Főoldal » 2018 » Szeptember » 16 » 2018. 09. 16. FÜRDŐTÚRA TATABÁNYÁRA A GYÉMÁNT FÜRDŐBE
12:12 PM
2018. 09. 16. FÜRDŐTÚRA TATABÁNYÁRA A GYÉMÁNT FÜRDŐBE


Sportcsarnok

Komárom-Esztergom megye legnagyobb lélekszámú települése, a közel 65 000 lakosú Tatabánya 1947-ben négy község: Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Tatabánya egyesülésével alakult várossá. 1950-ben Komárom megye székhelye lett, 1991-ben pedig megyei jogú városi rangot kapott. A település 91 km2 területen fekszik, 14 km hosszúságban, a Dunántúli-középhegység részei, a Vértes és a Gerecse közötti törésvonalban. Pécsről budapesti (kelenföldi átszállással lehet ide eljutni a legegyszerűbben.) A gyorsvonatok 30, a személyvonatok 45 perc alatt teszik meg az 55-60 km-es utat. Aki a Gyémánt fürdőt szeretné felkeresni, az mindenképp személyvonattal utazzon, mert az megáll Tatabánya keleti városrészében, Alsógallán, és innen a fürdő 2 km távolságra van, a belvárostól, vagy a tatabányai vasútállomástól viszont jó 6 km-re esik. A személy- és gyorsvonatok is egész nap óránként, munkanapokon félóránként járnak.

A természeti kincsekben gazdag, hegyláncokkal s a köztük húzódó patakokkal, forrásokkal szabdalt Tatabányai-medence ideális lakóhely volt a kezdetektől az ember számára. Területén a paleolitikumtól (őskőkor) éltek emberek. Legfontosabb régészeti lelőhelyük a Tatabánya felett lévő Szelim-barlang. A közeli Vértesszőlősön pedig az előember majd félmillió éves maradványai kerültek elő. Tatabánya város elődtelepüléseinek honfoglalás kori történetéhez számos legenda kapcsolódik. A bánhidai csata legendáját a közhiedelemben a Kő-hegy tetején felállított Turul emlékmű, valamint Feszty Árpádnak a csatáról készített nagyméretű festménye is erősítette. A régészeti feltárások anyagát a Tatabányai Múzeumban nagyszabású, interakítv állandó kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők. A történelmi áttekintés egészen az őskori ember megjelenésétől az 1970-es évekig tartó időszakot mutatja be az Által-ér völgyében.

A Bél Mátyás leírásában említett „régi országút”, az ún. mészárosok útja évszázadokon keresztül jelentős kereskedelmi út volt. Ezen hajtották a szarvasmarhákat az Alföldről vagy még távolabbról Nyugat-Európa piacai felé. Galláról először egy 1251-es oklevél tesz említést, 1440-ben pedig két Gallát említ egy oklevél.

A mohácsi csatavesztés után a török hadak ezt a vidéket is felégették. A lakosság vagy elmenekült, vagy török rabságba került. A terület birtokosai gyakran változtak. Az új földesúr nagyszabású telepítésbe kezdett, hogy az elnéptelenedett falvakat benépesítse. Az első magyarországi népszámlálás idején, 1785-ben a három községben 2566 fő élt. A két Galla lakói németek, Bánhida lakosai pedig kétharmad részben szlovákok voltak.

A három település és a környék életében a döntő változást a 19. század végén a szénbányászat megjelenése jelentette, ami teljesen megváltoztatta a települések korábbi életét, arculatát. Az 1896-ban kiemelt első csille szenet követően a szénkitermelés folyamatos növelésével a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. egy sokszínű gazdasági tevékenységet, több lábon álló gazdaságot épített fel. A bányászat fejlődése már a századforduló után, 1902-ben megteremtette az önálló Tatabánya települést. A gazdasági fellendülés a lélekszámban, az életmódban, az építkezésekben s a kultúrában egyaránt jelentős változásokat hozott. 1940-re az egykori bányatelepből Észak-Dunántúl egyik legjelentősebb gyáripari centruma alakult ki, ahol az üzemek 10 ezer embernek munkát, s ezáltal mintegy 30 ezer embernek megélhetést biztosítottak, megteremtve a „magyar Ruhr-vidék”-et. Tatabánya az ország szénbányászatának és nehéziparának egyik jelentős centruma volt. Az ország szénszükségletének kétharmadát a tatabányai szénbányák adták.

A megyeszékhelyi rang elnyerése újabb lökést adott a város fejlődésének. Egymás után épültek az új lakótelepek, amelyekre a további iparosítás miatt is nagy szükség volt. Az 1950-es és 60-as évek iparfejlesztési politikája a tatabányai széntermelés felfutását igényelte. Történelme során immár harmadik betelepítési korszakát élte meg ezekben az években e terület. A szénbányászat 15-17 ezer alkalmazottat foglalkoztatott fénykorában, s szinte nem volt család a városban, amelynek ne lett volna valamilyen kötődése a bányavállalathoz. A 60-as években nagy lendülettel folytatódott tovább az 1950-ben megkezdett új városközpont kialakítása. Az új városrészek felépítése mellett ugyanakkor, az alábányászás okozta problémák miatt, a századelőn épült kolóniákat sorra le kellett bontani.

A régi tatabányai szénmedence bányáiban azonban 1987-re a szénvagyon kimerült, s a bányaüzemek megszűntek. Néhány évig még a megyehatáron kívüli, ún. eocén bányákból folytatódott tovább a széntermelés. Az egykori 26 tatabányai akna és 5 külfejtés emlékét ma a 15-ös akna területén kialakított Szabadtéri Bányászati Ipari Skanzen őrzi.

A rendszerváltás után a piacgazdaságra való áttérés gazdasági szerkezetváltást tett szükségessé. A szénbányászat és a rá épült nehézipar 110 év után végleg megszűnt. Az 1989-es rendszerváltással járó társadalmi és gazdasági változások nehézségeit a város önkormányzata tudatos várospolitikával, tervszerű gazdaságfejlesztési munkával, és az itt élő polgárok aktív közreműködésével tudta áthidalni, - nem úgy, mint Baranya és Pécs - és ennek köszönhetően Tatabánya gazdasága újjáéledt. Új vállalatok, gyárak sora települt a városba, több ezer új munkahely teremtődött, s ma Tatabányát az ország egyik legdinamikusabban fejlődő településeként tartják számon.

A nemrég átadott Gyémántfürdő nagyszerű kikapcsolódási lehetőséget nyújt, bár gyógyvíz itt nincs. Ezen a helyen már 1935-ben megépült az első strandfürdő. A fürdő egész éven át üzemel, de a kinti részleg ezen a hétvégén volt nyitva utoljára.

BEG


Május 1. park bejárata


Református templom Alsógallán


A bányászok temploma


A szökőkút csodálatos, legalább 10 féle formában tud belőle feltörni a víz.


Tulipános ház


Az összeg soknak tűnhet, de az épületnek a hátsó oldalon további
romos épületszárnyai vannak, az is fel lesz belőle újítva.


Jászai Mari színház


Ifjúsági park


Ligeti-tó


Szivárvány képződött a szökőkút vizében


A gőzfürdő épülete (ma már nem működik)

Megtekintések száma: 25 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
1  
Milyen sok érdekességet összeszedtél erről a városról- legalábbis én nem nagyon tudtam sokat róla.Egész élhető helynek tűnik....

Név *:
Email *:
Kód *: