Főoldal » 2017 » December » 31 » 2017. 12. 31. ÉVZÁRÓ TÚRABULI KÁTOLYTÓL MÁRIAKÉMÉNDIG
12:02 PM
2017. 12. 31. ÉVZÁRÓ TÚRABULI KÁTOLYTÓL MÁRIAKÉMÉNDIG

A fotóra kattintva Héjjas Péter fotói jelennek meg.

Egy baráti „túrabulit” szerveztünk december 30-ára, szombatra a Baranyai-dombságba. Pécsről a 9 órakor induló bonyhádi autóbuszjárattal utaztunk Pécsváradra, majd onnan 5 perces várakozás után tovább a Kátolyi elágazásig. Néhányan már vártank ránk itt az elágazásnál. Miután üdvözöltük egymást, 14 fővel vágtunk neki a domboknak. Először az új aszfaltos úton jutottunk fel a Kátolyi pincesorra. Jó látni, hogy fejlődik ez a falu, melynek vezetői pályázat útján nem kis összeget nyertek el, melyből teljes aszfaltozást kapott a pincékhez vezető, eddig csak földút, illetve részben kavicsozott út. A fordulónál egy jó kis esőbeállót találtunk, melyet mindjárt birtokba is vettünk. Mivel a Kátolyi elágazástól induló sárga túra útvonala 110 km-t megtéve Szekszárdig vezet – mi most ugyan nem gyalogoltunk el odáig – azért egy szekszárdi vörös kadarka bor megkóstolásával és stifolder, illetve egyéb sütemények elfogyasztásával kezdtük az óév búcsúztatását.

Innen tovább szőlőkön, majd szántóföld mentén értünk le Váraljára, mely név a török időkben elpusztult faluhely miatt maradt fenn dűlőnévként. Itt csatlakozott hozzánk Markesz Pisti és felesége Szilvi. Ennek örömére kinyitottunk egy újabb üveg bort, ezúttal egy máriakéméndi fehéret (chardonnay). Egy kis szakaszon a zöld sávon mentünk, majd innen következett a neheze: egy régi benőtt szurdokúton feljutni a Liptódi-szegélyre, melyet már nagyon régen nem használnak. A partoldalban szép löszbe telepedett homokköves-vasoxidos réteg látható, melyet korábban megbontottak, illetve az erózió is rombolja. Koros, vastag törzskerületű vadcseresznyék mentén értünk egyre feljebb, majd az ősi pincék maradványaihoz értünk. Több helyen beszakadt pincelyukak maradványát lehetett felfedezni, mindezt a lakott területektől igen távol (Kátolytól 4, Kéméndtől 5 km-re van).

Ennek a pincesornak még a török idők előtti korból is van előzménye, és többségüket a 19. században felhagyták. Néhány pincelyukat még a 20. században is gondoztak, hiszen egészen az 1950-es évekig szőlők voltak itt, majd a tetőn szántó lett, az 1990-es évek után pedig beerdősítették (a túrázók örömére.) A tájhasználat olyannyira megváltozott, hogy a Liptódi szegélyt ma már 98%-ban erdő borítja, csak északi végén van egy kis vadföld. Itt a gerincen haladtunk szintben kb. 1,5 km-t, amíg a Katolebergi-képoszlophoz értünk. Néhány éve ismét látható, hiszen egyesületünk szorgos tagjaival a földből kiemeltük az évtizedek óta ledőlve fekvő homokkő tömböket, majd felújítottuk, és elhelyeztük rajta a szentképeket. Azért van rajta 4 db szentkép, mert ezek utalnak a környék 4 templomának (Kátoly, Máriakéménd, Liptód, Monyoród) védőszentjeire. Itt a képoszlopnál kis pihenőt tartottunk (eszegetéssel, iszogatással), majd a sárga emlékmű, illetve sárga háromszög jelzésen haladtunk tovább.

Jelzetlen, erősen lejtős ösvényen értünk le éppen oda, ahová szerettünk volna, a Vályús-forráshoz, mely vidáman csobogva üdvözölt minket. Megelevenedtek előttünk az építés pillanatai 2011-ből, hiszen többen itt voltunk akkor is. A forrás meglátogatása után a közeli Vadászházi-pihenőhöz mentünk. Itt egy kis „terülj-terül” asztalkám fogadta a jómadarakat: magokkal (pl. pisztácia, törökmogyoró, különféle szárított gyümölcsök) kínáltam meg barátaimat, de ők is hoztak apró süteményeket bőségesen, melyet kitettünk. Itt pezsgőt is bontottunk.

Kis kaptatón értünk fel a szántásra, majd a Schleicher-keresztnél álltunk meg. A szokásos mondóka következett: ez a kereszt is ledőlve feküdt… És, ha a Mecsek Egyesület nem lenne (benne sok jóakaratú adományozó taggal), akkor ez a kereszt ma sem állna.

Szép hársas szegélyezte szurdokba tértünk, melyből egyszer csak páratlan panoráma tárult elénk. Egyszerre mondtuk ki: milyen jó lenne itt egy kilátó. Talán itt, vagy a közelben egyszer megvalósulhat ez is. De amíg nincs nagy kilátó, van kicsi. Biber Józsi kis tanyáján fogadott minket, ahol új kis fakilátót épített. Na, ebből megszemléltük a kilátást. Józsi körte és rostos alma üdítővel kínált minket, miközben már Jani bácsi is csatlakozott hozzánk gitárjával.

Már csak egy állomáspont volt vissza. Szépen kitisztított ösvényen felmentünk Mester Feri bácsi pincéjébe, ahol a jól befűtött kis pinceszobában terített asztal várt minket. Finom zsíros kenyeret ettünk hagymával, majd fonott kalács, és további sütemények következtek. A bor, pálinka, diólikőr mellé még forralt-bort is készített Feri bá. Két órát töltöttünk el nagyon vidám hangulatban. Már sötétedett, amikor útnak indultunk, természetesen a menetet Jani bá gitározása színesítette egészen a máriakéméndi buszmegállóig. Csak néhány percet várakoztunk, és már jött is 17.06-kor teljesen üresen a „nekünk megrendelt” járat. Ez az új, 2017 decemberétől közlekedő Pécsvárad – Máriakéménd – Szederkény járat lehetővé teszi Szederkényben 5 perces várakozás után az átszállást Pécs felé.

Egy nagyon szép, ragyogó napsütéses december végi napon barangoltunk 11 km-t kedvenc helyeinken, így búcsúztatva az óévet. Örülök, hogy eljöttetek, és mindenkinek BUÉK!!! Ugye tudjátok, mit (is) jelent ez a mozaikszó? BÍZD ÚJRA ÉLETED KRISZTUSRA. Túrákban és élményekben gazdag 2018-at kívánok mindenkinek.

Endi

A fenti képre kattintva Éger Zoli összeállítása nyílik meg.


Rátekintettünk a Zengőre, ahol ezen a napon rengetegen voltak óévet búcsúztatni.


Ilyen vörös volt az ég alja Pécs irányában a kéméndi pincesorról rálátva.


Fotók: Endi

Megtekintések száma: 68 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
1  
Jókedvű, kellemes évzáró túra lehetett - s micsoda szerencsétek van, hogy még gitárzenét is élvezhettetek ! :-)

Név *:
Email *:
Kód *: