Főoldal » 2018 » Április » 9 » 2018. 04. 09. „HADI ÁLLAPOTOK” A TÖRÖK-VÁRNÁL
11:28 PM
2018. 04. 09. „HADI ÁLLAPOTOK” A TÖRÖK-VÁRNÁL

Április 8-án egy munkatúrára indultam a Máriakéménd környéki turistautakon. Először a Lankás-forráshoz bevezető ZO jelzésű turistaút teljes hosszán (600 m) vágtam le az ösvényre belógó ágakat, illetve ollóztam le a földből kihajtó akác és bodza sarjakat. A forrást is kitisztítottam, de itt nem volt sok munka, mert februárban ki lett tisztítva, kivéve, hogy valaki diót gyömöszölt a forrás csövébe, emiatt a víz alig tudott kifolyni. Természetesen kihúztam a dugót, akarom mondani, a diót. Érdekes, hogy a forrás egész télen nem folyt, februárban jelent meg először hajszálvékonyan a víz, de még egyenlőre nem túl nagy a hozam, mintegy 2 liter/perc. Feltehetően rövidesen ennél magasabb értéket fog produkálni, mert a csapadék ehhez a forráshoz mindig sokára ér el, aztán májustól ismét csökkenni kezd, ahogy csökken a szárazabb időszakokban a vízutánpótlás.

Ezután jelzetlen úton, később csak ösvényen, majd vadcsapáson, végül már út nélkül haladtam egyre feljebb a Hosszú-tető felé. Itt régi szőlőkultúra és kertművelés emlékei láthatók, de olyan érdekes terepformák is akadnak szép számmal, melyre magyarázattal csak a legrégebbi korok szolgálhatnak. Feljebb már a Vár-hegy gerincén haladtam északnak. Szépen nyílnak a tetőn is a tavaszi virágok, ahol a klíma mindig nagyon meleg és száraz, már most porzik a talaj. Továbbhaladva egyre bozótosabbá vált az erdő, egyre nehezebben lehetett előrejutni, majd hamarosan következtek a régi földvár építményei, majd egyszer csak megpillantottam a jelzést és a már jól ismert hasadékot a Török-vár bejáratánál.

Sajnos az itt álló ismertető tablót már korábban megrongálták, feliratát letépték, ezért tavaly már csak egy jelzés lett ráfestve, most ezt is kettétörték. Lefelé menet a Vár-hegyi ösvényt tisztítottam meg, és vágtam le karos ollóval a belógó ágakat. A lépcsősor állapota szerencsére ezen a télen nem romlott tovább, amik az előző években kiestek vagy kirohadtak, azok hiányoznak, de a többi megvan épségben. Ámbár lehet, hogy nem is kellene ide lépcsősor: amikor még nem volt, mindenki hiányolta, amikor elkészült, panaszkodtak, hogy nehéz rajta felmenni és mellette kezdtek járni, a szélét taposva. Ennek az eredménye az lett, hogy talajeróziót indítottak el, és több lépcsőfok emiatt lazult ki.

Leérve a Törökvári-pihenőhelyre, gondoltam, hogy kicsit megpihenek a csodálatosan virító odvas keltikék mezején. Ám a látvány ami fogadott, arra nem számítottam. A tűzrakó kövei szétdobálva, tele szeméttel, italosüvegekkel, műanyagokkal, ételmaradékkal. Az esőbeállóban kövekből tűzrakót létesítettek, és ott raktak tüzet (benne a fa esőbeállóban!). Kész csoda, hogy nem gyulladt fel. Az egyik padot teljesen összetörték. A régi kút oszlopa, az útjelzőoszlop, az esőbeálló és a WC kék festékkel összegraffitizve. Másfél órámba telt, mire összeszedtem zsákba a szemetet, felszámoltam az esőbeállóban a tűzrakót, és kitakarítottam. A kinti tűzrakót is kipucoltam, a kihordott padokat visszavittem az esőbeállóba. A szétdobált gallyakat és fákat egy kupacba gyűjtöttem, hogy legyen tűzifa a következőkben – kulturáltan viselkedő – természetjárónak. A szétdobált hullámpalákat visszavittem a helyére. Ezután következett az a munka, amit egyébként is el kellett volna végezni: a természet által lepotyogott mogyoró virágainak eltávolítása az asztalokról, a padokról, valamint az esőbeálló tetejéről a falevelek lepucolása. Azért is fontos ez, mert a tetőn megrekedt levelek alatt folyamatosan nedvesek maradnak a fadeszkák, és ezáltal idő előtt elkorhad. Az összeszedett zsák szemetet gyalog vittem a faluban várakozó autómhoz, melyet Andris barátom „fogadott be”.

 

Kedves Máriakéméndi fiatalok!

Örülök, ha kijöttök a Török-várra kirándulni, hisz azért van, ám kérlek benneteket, hogy azt kulturáltan használjátok. A tűzrakó nem szeméttároló, amit hoztok, üresen vigyétek is vissza. A pihenőhelyet úgy kell elhagyni, ahogy azt ti is szeretnétek látni, ha megérkeztek. Tüzet csak a kijelölt tűzrakóban lehet gyújtani, semmi estre sem az esőbeállóban, hogy az leégjen. A mobil padokat ki lehet vinni az esőbeállóból, és a tüzet körbeülni, ám a használat után vissza is kell vinni, hogy ne ázzanak, ne rohadjanak. A firkálás, a graffiti megjelenése nem erdőbe való, valószínű a szobátok falán sem néznétek jó szemmel. Kérek mindenkit, hogy a természetet és az erdei környezetet szeméttel ne terhelje, a védett növényeket ne tépje le. A Törökvári-pihenőhelyet a Mecsek Egyesület tagjai önkéntesen, társadalmi munkában tartják karban, ezt tartsátok szem előtt. Most újra kulturált és barátságos az erdei pihenőhely, kérek mindenkit, őrizzük meg ezt a továbbiakban, gondolva arra, hogy az ország számos pontjáról ide érkező természetjárók szép erdei környezetben tölthessék idejüket és Máriakéméndet nem elátkozva, hanem dicsérve térjenek haza! Olyan gyönyörű most tavasszal a természet, a sok virág, természetjárásunk alkalmával ne okozzunk kárt, hanem csodáljuk meg mindazt, amivel a természet és a teremtő megajándékozott minket.

Biki Endre Gábor,
Mecsek Egyesület Természetjáró Osztály elnöke


Hosszú-hegyen


Vár-hegyen


Ugye milyen jól látszik a földvár maradványa?


Török-vár romjainak kőfala


Remete-lyuk


Törökvári-pihenőhely


A szétdúlt és szeméttel teli tűzrakó


Tűzet gyújtottak az esőbeállóban!


A kék festékszóró is bejátszott...


Egy kupacba tettem a fákat, hogy legyen "begyújtós"


A megtisztított pihenőhely


A mai nap termése

Megtekintések száma: 125 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
1  
EZ Máriakéménd jövője, ezekre a fiatalokra  van bízva azoknak az értékeknek a megóvása, ami nekünk és az elődöknek fontos volt ... Az ő kultúrájuk a mocsok, durvaság, közöny. Nem is kár, ha kihal ez a falu és eltűnnek a lakói. Legalább a természet békéje megmarad.
Kedves Endre, minden elismerésem a tiéd, hogy még van benned remény, - hiszen milyen kedvesen írtál nekik - bár el se fogják olvasni, s ha mégis, jót röhögnek majd...

Név *:
Email *:
Kód *: