Főoldal » 2018 » Szeptember » 22 » 2018. 09. 22. TÚRA A VAS-, KŐ-, ÉS KRISTÁLYBÁNYÁK FÖLDJÉN
8:14 PM
2018. 09. 22. TÚRA A VAS-, KŐ-, ÉS KRISTÁLYBÁNYÁK FÖLDJÉN

Útvonal: Apátvarasdi elágazás - Mészégető-erdők - egykori vasbányák - kőfejtő - Gyertyános - Pusztakisfalu - Lovászhetényi-hegy - régi pincék maradványai - Mészkemence - Akácos - Kis-háros-hegy (völgye) - Apátvarasdi-tó - Beck-tanya - Hofman-kereszt - Arany-föld - Varasdi-földek - régi 6-os út - Fodorgyöpi-pihenő - Apátvarasdi elágazás.

Táv: 17 km.

Már délután volt, amikor Pécsről elindultam. Az apátvarasdi elágazásnál szálltam le a buszról, és a 6-os főúttól délre eső területek felfedezésére indultam. Szép tölgyes erdőben egy kocsiútra tértem, és ezen haladtam a völgy irányába. Pár száz méter után letértem az útról és először a fák között haladtam, majd egy idő után lementem a köves, de kiszáradt patakmederbe. Jól járható volt a száraz meder, kidőlt fák nem nehezítették a haladást. Egyszer csak kitágult a völgy, tulajdonképpen kint is voltam a mederből, és egy szép rétre értem.

Egy régi térképen találtam meg, hogy Apátvarasd közelében egykor vasbányák működtek, egyes régi térképek kettőt, míg mások négyet ábrázoltak, plusz az ötödik egy kőfejtő volt. Több mészégető is volt egykor a környéken, helynévként a Mészkemence és a Mészégető-erdők ma is fennmaradtak. Ezek helyét keresni most nem tudtam, mert pontosabb információm nem volt azok hollétéről.

Utam során bejártam a Rókahegyi-patak völgyét, egészen a Bolond úti völgyhídig. Még sohasem jártam itt lent a völgyben, érdekes látvány felnézni a viadukt tetejére. Sajnos itt a völgy nagyon szemetes, mindent ledobálnak felülről az autósok.

Bár a keresett vasbányák nyomára nem bukkantam rá, annyi biztos, hogy kettőt rekultiváltak, ott most egy mező van, de a másik kettőt sem találtam. Találtam helyette viszont egy „kristálybányát”, de ennek pontos helyét a biztonság kedvéért nem közlöm. Valakik több helyen megbolygatták a talaj rétegeit, friss, minden bizonnyal idei feltárásról van szó, és rengeteg kristályt és különböző ásványt tettek „félre”, illetve törtek kisebb-nagyobb darabokra. Úgy álltak ott sorban, mintha valakinek odakészítették volna. És ezt mindössze a talaj alatt fél méterre lehetett megtalálni. Egyes kőzetek talán vasércet is tartalmaznak, legalábbis úgy tűnt.

Alig, hogy erre a szenzációs felfedezésre bukkantam, pár száz méterrel odébb egy régi kis kőbányára lettem figyelmes. Ott is friss feltárások és ásások, földkitermelések voltak megfigyelhetők. Egy hatalmas szikla frissen (talán ecsettel) volt letisztogatva, és pormentesítve, amin egy gyönyörű megkövesedett csiga váza volt látható.

Egy nagyon szép erdei úton folytattam utamat Pusztakisfalu felé. Sajnos a falu előtt az utat teljesen lezárták, és a kerítésen belül lovakat tartanak. Kerülni gyakorlatilag semerre sem lehet. Én megoldottam patakátkeléssel, méteres csalánoson át, de nem hiszem, hogy ezt sokan bevállalnák. Mielőbb fel kellene venni a kapcsolatot a terület tulajdonosával, és megkérni, hogy legalább egy ösvényt biztosítson az erre haladók számára. Egyébként a telefonszáma a kapura van írva.

Pusztakisfaluba érve végtelen nagy csend fogadott, csak egy asszony legeltette kecskéit a templomnál. Amint leültem a padra, hogy elfogyaszthassam szendvicsemet, Micike és Gizeke (így hívta őket), rögtön odajöttek, és szinte követelték a jussukat. Adtam nekik pár falatot, mert egyébként nagyon kedves jószágoknak tűntek.

Tovább indultam a kis falu főutcáján, ahol már csak néhány család lakik, de sok házat felújítottak (németek) és üdülőfalunak használják szezonálisan, mivel télen, ha leesik a hó, ebből a mély völgyből a keskeny úton nemigen lehet autóval kijönni.

ÁFÉSZ bolt is „van” a faluban, jelenleg „éjjel-nappal nyitva van”, mivel már az ajtaja is hiányzik, a tető pedig beszakadva. Ki tudja hány évtizede, hogy nem üzemel már, ahogy szép lassan elfogytak az itt lakók.

A térkép szerint a Mária úton folytattam utamat Apátvarasd felé, a valóságban azonban ez a jelzés egyáltalán nem létezik, és soha nem is volt itt felfestve.

Az Apátvarasd feletti tetőn csodás látvány tárult a szemem elé, végeláthatatlan mezők, erdősávok, szalmabálák. Olyan idillikus látvány volt, hogy csak ültem a mezőn, és percekig bámultam az elém táruló látványt.

Utamat folytatva egyszer csak egy nagyon különös területre értem. Egy lapos fennsík sáncokkal körülhatárolva, és különféle furcsa bemélyedések, és vályúk. Először azt hittem, egy forráscsoport lehet, de miután jobban megnéztem, derült ki, hogy köralakban itt egykor pincék voltak, és ezek csodaszép terméskövekkel vannak kirakva, a vályúk pedig a szőlőkben használt szüretelőkádak voltak. A pincéket többnyire elbontották, és beomlottak, csak alapjaik vannak meg. Viszont soha sehol nem láttam ilyet, hogy köralakban épülnek a pincék, középen egy hatalmas térrel. Ki tudja, tán egykor itt jöttek össze a pincetulajdonosok. De hát ez már a múlté, hisz egy tőke szőlő sincs már ezen a domboldalon.

Ezután kereszteztem a varasdi bekötőutat, és egy szűk kis völgybe tértem le. Kezdetben száraz volt a meder, és csodálatos ferde fehér sziklák voltak benne, ha ebben víz folyna, párja lehetne az óbányai ferde vízesésnek. Kicsit lejjebb azonban megjelenik a víz. Egy nagyon szép forrás ered a domb oldalában, a patakmedertől 5 m-re feljebb. Kb. 4 liter/perces vízhozamot ad ebben a száraz időszakban is. Egy lyukból bugyog fel a víz, szinte adná magát a kiépítésre, csak hát nincs a közelben turistaút, és nem jár erre senki, aki miatt érdemes lenne.

Lejjebb a völgy kiszélesedik, és teljesen elmocsarasodik. Már csak 100 m lett volna a kis tó, de nem tudtam tovább menni, az egyre sűrűsödő mocsár miatt. A meredek partoldalon és tüskés bozóton sem sikerült kerülnöm, így kénytelen voltam bevállalni a mocsáron járást, így a cipőmbe is jócskán folyt belőle, de legalább kiértem egy szépen járható útra és már ott is voltam a tó partján. Csodaszép kis esőbeálló van itt, benne kis asztal padokkal. Nyilván magánterület ez, de szerencsére itt (még) nincs lezárva, sem táblával feltűntetve, hogy tilos a bejárás, így a tó szabadon megközelíthető. Egyébként két út is vezet hozzá, egyik oldalról a domb felől, a másik a völgyből Apátvarasd irányából.

A tavat elhagyva egy mesebeli rétre értem, ahol az erdő sarkán kis házikót pillantottam meg. Sajnos itt lemerült fényképezőmben az akkumulátor (a tartalék épp nem volt nálam), innentől már nem tudtam fotózni. Hazaérve pont emiatt is rákerestem a neten, és megtaláltam a házat, Beck tanya a mostani neve, és elvileg szerény körülmények között szálláshelyként üzemel vagy inkább üzemelt, mert bár az udvara úgy-ahogy gondozott és a fű nyírva van, azért az épületen a pusztulás jelei mutatkoznak. Az egyik gerenda le van rogyva, és ha nem kap mielőbbi segítséget, a tető hamarosan beszakad.

A háztól nem messze a patakvölgyek összetalálkozásánál egy régi romos kőkereszt is áll, melyet a térkép is jelez, a felirata viszont még olvasható, hogy 1864-ben állították. Ilyen érdekes keskeny keresztet nem is igen találni, talán Magyarszék felé láttam csak ilyet. Kár, hogy már nem viselik gondját. Sajnos erről sem tudtam fényképet készíteni.

A házat elhagyva alma és birsalmafák nőnek, tele terméssel, és senki nem szedi össze őket. Egy nagy szatyrot és a hátizsákot megpakoltam a birsalmákkal, amiből birssajtot szoktam készíteni. Úgy saccoltam, kb. 3 km múlva elérem az apátvarasdi elágazást és buszra szállhatok. De egy picit elnéztem az irányt és a meredek dombon felcipekedve a mészkemencei úton kötöttem ki. Ugyan ez sem rossz, de ilyen batyuval meg, hogy lassan sötétedik, jobb lett volna a rövidebb út, mert ez innen a duplája.

A kéktúrán, majd a régi 6-os úton a Fodorgyöpi autóspihenő érintésével jó kis szintkülönbségeket megtéve még világosban elértem az apátvarasdi elágazásnál a buszmegállót. Sajnos a busz 2 perccel érkezésem előtt elment, így 40 percet vártam, addigra teljesen besötétedett. De nem baj, olyan szép útvonalon túráztam és annyi érdekességet láttam, hogy ez a kis várakozás már nem okozott gondot.

Biki Endre Gábor


Sajnos ilyen is van!


Kristályos ásványok és szép kőzetek


A régi kőfejtő


Ammonitesz


Katicák a vaddohány levelén


Aranka (élősködő gyomnövény)


Na, hol menjen tovább a turista?


A jelzés kint van a kapun, de lánccal le van zárva!


Pusztakisfalu (Lovászhetényhez tartozik), de a 18. században még Kis-Várkony volt a neve, mert akkor még Zengővárkony határához tartozott.


Az egykori bolt belseje


A várható főnyereményeket tábla hirdeti... Vajon eljön-e még a vidék főnyereménye?


Azért pompásan felújított tájba illő házak is vannak.


A völgyben Apátvarasd


Itt voltak köralakban a pincék (a fénykép ezt a látványt nem tudja visszaadni)


Pincék maradványai


Érik a galagonya


A névtelen forrás


A vízfakadás helye (az a fényképen nem látszik, hogy sárga homokból fakad a víz, csak a vadak összetúrják, és attól olyan fekete iszapos.)


A háttérben a tó, de előtte a mocsár...


Esőbeálló a tó partján


Malom-rétek


Beck-tanya (fotó a netről)

A tanyáról infó itt érhető el: https://www.booking.com/hotel/hu/beck-farm.hu.html

Megtekintések száma: 147 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 6
6  
Örülök, hogy tetszett a túrabeszámoló. Hát autógumit is lehet ott bányászni.

5  
(Autógumit is bányásznak?)

Nagyon szép és beszédes képek a beszámoló mellé. Egy élmény. Köszönöm:)!

0
4  
Valóban az idei év legszebb útvonalú túrája volt. Geológusoknak és a kőzetek iránt érdeklődőknek valóban egy kincsesbánya ez a környék. Hát biztosan nem sokan jutnak el a tóhoz és a kis esőbeállóhoz, de gondolom a terület tulajdonosai használják. Lejjebb egyként egy kis tűzrakó is volt. Hát igen, sok faluból lesz hamarosan Pusztakisfalu, vagy már az sem..., mert itt még nyaralóként legalább használják a házak egy részét, bár télen ez is nagyon kihalt.

3  
Pompás felfedező út. Milyen sok szépség van a közelünkben (Pécs) és nyilván alig ismerik páran. Hát a többségnek talán  érdekesebb a Széchenyi téri buli...Nekem nagyon tetszett a beszámol - olyan sok mindent láttál/megmutattál. A kövek is érdekesek, én ilyeneket látva nem tudok szabadulni kicsinységem, rövidke életem jelentéktelenségétől. Mikor születtek "ők"...hol vagyok én (mi) hozzájuk, a történelmükhöz képest ? Ha beszélni/mesélni tudnának...
Az esőbeállós kicsi tó is szép - de vajon hányan élvezik innen a kilátást ? Nem szívesen gondolok arra, hogy (a nem is nagyon távoli jövőben) sok magyar kicsi falu Pusztakisfalu sorsára fog jutni....

0
2  
Nem mondod, szóval a hölgy, az Ildikó, kéméndi volt, aki a kecskéket legeltette. Beszélgettünk néhány szót, említettem a Mecsek Egyesületet, igaz Kéménd nem került szóba, így nem tudhatta ki is vagyok, én meg őt személyesen nem ismertem.

1  
Nahát, hogy te még Pusztakisfalun is kéméndiekkel találkozol! ;)

Név *:
Email *:
Kód *: