Főoldal » 2018 » November » 11 » 2018. 11. 11. MÁRTON NAPI BÚCSÚ VOLT KÉMÉNDEN
9:18 PM
2018. 11. 11. MÁRTON NAPI BÚCSÚ VOLT KÉMÉNDEN

Dukai Róbert vezetésével 38 fő indult el a Mecsek Egyesület szervezésével Szederkényből a Márton napi zarándoktúrán. A Baranyai-dombság jelzetlen útján indultunk, majd a Szent Márton útra rátérve értük el a Nyomjai-keresztet. Innen a Karasica-hídján átkelve egy szép réten értünk be Máriakéméndre, ahol a Szent Márton templomnál már gyülekeztek a templom búcsújára érkező hívek. Még autóval is jöttek többen Pécsről, illetve a környékből. Képeslapot, könyvet lehetett a templom előtt vásárolni. A templomban mindenki elfoglalta helyét, de akinek nem jutott, Horváth Sándor plébános úr mutatott még helyet, így mindenki, aki nem akart állni, le tudott ülni. Az ünnepi szentmise 9.30-kor kezdődött, melyen 92 fő vett részt.

A mai igének két vezérfonala volt, az egyik Szent Márton, a másik a szegény asszony két fillérje, miszerint "amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe. Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: "Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát."

Szent Márton életútja

Márton Kr. u. 316-ban vagy 317-ben született Savariában. Szülei jómódban élő pogányok voltak. Márton apja jutalmul Itáliában földbirtokot kapott, így a család Itáliába költözött. Gyermekkorát Márton Ticinum (Pavia) városában töltötte. Alig 12 éves, amikor azzal a gondolattal foglalkozik, hogy keresztény lesz és remeteként éli le életét. Szülei akarata ellenére kérte felvételét a keresztények közé. A püspök kézrátétele a 12 éves Mártont hittanulóvá, katekumenné avatta. A pogány szülők nem nézték jó szemmel, hogy gyermekük az új vallást követi, igyekeztek ettől eltéríteni.

Márton 15 éves korában apja kívánságára jelentkezett katonai szolgálatra. Egy gyakorló lovascsapathoz került, mivel nagyon fiatal volt. Szolgálatának éveiben magatartása példamutató volt, méltó egy katekumenhez. Katonaéveiről szóló feljegyzések megemlítik szerénységét és szolgálatkészségét. Mint katona kivívta társai megbecsülését.

Különösen kemény tél volt Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegtől. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajtalévő ruhadarabok maradtak meg. Egy napon didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította.

A hadseregből való távozása előtt, 341-ben barbárok támadtak Galliára. A császár, Constans az ütközet előtt személyesen buzdította katonáit. Név szerint szólította őket és ajándékot adott át nekik. Márton nem akarta az ajándékot elfogadni és ennek okát közölte is az uralkodóval: a császárt szolgálta eddig, ezután Istent kívánja szolgálni. Ő viszont a csatától való félelemmel vádolta meg Mártont, aki a méltatlan vádat visszautasította és a császárnak azt válaszolta, hogy másnap a hadi felszerelés nélkül, Isten nevével az ajkán és a kereszt jelének a védelme alatt megy majd a csatába.

Az ütközetre azonban nem került sor, mert a barbár frank sereg követeket küldött a császárhoz és békét kért.

Márton miután elhagyta a katonaságot, felkereste Hilárius püspököt és felajánlotta neki szolgálatát, aki kitűnő segítséget kapott Márton személyében, ezért hamarosan diakónussá akarta szentelni. Márton azonban alázatosságból méltatlannak tartotta magát erre a tisztségre. Az egyházi rangfokozatok legalsó lépcsőjén kezdte szolgálatát. Márton Álmában utasítást kapott, hogy térjen vissza szülőföldjére, Pannóniába és ott hirdesse Krisztus igazságát.

A fiatal diakónus 355-ben hagyta el Poitierst. Útközben hirdette az evangéliumot, térítette a pogányokat. Pannóniába történő útja során számos viszontagság érte. Egy alkalommal rablók támadták meg, de látva bátorságát, nem bántották, sőt egyik támadóját meg is térítette.

Hazatérése után Savariában megkezdte térítő munkáját. Édesanyját is a keresztény hitre vezette és megkeresztelte. A hagyomány szerint az egykor a szombathelyi Domonkos templom előtt álló kút vizével keresztelte meg. A kút helyén ma Rumi Rajki István szép Szent Márton szobra áll. Apja továbbra is a pogány hit követője maradt.

Missziós munkája szülőföldjén nem volt zavartalan. Az ariánusok a keresztény hitet bátran hirdető Márton ellen támadtak. Elfogták, megvesszőzték és elkergették Saváriából.

Útját Itália felé vette, hogy onnét Poitiersbe menjen Hilárius püspökhöz. Milánóban is az ariánusok akarata érvényesült, kikergették a városból, mint lázítót.

Milánóból történt elűzése után magányba vonult. Egy szigetre ment. Egy buzgó pap társával - bűnbánó, szemlélődő életet kezdett. Élelmüket nagyrészt a szigeten található növények biztosították. Márton egy alkalommal - mivel nem ismerte jól a növényeket - mérges gyökeret evett és halálosan megbetegedett tőle. Nagy fájdalmában Isten segítségét kérte és betegségéből csodával határos módon felépült.

Szigeti magányában értesült arról, hogy Hilárius száműzetését Constantius császár megszüntette, így a püspök visszatérhetett székvárosába, Poitiersbe. Márton 360-ban útra kelt, hogy Galliába menjen és Hiláriusnak térítő munkájában segítségére legyen.

Visszatérése után azt tapasztalta, hogy a kereszténység Galliában csak a városokban vert gyökeret, a falvakban továbbra is a pogány hit maradt az uralkodó. Az eredményes térítőmunkához segítőtársakat keresett. Poitierstől alig két kilométernyire fekvő kis település, Ligugé környékén remeteségbe vonult. Sokan csatlakoztak hozzá és követőivel hamar benépesült a domboldal. Márton összefogta, szervezte a remeték életét. Naponta közös imára gyűltek össze. Egy idő után felvette a szerpapi rendet. Márton élete legfőbb céljának a keresztény hit terjesztését tartotta. Sokat utazott, térítette a pogányokat, megszervezte a hitközségeket.

Életét csodák kísérték. Isten így nyilvánította ki, hogy Márton az ő kiválasztottja. Első csodája Galliában a ligugéi kolostorban történt, ahol buzgó imával feltámasztott egy meg nem keresztelt hittanulót. Másik halott feltámasztását is feljegyezték a krónikák. Lupicinusnak, egy jómódú polgárnak fiatal rabszolgáját támasztotta fel imájával.

Apostoli buzgósága, példamutató alázata révén Gallia-szerte ismerték és tisztelték. Hilárius püspök, akit az egyház később szentté avatott, 368-ban meghalt. Utódául a poitiers-i püspöki székbe Pascentius került. Három év múlva, 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg. A püspöki hivatalt alázatossággal viselte, bár megválasztása ellen tiltakozott. Csellel hívták el szerzetesi közösségéből és szinte az egész Tours óhajára került a püspökség élére. Püspökként is egyszerű életmódot folytatott.

Márton szerénysége, egyszerűsége és az általa véghezvitt csodák következtében különös tiszteletnek örvendett. Az új toursi püspök székhelyén is a régi csendes életmódot kívánta folytatni. Eredménytelenül. Ezért elhagyta székvárosát és Marmoutierben telepedett le.

Márton új helyén folytatta hittérítő munkáját, járta a falvakat, lerombolta a pogány bálványokat, helyükön templomot épített. Sorra alapította a kolostorokat. A kitartó apostoli munka eredményeként Márton püspök elérte, hogy a toursi egyházmegye területén egyetlen pogány falu sem akadt. Az egyes falvak lakóit felkeresték és megtérítették őket.

Az írott források megtörtént tényként említik, hogy térítő útja során Chartres környékén meggyógyított egy 12 éves néma leányt. Sens vidékén pedig imájával elhárította a jégesőt.

Csodák sora kísérte Márton püspök működését: betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása volt a bizonyítéka az ő isteni kiválasztottságának. Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még idős korában is. Nyolcvan éves elmúlt, de még járta a vidéket, látogatta az egyházközségeket.

Candesben érte a halál, ahová az egyházközségben jelentkező viták elsimítására utazott. Szép imával búcsúzott el az őt körülállóktól. Halála óráján így imádkozott Istenhez: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” Az Úr azonban szólította és magához hívta egy vasárnapi napon, 397. november 8-án. Halálhíre futótűzként terjedt el, Gallia-szerte hatalmas részvétet váltva ki. Néhány nap alatt nagy tömeg gyűlt össze Candesban. Holttestét több város is magának követelte. Poitiers és Tours egyaránt azon volt, hogy náluk helyezzék nyugalomra a püspököt. A holttestet vigyázva őrizték. A toursiak az őröket kijátszották, és az ablakon kiemelték Márton földi maradványait. A Loire folyón csónakban vitték székvárosába, Toursba.

A város előtti keresztény temetőben temették el november 11-én. Temetésére közel 2000 szerzetes érkezett Toursba és hatalmas tömeg vett búcsút püspökétől, akit évtizedek alatt szívébe zárt. Sírja fölé kápolnát emeltek.

A szentmise után Derksen Gyöngyi előadást tartott a Szent Márton zarándokútról, melynek során egy 20 perces gyönyörű, légifotókkal illusztrált kisfilmen követhettük nyomon az út állomásait. Köszönjük Gyöngyinek a szép vetítéses előadást.

Az előadás után a híveket és a természetjárókat a máriakéméndi népviseletbe öltözött Rott Veronika és Jakab Márta kínálta meg a házi készítésű kéméndi sóskiflivel. A finom kifliket Dobosyné Marika sütötte, melyet ezúton is köszönünk.

Ezután következett a túra második fele. Felmentünk a Lankás-dűlőbe, ahonnan most épp csak a Zengő csúcsa kandikált az ég felé. A napsütéses, de rendkívül párás idő miatt a Mecsek hegyei most láthatatlanná váltak. Ezután felmentünk a Schleicher-kereszthez, majd még feljebb a Céria nevű fennsíkra, ami egy nagy kiterjedésű mezőgazdasági terület. A domb tetejére felmászni nem volt megerőltető, hiszen az ide vezető út csak enyhén emelkedik.

Versend határában virágzó napraforgókat láthattunk (november 11-én!). Versenden a templomnál tartottunk kis pihenőt, miközben kellemes meglepetésben volt részünk. Derksen Gyöngyi egyszer csak a templom kulcsával jött, amit a szomszédos házból kért el. Így be tudtunk menni, megnézni a templomot, mivel ezt a templomot még soha nem láttuk belülről.

Ezután egy 1 km-es földúton értünk Szajkra, ahol a hosszú Kossuth Lajos utcán át értünk a buszmegállóhoz. 1 percet kellett várni, és már jött is a busz.

Köszönjük szépen Dukai Róbertnek a túravezetést, plébános úrnak pedig, hogy lehetővé tette a templomban a vetítést, és, hogy a Mecsek Egyesület 3 tagját, akik a hosszabb gyaloglást már nem tudták vállalni, autóval elhozta.

BEG


A Szederkényhez tartozó Nyomja temploma


Nyomjai-kereszt, melyet darabokból állítottunk fel újra.


Berkesdi-patak


Karasica-patak


Közeledünk Kéménd felé


Horváth-kereszt a Szent Márton templomnál


Versend temploma


Új lovarda Szajkon


Szajk

Fotók: FME, BEG

Megtekintések száma: 334 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 2
0 Spam
2 RA  
Bizony jó volt.

0 Spam
1 aranyosfodorka  
Ez egy jól sikerült nap volt ! Pompás idő, megfelelő számú túrázó és a templom is tele volt - örülni kell az ilyen napoknak !

Név *:
Email *:
Kód *: