Főoldal » 2017 » Április » 16 » 2017. 04. 16. HÉVÍZI TÚRATÁBOR I.
2:42 PM
2017. 04. 16. HÉVÍZI TÚRATÁBOR I.


Krisna

A Mediterrán Gyaloglóklub „HÉ-VÍZ-BÁZISÚ” túratáborán vettem részt, melyen a fürdőzések mellett az alábbi helyszíneket jártuk be túráink során.

Első napunk a Hévíz felé vezető úton somogyi érdekességeken keresztül vezetett: India egy szeletébe nyertünk betekintést a somogyvámosi Krisna-völgyben. Ezután a csoport egy részével megnéztük Somogyváron a Szentesica-forrást és a Koppány erdei pihenőhelyet, ahol az emléktáblák is találhatók. Megtekintettük a nemrég felújított és nemzeti emlékhellyé minősített Szent László emlékhelyet is, ahol a nagyméretű bencés apátság romjai a mai napig fennmaradtak. Fonyódon felmentünk a Sípos-hegyi Postás-kilátóba, majd a Vár-hegyen álló Szép-(ki)látóba is. Délután Hévízzel ismerkedtünk (tanösvény, berki sétaút, Tófürdő, termelői piac). A mai nap során 8 km-t gyalogoltunk.

2 . nap: „Oh, sole mio!” – 2 csúcs után a vízben

Reggel Hegyesdre utaztunk, ahonnan szép túrát tettünk a Hegyesdi-vár romjaihoz. A Vár-hegy és az oda felvezető falépcsősorok a máriakéméndi Török-vár testvére is lehetne, ugyanis a hegyoldal és a vár jellege is kísértetiesen hasonlít egymásra. A különbség csupán annyi, hogy valamivel magasabb, nem 207, hanem 281 m tengerszint feletti magasságon helyezkedik el, és nem 270, hanem kb. 300 db lépcső vezet fel a csúcsra, és kicsivel több kőfal maradványa látható. Fent a hegy tetején ugyanúgy emléktábla áll, mint Máriakéménden. Ezután újabb hegymászás következett, mégpedig Tapolca-Díszel, szőlők és a Vár-kút érintésével a Csobánc várához. Itt egy komolyabb szintemelkedést kellett legyőzni, de a gerincre felérve szép kilátás fogadott minket. Az egykori várból még jelentős falmaradványok látszanak. Visszafelé a Rossz templom (régi templom romja még álló falakkal) érintésével értünk vissza túránk kiindulópontjára. Délután a Tapolcai Tavas-barlang megtekintésére került sor tárlatvezetéssel és csónakázással. Késő délután a csúcsmászások után a Hévízi-tőfürdő felé vettük az irányt, ahol megmártóztunk a világon egyedülálló tőzegiszap borította langyos vizű tóban. A mai nap 12 km-t gyalogoltunk.

Hévíz névadója, idegenforgalmi vonzereje a gyógyforrástó. A 38 m mély kráterből percenként 30-40 ezer liter hozammal 38,8°C-os víz jut a felszínre, így a tó vize 3 naponként teljesen kicserélődik. A víz a felső-triász fődolomitból áramlik fel, és a forrás a karsztos kőzet és a fedő pannon korú agyag-homokkő határon jut a tóba. Maga a forráskráter úgy keletkezett, hogy a törésvonalak mentén felnyomuló hévíz az agyagos, homokköves rétegeket fokozatosan alámosta, omlasztotta, és kivájta a kb. 70 x 90 m-es forrástölcsért.

Jordán Károly 1907-ben térképezte fel a forráskrátert, és a forrásbarlangokat. 1908-ban a fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság búvárja 22 m mélyre tudott merülni, de a függőleges kráterfal oldalában több repedést és üreget talált, amelyekből víz tört elő. Még ugyanebben az évben három fiumei búvár érkezett, akik a mélyből vízmintát vettek. 1953-ban, majd 1958-ban az újabb búvármerülések megállapították, hogy a forráskráterből a meleg és a hideg víz különböző pontokon tör elő. 1972-ben Kovács György és Plózer István hozzáláttak a forrás bejáratát eltömő nagy mennyiségű törmelék eltávolításához. Március 16-án lemerülve azt tapasztalták, hogy a kitermelt fatörmelék helyére újabbak csúsztak le, a mögötte lévő iszappal együtt, ahol a víz egy vízszintes barlangjáratból lép ki. A törmelékkel eltorlaszolt nyílás szélessége kb. 2-3 m, magassága 0,6-0,8 m volt. A falak 1,5-2 m-re szűkültek, és a folyosó vége a sötétben tűnt el.

A Hévízi-tó forráskráter barlangjának feltárását a VITUKI megbízásából 1975-ben Plózer István vezetésével az Amphora kutatói folytatták. Behatoltak a forrásszáj szűk és veszélyes nyílásán, ahol a rendkívül intenzíven feltörő forrás sodrását is le kellett győzniük. A szűk bejárat után tágas, 14 m magas és 17 m átmérőjű terem következett, amelyet Amphora-teremnek neveztek el. A kutatók előtt megoldódott az évszázados rejtély. Már nemcsak bizonytalan feltételezés, hanem kézzelfogható valóság lett, hogy a Hévízi-tó vize kettős eredetű, termális és hideg karsztvizes. Az iszapnyereg keleti oldalán 43 és 40 m között 17,2°C-os, míg a nyugati oldalon 46 m mélységben 40°C-os víz tör fel.

A két különböző hőmérsékletű víz keveredése révén alakult ki a forrásnyíláson át kijutó, a kráter vizét pótló 38,8°C-os hőmérsékletű gyógyvíz. A meleg víz feltörési pontja körül sárgásan, fémesen csillogó, néha több kilogramm súlyú markazitgumók kerültek elő, amelyek felszínét a forrás mozgó homokja sokszor fényesre csiszolta. Ugyanitt, a legerősebb vízáramlási pontokon a falakat három centiméter vastag, világosbarna színű, kocsonyás bevonat fedi. A barlang mennyezetéről hosszú, fehér fonalak lógnak le, míg a kráter meredek falán, ahol a meleg víz a felszínre áramlik, kb. 3-4 m szélességben fonalas kékmoszatok találhatók. A búvárok a kráter falán több helyen a 26-30°C-os vízben egy két négyzetméter felületet borító édesvízi szivacsot fedeztek fel.

A VITUKI megbízásából vízmintákat vettek a hideg és a meleg vízből, amelyek abszolút kronológiai vizsgálatával megállapították, hogy azok 8, illetve 12 ezer évesek. Ennyi idő telt el azóta, hogy a jégkorszak végén a felmelegedés hatására elolvadó jégsapkák vizéből keletkezett csapadék lehullott a Bakony területén, leszivárgott a mélybe, ásványi alkotókban dúsult, majd gyógyvízként a felszínre tört. A következő években tovább folytatódtak a víz alatti kutatások, amelynek során sikerült feltérképezni a forráskráter járható üregét. Megállapították a kráter nyugati falán csőszerű barlangjáratok vannak, amelyek alját 15-20 cm vastag iszapréteg borítja. Elágazásokat sehol sem találtak, s a járatok elszűkülve tovább folytatódtak.

A Hévízi-forrásbarlang további tudományos célú kutatásai 1977. október 30-án megszakadtak. A feltárás vezetője, Plózer István és társa, Páli Ferenc az egyik barlangi merülés közben a megbeszélt időpontra nem tért vissza, az értük induló mentőbúvárok már csak a holttestüket tudták a felszínre szállítani. A két barlangász kipróbálta a forrásbarlang levegőjét, amely azonban mérgező volt, és halálukat okozta.

A harmadik napunk célpontja a Tanúhegyek ostroma volt „hátsó szándékkal”. Badacsonytomaj felé vettük az irányt, ahonnan a Káptalantóti műút (Riza-puszta) és a Lóczy erdei út érintésével értünk fel a Gulácsra.

Délután a Badacsony hegyének nevezetes látnivalóit kerestük fel gyalogtúránk során, és az alábbi útvonalat érintettük: Badacsonytomaj – Szent István király-kápolna (az erdőben az egykori kőfejtő területén új kápolnát építtetett a veszprémi püspökség a helyi lakosokkal és hívőkkel közösen, merthogy itt ilyenre is van példa!) – Klastrom-kút – II. János Pál emlékhely – Kőkapu – Kisfaludy-kilátó – Egry József-kilátó – Ranolder-kereszt – Hertelendy emlékkő (páholy) – Badacsonytomaj. Késő délután a már Hévíz városába olvadt Egregy falu szőlőhegyére látogattuk, ahol megnéztük a máig is álló, és nemrég felújított kicsiny Árpád-kori műemlék templomot. Ezután a Panoráma pincészet vendégfogadó teraszán kóstolgattuk a finom Balaton-felvidéki borokat (1. cserszegi fűszeres (fehér), 2. szürkebarát (fehér), 3. kékfrankos merlot rozé (vegyes), 4. caverne sauvignon (vörös), 5. pinot noir (vörös), +6. (ráadás) kékfrankos. A mai nap során 13 km-t gyalogoltunk.

A negyedik nap megnéztük, hogy „áll-e már a Pad-kűi új kilátó?”, melynek során a Keszthelyi-hegységben túráztunk az alábbi útvonalon: Büdöskút-erdő (pihenőhely) – Pad-kűi-kilátó – dr. Jakabffy-pihenő – Pető-hegy, Berzsenyi-kilátó – Darnay út – Nagy-mező (erdei kirándulóhely) – Varsás-hegy, Festetics-kilátó – felhagyott dolomitbányák (egykori murvabánya) – Szent Ilona-kápolna – Gyenesdiás. A délután folyamán a Kis-Balatonnal ismerkedtünk, ahol a Diás-szigeten a Matula-kunyhónál egy szép szakvezetéses bemutatót kaptunk a berek élővilágáról és Fekete István életútjáról. A túra után Balatonszentgyörgyön ettük meg finom ebédünket. A mai nap során 13 km-t gyalogoltunk. Köszönjük Pál Krisztának a lelkiismeretes és precíz szervezést, túravezetést, valamint a neki köszönhető vidám hangulatot.

Biki Endre Gábor


Szentesica-forrás (az egykori legenda szerint, aki ebben megmosakszik, megszépül)


Bencés apátság romjai Somogyváron


Fonyód felé


Fonyódi Szép-látó


Boldogasszony oltára


Hévíz


Reggel még "füstöl" a Hévizi-tó


A néhány éve épült új hévizi templom


Hegyesd


Csobánc


Rossz templom (romjai)


Barokk építményű forrás a tapolcai Malom-tó mellett


Tapolca


A Tapolcai Tavas-barlang száraz része


Csónakáztunk


Fotók: BEG

Megtekintések száma: 98 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: