Főoldal » 2018 » Május » 16 » 2018. 05. 16. A HERCEGSZÁNTÓI TÚRA BESZÁMOLÓJA
8:06 PM
2018. 05. 16. A HERCEGSZÁNTÓI TÚRA BESZÁMOLÓJA

Ezúttal kicsit távolabbra kirándultunk a Mecsek Egyesület túracsapatával, mégpedig az Alföld egyik határ menti településére, Hercegszántóra. Pécsről autópályás gyorsjárattal utaztunk Bajára, melyen szerencsénkre éppen annyian voltunk, ahány ülőhely rendelkezésre állt. Baján 10 perc várakozása után máris volt csatlakozásunk Hercegszántóra. Eredetileg két templom kinyitását szerveztem le, de szerencsénkre a harmadik a baptista templom is összejött. Épp a templom előtt mentünk el, amikor láttuk, hogy nyitva az ajtaja. Benéztünk. Épp akkor volt vége a szertartásnak. Végtelen kedvességgel beinvitáltak, leültettek, és tiszteletünkre három éneket énekeltek el, illetve pár gondolattal bemutatták a felekezetük szokásait, így pl. a bemerítés fogalmát is megtudhattuk. A végén a hölgyek ajándékba egy szál rózsát kaptak. Ezeket a virágokat az Istentisztelet végén ők haza szokták vinni, most nekünk ajándékozták.

Tovább indultunk a szépen rendezett 2000 fős településen. Valamikor közel 3500 lakója volt, ma már rengeteg ház üres és elhagyatott, de amiben még laknak, azok szépen gondozottak. Meglepő, hogy a főutcáikban (több is van), számtalan vendéglátóegység működik (boltok, presszó, fagyizó, stb.), de rengeteg közintézményük is van, iskola, rendőrség, és különféle szolgáltató-helyek. Baranyában egy hasonló lélekszámú településen fele ennyi sincs.

Második megállónk a katolikus templomnál volt. Itt már véget ért a mise, de még nyitva volt a templom, be tudtunk menni. 2006-ban itt a templomban több szentté és boldoggá avatott személy ereklyéjét helyezték el. Ezeket is megtekintettük. Boldog IV. Károly apostoli király csontereklyéjét Lorenzo v. Habsburg posztulátortól Habsburg Ottó közbenjárására kapta meg Hercegszántó egyházközsége. Meglepetéssel hallottuk, hogy itt még magas a templomba járók száma, illetve azoké, akik hajlandóak tenni templomukért, gyülekezetükért, és egyáltalán az egyházi programokért.

Míg átértünk a szerb ortodox templomhoz több szép köztéri alkotást tekinthettünk meg, és rácsodálkozhattunk, milyen pedáns rend uralkodik ezen a településen. Gyuriczáné a település egyik képviselője és megbecsült alakja jött kinyitni a templomot, miközben meglepetésünkre a szomszédos plébániáról még a szerb pap és papsegédje is eljött köszönteni minket. Ezen a településen ugyanis jelentős a szerbek, horvátok aránya, így 1900-ban tisztes templomot emeltek. Freskók ugyan nincsenek, mivel anyagi lehetőségeik ezt sosem tették lehetővé, de az ikonosztáza nagyon szép. Ma már csak 60 fős a gyülekezet, de a rendszeres templomba járók ortodox hívek száma 10-15 fő körül mozog.

A hölgy nagyon kedvesen ismertette egyházukat, és nagy volt az érdeklődés, mivel sok kérdés is adódott a résztvevők közül.

Megköszönve az egyházi vezetők kedvességét, továbbindultunk, de máris a vendéglátóegységeknél szünetet tartottunk. Nem lehetett kihagyni, hogy fagyit, sört, kb. féláron lehetett vásárolni, mint Pécsett.

Utunk során egy kisebb utcán át hagytuk el Szántó lakott házait, majd a még mindig Lenin MGTSZ telepe után egy aszfaltozott úton értük el a Mária-kertet. Meseszép kegyhely ez a világ második legmagasabb Mária szobrával. (Ez 10 m körül van, a legnagyobb pedig Santiago-ban van, az 14 m). Gyönyörű sétautak, ligetek vannak a több hektáros területen. Végigsétálhatók a keresztút állomásai, fehérre meszelt betongömbökből a rózsafüzér is ki van rakva. Van szabadtéri oltár, hely a búcsúba érkező árusoknak, illemhelyek, egy gyönyörű kisebb Mária szobor is, és lejjebb az erdő irányába egy lejtős kis részen áll a Vodica-kápolna, melynek tövében áll a 3 db Szent-kút (a helyiek ezt is Vodicának nevezik). Kettő merítős kialakítású, a harmadik egy új építésű kerekeskút. Amíg én közelebbről szemrevételeztem a kutakat és először semmi különöset nem tapasztaltam, egyszer csak a régi kútban a víz örvényleni kezdetett, és kb. 1 percig hatalmas buborékok törtek fel, majd lecsendesedett és többé nem volt tapasztalható ez a jelenség.

A hercegszántói sokác elbeszélés szerint, a Mária-kápolna helyén hajdan egy nagy rét volt, ahol juhokat és teheneket legeltettek; és a vodicai kút vizéből itatták a jószágokat. Történt egyszer, hogy miközben szénát kaszáltak a réten, az egyik imádságos életet élő férfi elment a kútra vizet merni. Amint fölé hajolt, hogy korsóját kötőfékén leengedje, a víz váratlanul hullámzani kezdett, majd hirtelen fényesség lett, és a kútban egy képet látott, amely Szűz Máriára és a kisded Jézusra hasonlított: ekkor a kép hirtelen megváltozott, s azt látta, hogy egy asszony kislányt tart az ölében. Azonnal visszament a többiekhez és elmondta nekik, hogy mit látott: Mindnyájan a kúthoz siettek, ám ők semmit sem láttak. A férfi elszégyellte magát, hogy a többiek nem látják, amit ő. Amikor otthon elmesélték a történteket, egyesek elhitték, mások nem. A férfinak azonban nem volt nyugta, éjjel sem tudott aludni, így másnap fogta magát, és megint elment a kúthoz. Ismét az a kép fogadta, mint az előző napon. Eszébe jutott, hogy másnap Kisboldogasszony napja lesz; és ekkor felötlött-benne, hogy valójában Szent Annát látta a kisded Máriával. Összesen három alkalommal látta ugyanazt a képet, ennek jeleként egy fűzfát ültettek azon a helyen. A kutat bekerítették, és később egy kápolnát is építettek. Különböző helyekről lovas kocsin érkeztek ide a zarándokok, akik imádkoztak, énekeltek, és itt töltötték az éjszakát, ünnepelve Szűz Máriát. Több csodás gyógyulás is történt.

Egyházi kivizsgálást követően, 1838-ban az akkori kalocsai érsek, hivatalosan is kegyhelynek ismerte el a Mária-kertet, és személyesen szentelte fel a jelenés helyén épült kápolnát. A kápolna mellé, 1933-ban egy bajai polgár hálából - mivel vak kisfia meggyógyult - egy Mária-szobrot építtetett.

A kegyhelyet látogatók másik története szerint az 1830-as években a Babina leđa elnevezésű határrészen szántó ember vette észre, hogy ökrei először hátsó lábukra állnak, majd letérdelnek, és fejüket lehajtják. A földműves ekkor egy közeli fűzfán fényesség közepette — karján a kis Jézussal — Mária alakját ismerte fel. Megilletődve térdelt le, s hangosan imádkozni kezdett; később felnézve már csak távolodó és halványodó fényességet látott. A földműves ekkor ökreivel a faluba sietett, hogy mindenkinek elmondja a történteket. A helyiek azonnal a jelenés helyére siettek; remélték, hogy ők is látják a Szűzanyát a kis Jézussal. Ahogy terjedt a hír, úgy nőtt a tömeg. Sokan imádkozással és Mária-dalokat énekelve itt töltötték az éjszakát.

Az 1940-es években először a kápolna bővítésének gondolata merült fel, majd helyette inkább a dombtetőn a régi vármegyei út mellett egy templom építésének szándéka körvonalazódott. Az elkészült tervrajzok szerint a kéttornyú templom hossza 20 m, szélessége 9 m, toronymagassága 28 m lett volna. A meginduló lelkes szervezési munkák, az országos felhívás és adománygyűjtés lendületét a korabeli viszonyok előbb lefékezték, majd leállították. A tervezett templom építését a II. világháború, majd a Rákosi-rendszer lehetetlenné tette, holott a Vodica-Máriakert vizéhez több csodás gyógyulás is kötődik. Egy majdnem teljesen vak kisfiú mosta szemeit imádság után Vodica vizével, s a tizedik alkalmat követően megjavult a gyerek látása. A forrásvízben történő fürdés után egy, a közeli Kollutról származó, gyermekparalízisben szenvedő kislány gyógyult meg. Az I. világháború harctereire vezényelt katonák indulásuk előtt itt imádkoztak szerencsés visszatérésüket kérve védőszentjükhöz, a szántói Szűzanyához.

A kegyhelyen 2008. szeptember 19-én került felállításra a Világ egyik legnagyobb méretű Szűz Mária-szobra, Vöő Sándor Amerikában lakó, de 1932-ben Hercegszántón született, és 1956-ban az országot elhagyni kényszerülő úr felajánlásából. Sándor bácsi gyermek- és ifjúkorában lelkes tagja volt annak a bizottságnak, mely a kegyhely folyamatos gondozásáért és az ott épülő kéttornyú templom munkálataiért volt felelős.

Sanyi bácsinak a 2000-es években volt egy álma — miszerint egy gyönyörű templomban imádkozott, ahová csodálatos fényesség áradt be a színes ablakokon keresztül. Egy hang szólította őt: „Építsd meg a házamat, és világosság lészen benne!”

Sanyi bácsi az égiek felkéréseként értelmezte ezt az álmot, és elhatározta, hogy a 70 évvel ezelőtti templomépítéssel kapcsolatos szándékát valóra váltja. Miután szembesült azzal a valósággal, hogy a szándékának megvalósítására sem szervezetek, sem magánszemélyek nem társulnak — önerőből a templomot felépíteni nem tudja, de egy hatalmas Mária szobor felállítására önerőből is van lehetősége.

2006 tavaszán felkereste Rigó István szobrászművész pécsi lakost. Felkérte őt a szobor megalkotására.

Miután a templom helyett „csak” a szobor készült el, az önzetlen adakozó visszatérve álmához ezt mondta: „Ha Istennek terve, szándéka van a hercegszántói kegyhellyel és ennek része a szobor és eszközként ő maga, akkor gondoskodni fog maga az Isten megfelelő számú látogatóról és az ő nagylelkűségük által templomról, aszfalt útról, valamint mindarról amire ott szükség van. (Útról, és látogatókról már gondoskodott…, talán eljön még a templomépítés ideje is.)

A kegyhelyen, melyet meglátogattunk, először engesztelő szentségimádás volt, majd a fatimai szentmise következett. Kb. 4-500 fős tömeg volt jelen, de a püspöki miséken több ezren is szoktak lenni.

Mi Hercegszántóról, bő két órás utazással, Baján jó csatlakozással értünk vissza Pécsre. A túrán 37 fő vett részt.

Biki Endre Gábor, a Mecsek Egyesület
önkéntes túravezetője


Az ereklyék


Szerb templom

A kálváriák teljes képanyaga itt látható:

http://csendhegyek.blogspot.hu/2015/11/hercegszanto-temeto-kalvaria.html

http://csendhegyek.blogspot.hu/2015/10/hercegszanto-vodica-mariakert-kalvaria-h.html

Fotók: BEG, Dudók Piroska

Megtekintések száma: 446 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 2
0 Spam
2 aranyosfodorka  
Most először sajnálom, hogy nem tartottam veletek. Szép és értékes utatok volt.
Megint eltűnt a hozzászólásom.... :-(

0 Spam
1 Losonci Ilona  
Szívből sajnálom, hogy ezen a túrán nem tudtam résztvenni.

Név *:
Email *:
Kód *: