranyai-dombságban. Előtte csak a Geresdi-dombságban voltak jelzett utak. Miért tartod fontosnak, hogy ezen a vidéken is legyenek jelzett turistautak?

 

A jelzett utak kiépítése eleinte a városi életet élőket célozta, és a sűrűn lakott települések környezetére korlátozódott. Napjainkra ez átértékelődött és összetartozik az ország egész területét felölelő kulturális és természeti értékeket feltáró úthálózattal. A Baranyai-dombság geomorfológiai és kultúrtörténeti adottságai okán is érdemes arra, hogy minél többen megismerjék rejtőzködő kincseit.

 

- Sok rokon szál van az erdész szakma és a természetjárás között, de egy biztosan: az erdő, mező mely mindannyiunk egyet jelent. Mért döntöttél úgy, hogy az erdész hivatást választod?

 

Nagyon régi az elhatározás bennem, hogy erdész legyek. Falun nőttem fel, naponta dolgom volt a földdel, és heti rendszerességgel jártam az erdőt, és mindannyiszor elvarázsolt. Talán 7 éves lehettem, amikor ez a hivatás tudatossá vált bennem. Ha most kellene újra választanom, újra az erdész hivatás mellett döntenék.

 

- Tulajdonképpen a Te szülőhazád is a Geresdi- és Baranyai-dombság, hiszen Véménden születtél. Mit mondanál el a faluról, milyen volt gyermekkorodban, és hogyan változott azóta?

 

Az idő sok mindent megszépít. Ez lehet, hogy az én visszaemlékezésemre is igaz. Sok gyerek volt, erős Mezőgazdasági Szövetkezet és egy sajtüzem adott megélhetést az egyébként is szorgos, több nemzetiséghez tartozó földműves népességnek. Az erdő is sok embernek adott megélhetést. De akik nem az erdőből éltek, azok is kijártak gyűjtögetni gombát, szedret, csipkebogyót, télen pedig vesszősöprűnek valóért. Az erdei források többnyire merítős kutak voltak, a bádogbögre ott állt a víz mellet egy kövön és nem kellett otthon senkinek… Horváth Józsi bácsi, az erdész gyalog járt és komótosan. A majálisokat a Libalegelőn, az erdőben tartották, és oda gyalog mentek az emberek. Talán az idő is lassabban telt, nekünk gyerekeknek bizonyosan. Gyalog nem jár már senki majálisra, bögrét sem lehet a források mellett találni. Az Ötvályúnál már nem itatnak, és a Vásártéren sincs vásár. A világ változik, ez a törvénye. De minden változás hoz újat a régi helyébe, ami nem feltétlenül rosszabb, csak más. Ebben kell bízni!

 

- Jelentős fejlesztések történtek idén Véménden is. Megújult a Dömörkapui erdei temető, új turistaút út vezet hozzá, és elkészült a romjaiból feltárt szerb kápolna és a Szent-kút rekonstrukciója is. Miért tartod fontosnak, hogy az egyesület a Mecseken kívül is foglalkozzon ilyen rejtett értékek megóvásával?

 

Hiszem, hogy az embernek küldetése van ezen a világon. A Mecsek Egyesület egyik feladata az erdei létesítmények és emlékhelyek megőrzése. Az idő múlásával generációk cserélődnek, bizonyos dolgok jelentősége elhalványul, másoké felerősödik. De minden generációnak kötelessége megőriznie, amit örökölt, és meg kell adnunk az utánunk következőknek is azt az esélyt, hogy minél többet tudjanak a gyökereikről. A Mecsek Egyesület fő tevékenységi területe hagyományosan a Mecsek, de fontos a dél-dunántúli turistautak közelében található minden létesítmény, amik megóvásában erőnkhöz mérten részt vállalunk.

 

Köszönöm az interjút. Kívánok további jó munkát a szakmádban, az egyesületben és várunk túráinkon, programjainkon sok szeretettel.

 

Az interjút készítette: Biki Endre Gábor
Megtekintések száma: 900 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: