Főoldal » 2017 » Augusztus » 27 » 2018. 08. 27. FÜRDŐTÚRA PETTENDRE
10:32 PM
2018. 08. 27. FÜRDŐTÚRA PETTENDRE

Augusztus 26-án, szombaton egy kis csapattal, 6-an vágtunk neki a szigetvári járásban található falvak (részben Ormánság) felfedezésének.

Útvonalunk a következő volt: Szentmihályfapuszta – Kétújfalu – Gyöngyösmellék – Pettend – termálforrás – egykori strand – Kisdobszai-erdő – Nyugati-Gyöngyös-patak – Kisdobsza, vasúti megállóhely

Táv: 18 km. Szintemelkedés: 82 m.

Héjjas Péter fotói ide kattintva láthatók.

Pécsről a 8.15-ös szigetvári busszal indultunk, mely 9.05-re érkezik meg Szigetvárra. Innen a 9.20-as busszal mentünk tovább Kétújfalu felé, illetve az ahhoz tartozó Szentmihályfapusztán szálltunk le, ahová a járatunk 9.39-re érkezett meg. Még Szigetváron az állomáson megszólított minket egy hölgy, aki hallotta, hogy a túráról beszélgetünk. Ez a hölgy szintén éppen odáig utazott, ameddig mi, és sokat mesélt a kis falvakról, látszott, hogy nagy tudása van. Hamarosan ki is derült, hogy tanárnő, de és emellett minden helyi ismeret érdekli. Elmondta, hogy mit érdemes megnéznünk, és, hogy merre menjünk. Sajnos a vidék helyzetéről sok jót ő sem tudott elmondani, egyre súlyosabb a helyzet a kis falvakban. Egyszerűen nincs jövőjük az itt élőknek, a magyarság vészesen fogy, a kisebbség éppen ellenkezőleg.

Itt a buszmegállónál áll az egykori Andrássy-kastély, jellegét elvesztve, modern formában átalakítva. Jelenleg Kastély Söröző néven működik. Először a Kétújfalui-horgásztavat sétáltuk körbe, melynek csodálatos környezete kikapcsolódásra csábít. Az esőbeállónál el is fogyasztottuk reggelinket, majd visszatértünk a faluba. Hamarosan az elhagyott vasútállomáshoz értünk, ahol 11 éve robogott el utoljára a vonat. Az Ormánságban fekvő Barcs–Villány-vasútvonal a MÁV 62-es számú, egyvágányú, nem villamosított mellékvonala volt, melyet 1912-ben adtak át, az akkori kornak megfelelően magas színvonalon. A vonal előnye volt más vasútvonalakhoz képest, hogy az állomások eléggé közel helyezkedtek el a településekhez. A Barcs – Sellye – Harkány – Máriagyűd – Siklós – Beremend – Villány vonalon 101 km-t tett meg, és 26 települést érintett. A BZ-k csak 40-60 km/h sebességgel haladtak, de a megszüntetés évében, már egyes helyeken 10-20 km-es lassújelek is voltak benne. A vonat helyébe lépő, annál ritkábban járó falujáró buszok ma sem képesek még ezt a sebességet sem elérni, vagy jobb menetidőt produkálni. Ma már jobbára csak csonkajáratok futnak, és 2-3 átszállással lehet csak a teljes szakaszon végigjutni, (már, ha egyáltalán valaki vállalja ezt a 21. században.)

Közeledtünk Kétújfalu Németújfalu részéhez, a katolikus templomhoz, melyet 1895-ben Szent Mihály tiszteletére szenteltek. Éppen fényképezni kezdtük, mire egy hölgy jött oda hozzánk és megszólított, hogy szeretnénk-e belül is megnézni, mert van nála kulcs. Micsoda véletlen… Hát persze, hogy szeretnénk. Így belül is megtekinthettük, és még a falu életéből is kaptunk egy kis ízelítőt. Kiderült az is, hogy a paphiány miatt az itteni plébános segédjével 22 falut lát el.

Innen átmentünk Magyarújfaluba, ahol a református templomot néztük meg, persze csak kívülről, mert ez nem volt nyitva. A templom a közelmúltban lett felújítva, de ereszcsatornája kiszakítva, ami a hanyagság netovábbja. A figyelmetlenség milliós károkat tud okozni. A szomszédos parókia épülete az összeomlás előtt, már régóta használaton kívül lehet, bár, a Református Egyházközség címere és felirata még látható rajta.

Innen visszafelé mentünk, és útközben egy kis élelmiszerboltot találtunk, ahová be is tértünk, hogy „védőitallal hűtsük le magunkat, mert egyre jobban kezdett eluralkodni a hőség. Továbbra is nyílt, napsütötte területen mentünk tovább, és hamarosan Gyöngyösmellékre értünk.  Itt is megnéztük  a református templomot, mely előtt most  készült el a szép térkövezés. A közeli játszótér mellett fogyasztottuk el ebédünket, miközben két túratársunk elment megnézni a katolikus templomot is, mely egy kicsit arrébb található. A falut egy kis földúton hagytuk el, innentől egy kavicsozott ösvényen vezetett utunk, majd egy rozoga fahídon keltünk át ügyesen. Innen egy töltésen, betonjárdán folytattuk utunkat szép ormánsági réteken. Szemben már feltűnt a pettendi református templom fehér tornya. A kistamási bekötűút felőli útról értünk be PettEndre :), ami egy parányi zsáktelepülés. A református magyarok kihaltak, jóformán csak roma lakosság lakja. A falu közepén áll az igencsak leromlott állagú református templom, ami egykor szebb napokat látott. Régóta nincs már gyülekezet, ezért sorsára hagyták… Elment a pásztor, elfogyott a nyáj is. „Ám nincs veszve minden”, mecsetnek vagy dzsáminak még átalakítható lesz!

Volt egy kontakt személyem, akivel előzőleg felvettem a kapcsolatot, és a segítségét ígérte, hogy segít megkeresni az egykori Jóvíz-forrást és az ott álló keresztet, mely valamikor a környék egyetlen katolikus búcsújáróhelye volt. Már a túra délelőttjén is hívtam, de akkor sajnálattal közölte, hogy mégsem tud segíteni, mert akit ki tudott volna küldeni, nincs itthon, elment valahova, de telefonon ő majd navigál minket. Így is lett: a faluból kiérve elbizonytalanodtunk, nem találtuk sem a termálforrást, sem a keresztet. Felhívtam telefonon, és útbaigazított. Hamarosan kiderült azonban, hogy amit mondott, az nem lehet jó, és teljesen rossz felé megyünk. Felhívtam még többször is, de mindig más irányt mondott, már teljesen követhetetlen volt. Végül azt mondja, hát nincs is meg a kereszt, az már ledőlt, nem lehet látni, mert az egy teljesen elvadult erődben van, út sem vezet hozzá. Nem szoktam hamar méregbe gurulni, de most kezdtem. (Eddig végig arról volt szó, hogy, ha szemben meglátják a fehér keresztet…) Le is tettem gyorsan a telefont. Ebben a kánikulában kb. 3 km-t tűző napon mentünk a semmiért…

Na legalább annyi, hogy útközben munkásokkal találkoztunk. Megkérdeztük őket is, de mondták, hogy Kiskunhalasról jöttek, nem ismerik a környéket. Kérdeztük, hogy mit keresnek. Mondták, hogy olajat (olajkutató fúrásokat végeznek), mi pedig vizet, de nagyon, mert most már igencsak kitikkadtunk. Továbbmentünk és egyszer csak vizet láttunk, de nem azt, amit kerestünk. Sejtettük, hogy itt kell lenni a közelben, csak a nádas, vagy a bozótos erdő miatt nem tudtuk merre menjünk. Egyszer csak Péter, aki előre ment, felkiáltott, hogy itt van! Itt zuhog a meleg víz! Szaladtunk oda mindannyian. Nagyon megörültünk a víznek, és fürdőruhát húzva mindjárt ki is próbáltuk. Sajnos túl meleg volt, a hőmérőm 39,4 fokot mért. Azért egy fél órát elpancsoltunk benne, szerkesztettünk fölénk esernyőből napernyőt. Itt a pusztában egy vascsőből kb. 100 liter/perces vízhozammal tör elő a gyógyító erővel bíró hévíz. Az 1970-es években olajat kerestek, de melegvíz tört fel, és akkor létesítettek itt egy kis strandot, mely 1984-ig üzemelt. Mivel nem fejlesztették, nem felelt meg az előírásoknak és bezáratták, viszont a kutat nem tömték el, azóta is folyik egy kibetonozott részen a melegvíz, ahová lépcsőn juthatunk le. A helyiek is néha járnak ide fürdeni, vagy lábat belógatni. Amíg én és Erzsike a termálvízben fürödtünk, a többiek átmentek megnézni a 200 m-el arrébb lévő medencét, melyet most már benőtt az erdő, de minden megvan töredezetten, a két medence és a taposók is. Szezonálisan működött a ’70-es évektől májustól szeptemberig. Egy-egy hétvégén kb. 1500-an is megfordultak itt, még büfé is üzemelt.

Elindultunk egy földúton tovább, amikor egyszer csak Péter szólt, hogy tud egy jobb utat. Igaza lett, mert amin elindultunk, az végre egy árnyékos erdőben folytatódott. Átkeltünk a Nyugati-Gyöngyös hídján, majd egy tölgyes mentén értünk ki a Kisdobszai vasúti megállóhoz. Itt még egy óránk volt a vonatra. Nemsokára jött is egy Pécsre tartó gyorsvonat, de annak itt nem volt megállója. Sajnos mindegyikünknek elfogyott a vize, vagy ami még volt, az szinte teljesen felforrt, és azon tanakodtunk, hogyan juthatnánk vízhez. A legközelebbi lakott hely is messze van, és kérdés, lenne-e nyitva bolt. Amíg így „búslakodtunk”, jött egy helyi lakos két kerékpárral, aki itt letámasztotta őket. Tőle kérdeztük, merre lenne bolt legközelebb. Mondta, hogy bent Kisdobszán, de hát gyalog nem érnénk vissza, míg jön a vonat. Mindenre van azonban megoldás: volt olyan rendes, hogy odaadta az egyik kerékpárt és Joci betekert vele a faluba. 22 perc alatt megfordult és ellátott mindannyiunkat jó hideg sörrel, ami ezúttal „életmentő” volt. Közben az úr felesége is megérkezett egy Szentlőrinc felől érkező vonattal, és kérdezte a férjét, hol az ő biciklije. Mondtuk neki, hogy mi a helyzet, de már nem is kellett neki sokat várni, mert Joci hamar visszaért, és visszaadta a kölcsönkapott bringát.

17.42-kor meg is érkezett a mindössze két kocsiból álló piroska vonatunk, amit „jól kitöltöttünk”, hiszen rajtunk kívül csak egy utas volt a kocsiban, meg a kalauz. Szentlőrincen 15 perces várakozás után át kellett szállnunk, a Budapestről jövő IC-re, ami nagyon kellemes volt, mert légkondis kocsi volt. 18.51-re értünk be a pécsi állomásra. Remélem tetszett nektek a pettEndi fürdőtúra. :)

Biki Endre Gábor


Az egykori Andrássy-kastély


Kétújfalui-horgásztó


Itt ment 11 éve még a vonat.


Volt Kétújfalu, vasúti megállóhely


Kétújfalu, iskola


Szt. Mihály templom


Kétújfalu, ref. templom


A (volt) református parókia


A templom udvarán található WC


???


Gyöngyösmellék református temploma


Gyöngyösmellék katolikus temploma


Pettend határában.


Jellegzetes ormánsági rét


Pettend református templom


komló


Olajkutató fúrás


Sajnos nem találtuk meg a keresztet és az egykori Jóvíz-forrás építményét.


Ez lett volna az a kereszt...


A pettendi termálkút feltörő meleg vizes forrása


Az egykori strand medencéje


Kihasználatlanul...


Egy 15 évvel ezelőtti újságcikkben is említik a volt fürdőt.


Kisdobsza, vasúti megállóhely

A túráról videó is készült, mely itt tekinthető meg.
Kehi Joci alkotása. Köszönjük :)



Fotók: BEG, FME

Megtekintések száma: 153 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 3
3  
Hát bizony elég kalandos túra lehetett. És izgalmas olvasmány. : ) Ebédszünetben kezdtem olvasni és nem tudtam abbahagyni amíg a végére nem értem. Köszönjük a videót is!

2  
Hát igen sok szomorú dologgal találkoztunk, de a túra szerintem nagyon klassz volt!

1  
Szomorúan olvastam a mai beszámolót. Megszűnt vasút, megszűnt strand - összedőlni készülő templom... Annyi sok érték/szépség megy tönkre, miközben sorra épülnek az orbistadionok. És kell a pirosfehérzöldfény a városi tévétoronyra, de hasra-esel a járda-lyukakban. Hát sajnos ez, ilyen ma Magyarország. Fáj a szívem ezekért a kihalni készüli kis falvakért...Amink van, nem becsüljük, de a máséra ácsingózunk... Szomorú....és meg is érdemeljük a sorsunkat. Pusztuljunk ki, jöhetnek a színesek.Tán ők okosabbak lesznek..

Név *:
Email *:
Kód *: