Főoldal » 2017 » Február » 19 » 2017. 02. 19. TÚRAVEZETŐK GYŰLÉSE MÁRIAKÉMÉNDEN
11:06 PM
2017. 02. 19. TÚRAVEZETŐK GYŰLÉSE MÁRIAKÉMÉNDEN

2017. február 19-én Máriakéméndre vártuk a Mecsek Egyesület túravezetőit egy rövid túrára, melyet tanácskozás követett a máriakéméndi sörözőben. A programunkra meghívtunk több helybeli lakost, akik már évek óta segítik munkánkat. A túrán  7 fő + 1 kutya, a megbeszélésen 12 fő vett részt. A buszmegállótól indultunk, és a Széchenyi-tér információs tablójának érintésével hagytuk el a falut. A Héhwaldi-erdőben, ahol még számos boltozott pincemaradvány fedezhető fel, egy kb. 30 m hosszú betonvályú van, mely az egykori állattartó telep jószágait látta el vízzel. Innen a fák között egyenesen vágtunk át és a Szentkúti-kápolnafülkéhez jutottunk. Itt a máriakéméndi Királyleányka palackja nyílott meg. Sajnos kevesen éltek a borkóstolás lehetőségével. Megint nem a jelzett úton mentünk, hanem a fenyvesen át közelítettük meg az Új-hegy tetejét.
A gerincúton a szederkényi szőlőkig mentünk, majd onnan a jól járható szurdokban le Monyoródra. Csodálkoztunk, hogy az egyre fogyatkozó lakosság ellenére mennyi házat külföldiek vásároltak meg, és szépen felújítva javítják a településképet. Kár, hogy sok házat csak időszakosan laknak. Monyoródot elhagyva a régi szurdokban haladtunk felfelé, ahol mindkét oldalon számos beomlott pincelyuk maradványa látható. A monyoródi pincesor valamikor szinte összeért a kéméndivel, és a Margaréta szobor volt a határpont. Ez is egyedülálló a környékben. A máriakéméndi pincesoron a betonúton jöttünk le a Kéméndi-csorgó érintésével.
A sörözőben már vártak ránk, azon társaink, akik a túrára nem tudtak jönni. A megbeszélésnek három témája volt: az egyik Máriakéménd sorsa, jövőbeni fejlesztési lehetőségei, a kiút keresgélésének lehetőségei. Sajnos az alvó falut nehéz felébreszteni, de nem csak Máriakéméndről van most szó, sok más falu is hasonlóan "Csipkerózsika álmát" alussza. Nagy tervünk, és remélhetően nem csak álmunk a kegyhely templomának és plébániaházának felújítása. A mai nap délelőtt kint voltam a szakemberrel, aki felmérte a stációkat, és árajánlatot adott a felújításra, melynek költsége 400.000 Ft és két részletben fizethetjük ki a nyár végéig. Ebben benne van a kálvária mögötti kereszt és a mellette álló két szobor felújítása is. Az összeg fele már rendelkezésre áll, a másik felét igyekszünk mielőbb összegyűjteni. A munkálatokat már tavasszal el is tudná végezni, és a júniusi nagy búcsúra már a megújult stációk fogadhatnák a búcsúra érkezőket. Csakhogy, az élet nem habos torta: hiába örültem annak, hogy ez ilyen flottul megoldható lesz. Miközben a stációkat nézegettük, autó állt meg a kegytemplom előtt. Gondoltam, látogató érkezett... Kiderül a pap száll ki az autóból, akinek mindjárt be is számoltam a felújításról, aki persze hallani se akar róla. Szerinte a katolikus egyháznak lassan vége, hívők alig, kinek akarjuk felújítani (?)... Na itt most nem kommentálom a dolgokat, mielőbb intézkedni fogok, hogy az engedélyek birtokában legyünk, és márciusban már neki lehessen állni a munkálatoknak, ha az idő engedi. Március 4-ére, szombatra egy templomtakarítási akciót beszéltünk meg, hogy rendbe-tesszük a kegytemplom oratóriumát és az udvari melléképületeket, mert rengeteg a hulladék és a szemét, ami között viszont értékes tárgyak is vannak, ezek kimentése a cél.
A megbeszélésünk másik témája a technikai munkákban való segítség volt: ki kellene helyezni tavasszal az új útjelző táblákat, csakhogy mindkét traktor rossz, amivel megoldható lenne. Nem egyszerű így. Az elmúlt években kihelyezett asztalokat, padokat favédővel impregnálni kellene, ehhez segítség és pénz is kellene, jelenleg egyik sem áll rendelkezésre.  A Törökvári lépcsők sok helyen széthullottak, vagy elkorhadtak, javításuk időszerű lenne, tartósabb fából, és nem az erdészettől ingyen kapott hulladékanyagból.
A megbeszélés harmadik témája a túravezetések voltak, a tapasztalatcsere, illetve a Törökvári teljesítménytúra megszervezése, a pontőrök és az ellátmány kérdése. A fő vonalakban ki is dolgoztuk a stratégiát, de még a liptódi önkormányzattal egyeztetni kell a költségeket. A jó hír, hogy a kiadások egy részét vállalják, és egész napra óránként biztosítják az ingyenes különjárati buszközlekedést. Köszönöm mindenkinek, aki eljött. Kívánom, nektek, hogy a jövőben aktívan vegyetek részt a munkákban, a túravezetésben, és segítsetek egymásnak is ebben.

Biki Endre Gábor, Mecsek Egyesület, Természetjáró Osztály elnöke

Megtekintések száma: 411 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 3
3  
Kezdek hinni a csodákban.... Kéméndre ráférne még egy két - akár kicsit nagyobb - csoda is !!!!!!!!!

2  
Friss hír: Ma reggel felhívtam a papot, elmondtam, hogy tegnap megbeszélést tartottunk és eldöntöttük, hogy megcsináltatjuk a kálváriát, és ehhez kérnénk téglát, mert korábban felajánlotta, hogy van sok tégla, abból szívesen ad bármikor. Mindjárt mondta, hogy persze ad, de visszakérdezett, hogy mihez kell. Mondtam, hogy stációk szegélykövének kirakásához. A kálvária felújítást illetően kész tények elé állítottam, hogy a mester meg van bízva, márciusban már csinálja. Azonnal beleegyezett és intézi az egyháznál az engedélyt, sőt ad hozzá 50.000 Ft-ot!!! Írásos engedélyt kértem, hogy intézzen az egyháznál, hogy legyen a kezünkben egy papír, hogy engedélyezik, mivel műemlék.

1  
A felújítási terv nagyszerű, szerintem az ár is méltányos. Bár csak sikerülne ! "Szurkolok nektek" - Máriakéménd ügyében. Egyébként meg annyira igazságtalannak tartom, hogy ha lenne segítő szándék, pont az "nyomja le a dolgot  víz alá", akin segíteni szeretne az ember.
Az erdő meg - úgy látom nagyon alszik még - pedig bizonyára nem én vagyok egyedül, aki várja a tavaszt !

Név *:
Email *:
Kód *: