Főoldal » 2018 » Július » 22 » 2018. 07. 22. FOTÓK A MOLNÁR ISTVÁN EMLÉKTÚRÁRÓL
2:31 PM
2018. 07. 22. FOTÓK A MOLNÁR ISTVÁN EMLÉKTÚRÁRÓL

A fotóra kattintva Baumann József képei nyílnak meg.

A Molnár család szervezésében tavaly nyáron erdei pihenőt avattak Molnár István erdőmérnök emlékére a Mecsekben a Lapis közelében. Az idei évben első alkalommal került megrendezésre az emléktúra a Mecsek Egyesület és a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség szervezésében, melyen mintegy 40 fő vett részt.

 

Molnár István - többek között - az Országos Erdészeti Egyesület Baranya megyei Helyi Csoportjának, 1955-ös alapításának idején és az azt követő 20 évben, titkára volt. Halálának 10. évfordulóján természetjáróként is emlékeztek rá az emlékhely átadásakor. A pihenő a család munkájával és költségén létesült. Megtalálható a Mecsekháti út (ma Melegmányi út) mentén, Lapist északi irányban elhagyva 400 métert haladva jobb kéz felöl. )


A természet és a Mecsek szeretők csak egyszerűen Pista bácsinak (Molnár István) szólították, aki jellegzetesen egyszerű öltözékében, kalapjában évtizedekig járta a Mecsek turistaútjait, és azon fáradozott, hogy minél több emberrel szerettesse meg a Mecseket.


1918. november 20-án született a felvidéki Nyitrán, ahonnan rövidesen szeretett városába Pécsre került. Gimnáziumi tanulmányait a pécsi Pius Gimnáziumba végezte amelynek szellemisége élete végéig végigkísérte. Erdőmérnöki oklevelét 1942-ben Sopronban szerezte meg. Az egyetemmel és annak oktatóival, professzoraival szoros kapcsolatot tartott. Több alkalommal mecseki tanulmány utat vezetett a hallgatóknak.


Erdőmérnöki munkáját 1942-ben Nagybányán és Zilachon kezdte. Majd 1942-ben katonai szolgálatra vonult be. A háború után 1947-ig orosz hadifogságban volt mely lelkét megtörte, de a munkakedvét nem vette el. Hazatérése után a pécsváradi, majd a zobákpusztai erdészetnél, 1950-től az árpádtetői erdészetnél dolgozott.


Nyugállományba vonulásáig a Mecseki Erdészet munkatársa volt, különböző területeket ellátva. Nyugdíjazásakor „Kiváló Munkájáért” miniszteri dicséretben részesült. Széleskörű társadalmi tevékenységet végzett. 1954-től 20 éven át OEE Baranyai Csoportjának volt a titkára. 1958-ban sikeresen szervezte meg a hagyományos Erdészeti Vándorgyűlést. Már az 1970-es évektől foglalkozott az erdők közjóléti szerepével, az erdők sokrétű hasznosíthatóságával a kulturált pihenés érdekében. Szorgalmazta a pihenőhelyek kialakítását, a turistautak fejlesztését.


A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Mecsek Egyesület tagjaként a mecseki turistautak egyik kijelölője és építője volt. Ismerte a Mecseket, mint a tenyerét. 12 éven át lektorálta a Mecsek térképet a Cartografia vállalat felkérésére. Többedmagával 1987-re összeállította a Mecsek forrásainak kataszterét, mely több mint 400 forrás, kút, csorgó helyét rögzíti.


1974-ben a megalakult MME alapító tagjaként összeállította Baranya madárvilágának bibliográfiáját, melyhez személyes feljegyzésein kívül összegyűjtötte a nyomtatásban megjelent valamennyi baranyai madáradatot. Részvett az Európai rendszeres madármegfigyelő monitoring programban. Természetszeretete motiválta az emberekhez való viszonyát is, sok barátja volt. Munkáját becsületesen, önzetlenül végezte. Családját, szüleit, testvéreit mély szeretettel óvta, védte. Hitét is a természetszeretete vezérelte, a Mecsek erdőit tartotta Isten legszebb templomának.

 

Pista bácsinak volt egy nagy álma, amely azonban (eddig még) nem valósult meg. Az Állatkerttől a Dömörkapuig vezető kisvasutat szerette volna meghosszabbítani először a Kis-rétig, majd onnan az általa létesített, és szintben vezető Tölgyes úton tovább Árpád-tetőig. Az ötlet nagyszerű lett volna, ma pedig még inkább aktuális lenne, mégpedig azért, mert rövid állapotában – vallójuk meg őszintén – ennek a kisvasútnak sok értelme így nincs, másodrészt azért, mert végpontján nem üzemel a vidámpark sem, ahová egykor gyerekek sokaságát szállította. Harmadjára pedig azért, mert egy kiváló szintben vezető erdei út áll ehhez rendelkezésre. Negyedik érv, hogy Árpád-tetői végpontján ma már a Mecsextrém kalandpark működik, ami kitűnő vonzerő lehetne. Az ötödik érv, hogy a Közép-Mecsek belső területeit is érinthetné, így közösségi közlekedéssel több fontos helyszín megközelíthető lenne, melyek most csak gyalogosan érhetők el. Megállóhelyek lehetnének a Kis-réten, Kanta-vár közelében, a Rábay-fánál, a Hármas-forrás/Fehérkúti kulcsosház elágazásnál, és a Tripammer-fánál. Ezáltal a túrázók eljuthatnának a belsőbb területekre, sokat javulhatna Melegmány és térségének megközelíthetősége is. A megye idegenforgalmára is nagyon kedvező hatással lenne. Sajnos a kisvasút fejlesztése nincs napirenden, az ötlet sincs senki elé felterjesztve, ám volt néhány éve egy olyan terv is, hogy helyijárat közlekedne ismét hétvégén a Mecsekháti műúton, mint fél évszázaddal korábban volt is ilyen, mégpedig a 43-as számú vasárnapi járat, mely a kirándulókat vitte. Sajnos még ez sem valósult meg, pedig kellő reklámmal hirdetve biztosan lenne rá igény.

 

Megtekintések száma: 206 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
1  
Ugyan nem ismertem személyesen, de az általad írtak alapján minimum egy ilyen emlékhelyet érdemelt a Pista bácsi - ha nem különbet...Nagyszerű ember lehetett, olyan tulajdonságokkal, melyek ma már kezdenek kimenni a "divatból"... Amit a kisvasúttal  és a hajdani, Mecseket megkerülő buszjárattal kapcsolatban írtál, én nagyon jó ötletnek tartom. Kár, hogy manapság a focipálya építés a divat és senkit sem érdekelnek (már akinek erre pénze lenne) az efféle, sokak számára örömöt adó elgondolások.

Név *:
Email *:
Kód *: