Főoldal » 2018 » Május » 21 » 2018. 05. 21. KÉPES BESZÁMOLÓ AZ ERDŐSMÁROKI KERESZTSZENTELŐS TÚRÁRÓL
9:59 PM
2018. 05. 21. KÉPES BESZÁMOLÓ AZ ERDŐSMÁROKI KERESZTSZENTELŐS TÚRÁRÓL

12 fővel indultunk el Pünkösd hétfőjén az erdősmároki Schram-kereszt szentelésére. Pécsről 11.15-kor indult a busz, Lánycsókon pár perc várakozás után fel is szálltunk a Kisnyárád felé közlekedő járatra, mellyel az Erdősarok megállóig utaztunk. Ez a megálló a menetrendben létezik, de a fizikai valóságban semmi nyoma. Régen a székelyszabariak, ha nem volt éppen buszjáratuk, ezzel jöttek, mivel innen a tetőtől 1 km-re van a falu, mely könnyen elérhető volt. Ma már senki nem vállalja ezt a rövid földutat sem, de a megálló egyenlőre megmaradt, amit túráinkhoz jól használhatunk. Egy kis kitérőt tettünk a közelmúltban felújított Sarlós Boldogasszony képoszlophoz, majd a Szabari-erdő felé vettük az irányt.

A kisnyárádi műúton árnyas erdőben haladtunk tovább, majd a nagy kanyart levágtuk, és meredek ösvényen jutottunk le a kisnyárádi kálváriához és az itt álló kápolnához. Sajnos kevésbé viselik gondját a helynek, ami annak következménye, hogy már csak igen kevesen élnek a faluban, örülnek, ha a falu központi tereit rendben tudják tartani, azok viszont nagyon rendezettek. Egy kb. 250 éves tölgyfa is áll itt a kálváriánál, úgy tartják, hogy a betelepülő németek hoztak magukkal őshazájukból egy makkot, abból lett ez a csodaszép famatuzsálem.

Kisnyárádot a temetőnél hagytuk el, majd napsütötte, poros földúton jutottunk ki az erdősmároki bekötőútra. A műúton értünk be a faluba, miközben autók haladtak el mellettünk és integettek, jelezve, hogy ők is a keresztszentelésre jönnek. A templomnál Erb József plébános úr már várt, és bemehettünk megnézni a kicsinyke fatornyos templomot. A faluháznál volt a gyülekező, ahol népes csoport várt már ránk. Környék összes falujából jöttek: pl. Liptódról, Himesházáról, Marázáról, Kisnyárádról, Mánfáról, de Pécsről és még Németországból is. A menet élén az egyik helyi lakos vitte a keresztet, miközben plébános úr elindította az egyházi éneket. Szép szertartás volt énekekkel kísérve, az egyik innen elszármazott lakos a régmúltat ismertette, miszerint valamikor itt művelt földek és szőlők voltak, ma pedig erdők, és tavak találhatók itt. Régen, aki erre elhaladt, megemelte kalapját, és imádkozott a keresztnél, később olyan idők jöttek, hogy az a traktoros kapott prémiumot, aki bemerte vállalni egy-egy kereszt ledöntését. De ami volt az lesz. Ma újra felragyog a vallási emlékhelyek csillaga, és ismét megújulnak a régi kövek. Mi ezért dolgozunk. Annyit teszünk ezért, amennyit erőnk és anyagi helyzetünk megenged. Mint eddig is mindig, most is sokan segítettek. Ezúton is köszönjük mindenkinek az adományát, melyből megújulhatott a sok évig földön fekvő feszület.

A kereszt megáldása után a helyiek a faluházban süteménnyel, üdítővel várták a megjelenteket. Köszönjük kedves vendégszeretetüket. Mi sokáig nem maradhattunk, mivel a buszhoz kellett igazodnunk, hiszen munkaszüneti nap Himesházáról mindössze csak egy járat van. Innen még egy óra gyaloglás következett Himesre, ahol nem is kellett sokat várni, a 17.35-ös busszal utaztunk haza.

Biki Endre Gábor, a Mecsek Egyesület
önkéntes túravezetője


Ő még felújításra vár.

Megtekintések száma: 220 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
1  
Tényleg különös, hogy egyre többen érdeklődnek az ilyen utak, emlékek, programok után - lehet, hogy nosztalgiával gondolnak azokra a régi szép időkre - pedig igazán azok se voltak szépek... Mégis az emlékezet megszépít sok dolgot - és ha valamire, hát összetartásra igen nagy szüksége van manapság  annak a pár embernek, aki még itt megmarad.

Név *:
Email *:
Kód *: