Főoldal » 2018 » Június » 30 » 2018. 06. 30. MINDIG JÖNNEK SEGÍTŐ KEZEK!
7:04 PM
2018. 06. 30. MINDIG JÖNNEK SEGÍTŐ KEZEK!

Sokan talán nem is tudják elképzelni, vagy csak egyszerűen nem tudnak róla, hogy miként is indult a Baranyai-dombságban először a természetjárás 2010-ben, aztán ezzel együtt és később egyre inkább kiterjesztve a létesítmények felújítása. Én magam korábban a BMTSZ és Mecsek Egyesület keretében a Mecsekben munkálkodtam, elsősorban a forrásépítések terén, de gyakorlatilag mindenben benne voltam én, a jelzésfestésekben, a szemétszedésben, az adminisztratív munkáktól kezdve a honlap és térképszerkesztésben át mindenben (mindezt ingyen a szabadidőmben, önkéntes munkaként.) Volt olyan, hogy bár jött volna egy diák segítő társam, de nem volt pénze a buszjegyre és az „egyesületnek se”, én kifizettem sajátból az övét is.

Amikor a nagy munkák és forrásépítések 2010-ben befejeződtek a Mecsekben, több idő jutott más tájakat is megismerni. A Baranyai-dombságban szederkényi lévén a szomszéd faluban Máriakéménden volt a legtöbb erdő. Ezek felkeltették a fantáziámat és bejártam őket. A Török-vár romjait is megtaláltam a Vár-hegyen. Az önkormányzatnál érdeklődtem az akkori polgármesternél Rott Ferinél. Kállai Jánai bácsit ajánlották figyelmembe, hogy ő ismeri talán legjobban a vidéket, és mindenben szívesen segít majd. Hát így is lett. A mai napig nagyon jó barátságban vagyunk, és, ha ők nem lettek volna, talán sehol sem lennénk a Baranyai-dombság és Máriakéménd turisztikai fejlesztésében.

A másik nagy ismeretség, barátság is érdekesen alakult. Miután 2010 tavaszán kijelöltük, és létrehoztuk a máriakéméndi körséta útvonalát, és a Török-várhoz vezető turistautat, a nyár vége felé már elkezdtük, a Baranyai Zöldtúra útvonal kialakítását, mely Erdősmecske felől a Baranyai-dombságot összeköti a Geresdi-dombsággal. Természetesen minden útvonalra engedélyt kértünk, és az önkormányzatokkal is egyeztettük. A legtöbben anyagilag is támogatták pár ezer forinttal, így meg tudtuk venni a festékeket, stb.

Éppen Liptódon festettem az egyik villanyoszlopra a jelzést, amikor valaki megszólított, hogy mit csinálok. Elmondtam, hogy új turistaútvonal készül. Az illető nem más volt, mind Markesz Pisti, aki mindjárt behívott magukhoz és megmutatta szálláshelyeit, a Jómadár Ifjúsági Szállót és a Gizi néni vendégházat. Megadtuk egymásnak az elérhetőséget, és szinte Pisti azonnal az aktív segítő csapat részévé vált. Ha tudtak, jöttek a családdal a túrákra, és, mint kiderült, ő ifjúkorában elvégzett egy túravezetői tanfolyamot is, tehát kézenfekvő volt, hogy a következő évtől már túrákat is vezetett nekünk, illetve be is iratkozott később a bronzjelvényes túravezetői tanfolyamra.

Egyszer egy előadást tartottam Komlón. Itt a végén odajött hozzám egy srác, Ruzsinszky Andris, hogy szívesen segítene a technikai munkákban. Megbeszéltük az alkalmat, és már első évben több napot jött segíteni Komlóról. Volt olyan, hogy késő estig dolgoztunk, és másnap jött volna vissza folytatni a forrásépítést. Épp azon tanakodtunk, hogy nem is érdemes hazamenni, és útiköltséget vállalni, mire Jani bá jött épp, hogy tulajdonképpen náluk is alhat. Természetesen befogadták, így nem kellett hazamenni. Andris azóta is sokat segít, és milyen érdekes megoldásokat hoz az élet: két éve itt talált állást, máriakéméndi lakos lett, azóta a kegytemplom felélesztésének, felújításának aktív segítője. Sajnálom, hogy augusztustól munkája elszólítja, és a főváros lakója lesz, de most is ígéri, amikor lehetősége lesz, eljön hétvégén és segít, mivel a közelben van egy háza, ahol töltheti a hétvégét.

Közben egy másik család is épp Máriakéméndre költözött. Zsigray Attilát én már erdészettől ismertem, ő költözött ide párjával. Azóta ők is mindenben nagyon szívesen segítenek.

Ahogy kezdtük hirdetni a túrákat, egyre többen jöttek fiatalok is a környékbeli falvakból, hiszen azelőtt jóformán csak a pécsi nyugdíjasok jöttek. Így kerültünk kapcsolatba Baumgärtner Norberttel, aki Véménd térségében lett aktívája az egyesületnek. Az itt található turistautakat ő és segítői festették fel, azóta is gondozzák őket.

Korábban Bóly és Mohácsról is volt egy-egy aktív segítőnk, sajnos egészségügyi illetve egyéb okokból kiléptek egyesületünkből.

Közben többen Babarcról is csatlakoztak a túrákhoz, innen pedig Treitz Károly vált aktívvá, aki nagyon jó fotóival, túravezetésével segíti munkánkat.

Már úgy négy éve járt hozzánk túrázni a Héjjas család, de úgy igazán a 2015-ben a júliusi eperszedő túrán volt módunk beszélgetni. Péterrel és feleségével, Krisztivel azóta nagyon jóba lettünk, és mondhatom, hogy az utóbbi időszakban állandó segítőinkké váltak. Ha kellett, jöttek a kegytemplomhoz takarítani, rendet rakni, és bekapcsolódtak a jelzésfestésbe is. Ügyes, precíz munkájukkal sok turista tájékozódását segítik elő. Mindenben lehet rájuk számítani, ha kell Péter másokat is helyettesíti a rendezvényeken.

És van, amikor az ima meghallgatásra talál és csoda történik. „Van nekünk egy plébánosunk”, aki Máriakéméndhez tartozik. Három és fél éven keresztül csak nehezen értettük meg egymást. Az elmúlt egy évben viszont plébános úr tanúbizonyságát tette annak, hogy mindben értünk van, és erején felül segíti a máriakéméndi kegyhely újjáélesztését, és a felújítási munkálatokat, (pedig valószínűleg feljebbről ezért nem kap dicséretet…) Nem is tudom leírni, azt a sok segítséget, amit tőle kaptam, és itt nemcsak a kegyhely felújítására gondolok. Máig is szinte napi kapcsolatban vagyunk, telefonon és e-mailben is, de személyesen is gyakran találkozunk, és segítjük egymás munkáját.

Természetesen még nagyon sok segítőnk van a környékbeli falvakból és Pécsről is. Mindenkit sajnos nem tudok név szerint megemlíteni, most csak azokról írtam, akikre tényleg bármikor lehet számítani, de persze a többiek segítsége is nagyon fontos, és nem lehet elégszer hálásnak lenni és megköszönni nekik is. Vannak, akik egyszeri alkalommal segítenek, majd megszakad velük a kapcsolat, de nagyon sokan visszatérnek, és bármikor lehet rájuk számítani.

És néha olyan hihetetlen dolgok történnek:

Megyünk valahol és egyszer csak valaki hoz egy rekeszt sört és, kiossza ingyen a túrázók között.

Éppen a pincénél van a család, mire behívja az egész társaságot, és megvendégelik a 30 főt, ebéddel, borral, stb. (ingyen!) Épp családi rendezvényük volt, és sok maradt még nekik. (Más akkor sem adná vadidegeneknek, hanem elvinné haza másnapra, stb.)

Az egyik túrán ahol nem volt leszervezve, egyszer csak elénk toppan valaki, hogy kinyitja a templomot, és elmeséli a falu és a templom történetét.

Az egyik busz sofőrje kiszólt, hogy kinyitja a hátsó ajtót, szálljon fel mindenki, mert elvisz bennünket ingyen.

Valaki felhív, hogy hallottam szeretnétek ezt vagy azt felújítani, én kipótolom a hiányzó összeget. Mire én: de még nagyon sok hiányzik, xxx száz ezer forint. Válasz: nem baj, akkor én ennyit adok hozzá.

Hát ezért érdemes ezt a szolgálatot betölteni, ha kell ingyen is…

 

Biki Endre Gábor, Mecsek Egyesület,
Természetjáró Osztály elnöke

Megtekintések száma: 50 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
1  
:))) (: :)))) <3

Név *:
Email *:
Kód *: