Főoldal » 2017 » Október » 28 » 2017. 10. 28. KIHALÓ TELEPÜLÉSEK, PUSZTULÓ MAGYARORSZÁG
5:06 PM
2017. 10. 28. KIHALÓ TELEPÜLÉSEK, PUSZTULÓ MAGYARORSZÁG

Túráink során évek, évtizedek óta járjuk megyénk, és az ország kisebb-nagyobb településeit. Vannak szépen fejlődő, jól prosperáló települések, főleg a nagyobb városok agglomerációiban, melyek dinamikusan fejlődnek, nagy a lakosságmegtartó erejük, szépen rendezettek. Sajnos azonban egyre több a fogyó lakosságú, elöregedő település, ahol már egyre kevesebb a beruházás, a fejlesztés. Nem lehet nem észrevenni, hogy Baranya egyre inkább hátrányos helyzetű megyévé válik, de valamiért az illetékesek ezt nem akarják észrevenni.

Nem most kezdődött ez a folyamat. 70 évet, azaz a II. Világháborúig kell visszamennünk az időben. Ekkor érte baranyai falvaink többségét a kitelepítés. Sok falu lakosságának 1/3-át is elvesztette. Az 50-es évek sem hoztak sok jót a kis faluk számára. Sok helyen építési engedélyt sem adtak ki, és nem épült meg a várva-várt bekötőút sem.

A nagyobb városokban ekkor már fellendülőben volt az ipar. A bányák és termelőegységek kezdték elszívni falvakból a fiatalokat, majd a középkorú lakosságot is. Az 1970-es évekre jelentősen felerősödött az elvándorlás, mely a 80-as évekre valamelyest lassult, de nem állt meg. A helyi népszokások, vallási hagyományok egyre inkább a feledés homályába vesztek, melyet az akkori rendszer eleve megpróbált háttérbe szorítani, sok esetben tiltani. Helyettük más közösségi programokat szerveztek (úttörő, kisdobos, munkás brigádtalálkozók, május 1-je, nőnap, stb.) El kell ismerni ugyanakkor, hogy akkoriban az ifjúság minden rétege a közösségi programok keretében táborozhatott, túrázhatott, megismerve az ország természeti szépségeit. Ma már ezek a közösségi programok sincsenek, a számítógépek és szoba rabjai a legtöbben.

A rendszerváltást a háború előtti adatokhoz viszonyítva már 50-60%-kal kevesebb lakossal, legyengülten, önellátásra nem képes állapotban érték meg falvaink. Azóta is egyre kevesebb helyen tartanak állatokat, alig van már helyben gazdálkodás, mindent a multiktól veszünk meg. Egyre nagyobb a szakemberekből a hiány, egyre többen humán oldalon helyezkednek el, alig lehet találni jól dolgozó szakipari munkást (kőművest, ácsot, lakatost, stb.) Ebből még később óriási probléma lesz. Nekünk, akik (még) itt maradtunk, egyre nehezebb lesz, de már most is a 24. órában vagyunk.

A falvak életében az 1990-es évek elején azonban valamelyest kinyílt a világ. A tanácsi rendszert felváltotta az önkormányzatiság. A legkisebb faluban is polgármesteri hivatal alakult, élén a polgármesterrel. Nagyobb mozgásteret kaptak, tudtak pályázni, fejleszteni. A legtöbb falu ekkor látszólag kivirágzott, megújultak a közterek, parkok, faluházak, és közösségi épületek. A templomok újra kinyíltak, egyre többen fordultak ismét a hitélet felé. Néhány település még egy kis népességnövekedést is fel tudott mutatni a vidékről kiköltözők vagy a kisebb településekről átköltözők hatására. A falvakat a megyeszékhellyel összekötő autóbuszjáratokon egyre több lett az ingázó utas. Emlékszem, a csúcsforgalmi időben a járatokon gyakori volt az utaslemaradás, ám a volán akkoriban minden kérést figyelmen kívül hagyott, nem sűrítette a járatokat, holott rengeteg panasz érkezett, még újságcikkek is születtek.


Régi kővályú maradványa egy kihalt településen

Sajnos a rendszerváltozást követő kezdeti sikerek, és fellendülés nem tartott sokáig. A 2000-es évek végére már ismét látható jelei mutatkoztak, hogy baj lesz. Ismét egyre többen az elköltözést választották, de immár nem a nagyobb városok voltak a célpont, hanem külföld. A német rokoni szálakkal rendelkezők főleg német nyelvterületen helyezkedtek el, míg a magyarok inkább Angliába, Svájcba „menekültek”. Az egyre csökkenő népszaporulat a 2000-es évek végén tömeges iskolabezárásokhoz vezetett. A 2008-as gazdasági válság olyan csapást mért falvainkra, hogy annak hatását csak most érezzük, és fogjuk még inkább a jövőben. Sok vállalkozás húzta le a redőnyt, és választottak maguknak a családok más hazát. Azóta szinte divat lett az elköltözés. Sokan, akik elérik, a 20. életévüket, meg sem próbálják, hogy itt boldoguljanak, mert valahogy nem trendi. Kint van a barát, az osztálytárs, akkor ő minek maradjon. Persze, nem könnyű itt a boldogulás, ez is tény.


Összedőlés előtt álló templom

A 2012 és 2015 között a volán – érdekes módon egy új koncepciónak köszönhetően – sűrítette a korábban kiemelkedő forgalommal bíró fővonalait. Sajnos a segítség későn érkezett, ezt 10-15 évvel ezelőtt kellett volna megtenni, talán akkor még kedvezőbben hatott volna a térségre. Azóta a járatok jórésze csak alacsony utasforgalommal közlekedik, valószínűleg már nem sokáig.

Mit ér ma már az egykor mindenki által ismert szállóige, hogy Somogy, Tolna, Baranya, Magyarország aranya, vagy a Kincses Baranya? Leépült a megye, vele együtt Pécs, a megyeszékhely is. Sokan mondják, úgy működik ez a város, mintha zsáktelepülés lenne. Hát bizonyos szempontból már jó ideje az is: nincs pl. átmenő vasútforgalom sem, holott 2009-ig Pécsváradig, illetve 1997-ig Bátaszékig is el lehetett innen jutni, sőt, az 1980-as évekig Szegedre gyorsvonat is közlekedett. (Igaz manapság már az autópályán könnyebben el lehet jutni.)

Nem maradt más Pécsett, csak a kis villányi mellékvonal és a Szentlőrinc felé kifutó ág a rossz pályaszerkezettel és az öreg vasúti kocsikkal. Több évtizedes lemaradásban vagyunk ezen a téren (is). Ennek a városnak soha nem volt jó vezetése, soha nem tudtak igazán lobbizni az érdekekért. Már az uránbánya idején meg kellett volna, hogy épüljön a kétvágányú vasútvonal Szentlőrincen át Budapest felé, akkor ma nem itt tartanánk. Már akkor megépülhetett volna a pécsi nagy strand, de szó volt akkoriban arról, hogy a közeli, 5 km-re eső romonyai termálvizet hasznosítják. Ebből sem lett semmi.

A város meg az utóbbi 20-25 évben a bányabezárások és nagy gyárak elvesztésével egyenesen a szakadék felé rohan. A 180 ezer lakosból már ténylegesen kb. 140 ezer maradt. Semmilyen komoly, nagy beruházás nem valósult meg, leszámítva néhány EKF-s beruházást. Itt inkább csak megszűnik és leépül minden. Gondoljunk csak bele, mi minden hiányzik, vagy ment csődbe: a meg nem épült új vásárcsarnok, a meg nem épült új wellnes fürdő (már lassan minden kisvárosnak és sok falunak is van normális melegvizes fürdője, míg Pécsnek egy sem). Nincs már meg a vidámpark, a mecseki kemping. Évtizedek óta üres a Nádor szálló, romokban az egykori Balokányi városi strandfürdő. Vele szemben megszűnt vagy szétverték, a világhírű Zsolnay gyárat.

Bár néhány éve a választások előtt egy héttel a polgármester lerakta a gyógyszálló alapkövét, majd az urnazárás után 3 nappal jelentették be, hogy mégsem épül meg. Az a buszbotrány ami itt volt (fillérekért eladták a buszokat), talán sehol a világban nem fordulhatott volna elő (következmények nélkül.) Joggal merülhet fel az emberben, hogy ez a város a megyével együtt nem megy semmire. Olyan mintha, ez a megye nem is Magyarországhoz tartozna. Műemlékek, kastélyok, templomok tucatjai mennek tönkre. Minden ami érték volt egykor, az mára nem fontos, csak a haverok járjanak jól. Szinte mindenki csak a saját várát építi.

Persze a legnagyobb probléma, hogy a munkahelyek száma sok kis településen a nullával egyenlő, ez is tény. Sem az előző, sem a mostani kormánynak nem érdeke a vidékfejlesztés. A háttérhatalom mást képzelt el. Nem új ez. Ma ugyanúgy zajlik a falurombolás, mint az 50-es években, csak a módszer lett más. Akkor buldózerrel mentek neki, ma más lett a taktika. Nem fejlesztik, nem hoznak be ipart, bezárják az iskolát, a mellékvonalakon csökkentik vagy megszüntetik a közösségi közlekedést, ezáltal lassú halára ítélik a falvainkat. Nem kell külön kitelepítés, mint valamikor. Az emberek többsége ma már nem áll ki az érdekeiért, inkább önként feladja, és máshol keresi boldogulását.

Itt marad a temető, az üres templom, az egykor gyerekzsivajtól hangos iskola, a szép présházak, és keresztény múltunkból való örökségünk, amit 1000 év alatt létrehoztunk. Nagy kár, hiszen falvaink sok mindent átéltek, háborúkat, veszedelmet, tatárt, törököt, de ezt…, ezt már képtelen túlélni.

Ha csak valamilyen csoda nem történik, a következő 10-20 évben számos kis falu fog végleg eltűnni a térképről, ahogy ez a török idők után egyszer már bekövetkezett, de ne legyen igazam! A tudatos, sorvasztó településpolitika szép lassan pontot tesz az ezeréves fejezet végére.

Gondolataimat leírtam: Magyarország, 2017. október 28.

Biki Endre Gábor, településmérnök

Megtekintések száma: 3192 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 6
6  
Sajnos, igaz, amiket leírtál. És nagyon szomorú. A politikusokat mindez nem érdekli. Egyetértek a kedves hozzászólókkal is.

0
5  
Örülök a hozzászólásoknak, és köszönöm. Privátban is többen írtak, mindenkinek hasonló a véleménye, sőt meglepődtem, hogy sokan nálam kritikusabban fogalmaznak, és úgy látják, hogy még nagyobb a baj, főleg Pécs helyzetét kiemelve. Lehetne még sok mindenről írni, valóban ott van az a sok elpusztult bányaépület, meg minden egyéb torzó a városban, de a falukban is lenne mit tenni...

4  
Én is csináltam két témában is negatív véleményű fotókat. Azegyik sorozat a pécsi bányász épületek. Valamikor gyönyörű, Zsolnay csempével kirakott épületek most az enyészeté. Vannak a laktanyák, amelyek szintén kísértetházak. Mindkét hely el van látva közművel. Kis költséggel lehetett volna hasznosítani szükséglakásokként. Mostanában pedig a Mecsekben tapasztalható tarvágások miatt aggódom. Más megyékben is ez a helyzet sajnos. Valami megoldást kellene keresni.

3  
Amit irtal teljesen igaz. Nagyon-nagyon szomoru. Sajnalom azokat a valamikor csodalatosan szep aprofalvakat. A szep templomaikat, egykor szep paraszthazakat. Hogy lehetne megmenteni,ami még menthető?

2  
A „nagyokat” nem érdeklik ezek a dolgok. A zsozsó jó helyen van, bármikor bepattannak mercijükbe, vagy saját repülőjükbe, s magasról tesznek a véleményed/ünk/re.  A „kicsik”örülnek, hogy lyuk van a fenekükön. Aki a kettő között van, az elmegy innen. Amíg nem megy a nép az utcára – nem lesz itt semmiféle változás. Nézd meg Katalóniát! Nem otthon ülve harcolták ki függetlenségüket, elszakadásukat. Sajnos semmi nem történik „magától”. Mindenhez kellenek céltudatos emberek – és momentán itt nincsenek ilyenek, vagy kevesen vannak, vagy nincsenek még eléggé elkeseredve és felháborodva.A fiatalok tesznek az egészre, odébbállnak. Az öregeket a magyar egészségügy gyorsan elteszi láb alól. A kettő közti  soványka réteg, egy sörrel a kezében leül és megnézi a …. sorozatot a tévében, és boldog, ha megkapja a munkanélküli segélyét. EZ MA Magyarország. Reménytelen.

1  
Szomorú látvány.

Név *:
Email *:
Kód *: