Főoldal » 2018 » Október » 19 » 2018. 10. 19. ÚJ ÚTJELZŐ TÁBLÁK KÉSZÜLTEK BEREKALJÁRA
11:53 PM
2018. 10. 19. ÚJ ÚTJELZŐ TÁBLÁK KÉSZÜLTEK BEREKALJÁRA

A Mecsekerdő Zrt. jóvoltából a Baranyai megyehatárhoz közel eső Berekalja (megközelítése legegyszerűbben Cikó felől lehetséges) elnéptelenedett településére új haranglábat jelképező oszlop készült, melyre útirányt jelző fatáblák is kerültek, mely a sárga túrán gyaloglóknak nyújt segítséget a tájékozódásban. A Cikóhoz közeli Széplaki templomromhoz is kikerült egy fatábla, mely a helyes útirányt mutatja Berekalja felé. A harangláb mellé pedig egy olvasó tabló is készült, melyen Berekalja története is olvasható, rajta az egykori harangláb fotójával. A táblák kihelyezésében az erdészet munkatársai, és Pap Éva az utolsó berekaljai lakos működtek közre, a táblákat pedig Hauk Nándor készítette. Köszönjük Ripszám Istvánnak és kollégáinak a segítségét, hogy elkészülhettek a kihelyezett létesítmények, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy Berekalja története ne vesszen a feledés homályába.

2018. november 25-én, vasárnap történelmi megemlékezés lesz Berekalján, az egykori haranglábnál, melyen a Mecsek Egyesület túrázói is részt vesznek. Az alábbiakban következzen röviden Berekalja története.

Berekalja a középkorban Baranya és Tolna vármegyék határán Nádasd és Széplak mezővárosok szomszédságában, több száz hektáron terült el. Nevét az égerfa (berekfa) régies elnevezése után kapta, amely a vizes területekre utalt. 1498-ból való első írásos emléke, amikor egy vízimalom használattal kapcsolatos vita során neve periratban szerepel. Szekszárd és Pécsvárad közt, Széplak érintésével postakocsi útvonal haladt át Berekalján.

1554-1619 között a török adókönyvekben 17-34 adózó családdal szerepelt a pécsi püspökség birtokaként. 1687-ben a török kor után elnéptelenedés miatt a kincstár javára foglalt puszta terület lett, ahol a délről felvándorló rácok is megtelepedtek. 1720-ban Tolna és Baranya vármegyék közti határmegállapodásban 1721-től Nádasdhoz tartozott. A településrész 9 német ajkú családdal újra települt. Az eddigi szórvány településtípussal ellentétben a délre nyíló szurdokvölgybe építkeztek, partfalba vájt pincékkel és vert falú házakkal, a domboldalakon pedig szőlőművelést folytattak.

1828-ban a szekszárdi Pechi püspök lett a terület tulajdonosa. Latin keresztlevelekben "Berekallya ad Bonyhad" megjelölés szerepel. A filoxéra vész miatt a szőlőműves katolikus családok máshova települtek és házaikat szintén német tartományokból települő sváb evangélikusoknak adták el. 1864-ben Bonyhádhoz, de az evangélikus püspökség hidasi szórvány gyülekezetéhez tartozó puszta lakossága Pécsett fél mázsás harangot öntetett Rupprecht János mester műhelyében, amelyet fa lábszerkezetre Berekalja központjában fel is állítottak. 1914-ben az I. Világháború kitörésekor éppen új haranglábszerkezet épült, de a harangot a hadicélú begyűjtés elől elásták egy pincében, amelyet a veszély elmúltával visszahelyeztek a helyére.

1946 nyarán, egy éjjel pár óra leforgása alatt a teljes német ajkú lakosságot (13 család) kitelepítették. Ekkor még a faluban 12 lakóház, 6 istálló és pince, 1 emeletes borház, valamint 5 kút, 1 közkút, állatállomány és harangláb is volt. 1946-ban állami kézbe került a volt püspöki erdészház, amely a pécsváradi állami erdőgazdaság szolgálati lakásaként és irodájaként működött 1971-ig. Ekkor vásárlás útján magánkézbe került.

1986-ban már csak 2 házból és a haranglábból állt a falucska, 1 lakott épülettel, amikor is egy vihar a haranglábat is földre döntötte. 2000-ben a berekaljai harangláb eredeti helyszínét majdnem teljesen lerombolták. A harang vándorlásainak során Mecseknádasdra, onnan Hidasra, majd Bonyhádon az evangélikus gimnázium udvarába került. 2009-ben ünnepélyes keretek közt állították fel, ahol ma is látható.

Pap Éva, az utolsó berekaljai lakos, aki könyvet is írt Berekaljáról, illetve a környék gyógynövényeiről, évtizedek óta mindent lejegyzetel, fotóz, rendben tartja környezetét, szemetet szed vagy szállíttat el, és ha kell, útbaigazítja az arra járó turistákat. November 25-én is szeretettel, és meleg teával várja, a természetjárókat.


Széplaki templomrom


A megmaradt templom szentélye


Az egykori harangláb Berekalján


Újra meg lett jelölve a hely, mely az egykori haranglábat szimbolizálja.


Az 5-ös számú ház (már csak két ház áll)


Az egykori erdészház udvara ma Pap Éva méheinek is otthont ad.


Ami még megmaradt.


Új olvasó tabló ismerteti a Berekalja szomorú történetét.


Egykori pince romosodó állapotban.


A többség már beomlott. Gondozás híján szépen lassan mindent elnyel a föld,
és az utolsó hírmondó is eltűnik.


Berekaljai táj

Megtekintések száma: 127 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
0 Spam
1 aranyosfodorka  
Van annak a hely(szín)nek valami varázsa. Aki tud, menjen el legalább egyszer ahhoz a templomromhoz !

Név *:
Email *:
Kód *: