Főoldal » 2018 » November » 17 » 2018. 11. 17. TÚRAVEZETŐK TÚRÁJA A BARANYAI-DOMBSÁGBAN
11:04 PM
2018. 11. 17. TÚRAVEZETŐK TÚRÁJA A BARANYAI-DOMBSÁGBAN

November 17-ére a túravezetőket meghívtam egy Liptódról Máriakéméndig tartó sok-sok szurdokvölgy felfedezését kínáló túrára. Sajnos a 18 főből egyéb elfoglaltság miatt csak 6-an fogadták el meghívásom.

Útvonal: Liptód - Mittelberg - Eiche Baum (szabadon álló nagy tölgyfa) - Rundarsch - Fenyő-hegy - Liptódpusztai-völgy - István-kút - Góré-hegy - Kéméndi-tető - Czofa - máriakéméndi Nagy-pincesor - Margaréta-szobor - (Monyoród) - Szentkúti-kápolnafülke, héhwald-kereszt - Máriakéménd

Táv: kb. 13 km.

Liptódra 8.20-kor érkeztünk meg a Pécsről induló busszal. Pisti épp akkor jött, és behívott a Gizi néni vendégháza udvarára, ahol kaláccsal és borral kínált meg bennünket. Közben a közeli fán baglyot mutatott. Egy perccel később már csak azt láttuk a macska eszi a kalácsot. Míg a fán ücsörgő baglyot néztük, felugrott az asztalra. Pistinek ezúton is köszönjük, hogy megkínált minket egy kis reggeli indítóval. Én megköszöntem a túravezetők aktív munkáját és egy-egy (Bakony, Mátra, stb.) térképet ajándékoztam, mellyel újabb tájegységeket ismerhetnek meg.

Túránkat az ún. Túlélő-völggyel kezdtük, melynek során keresztül-kasul bejártuk a szurdokokat, hasadékokat, régen elfeledett pincéket, és egy gyönyörű szép magaslatot, melynek tetején magányos tölgyfa áll. Itt egy kékfrankos bort nyitottam, melynek elfogyasztása után visszaereszkedtünk a völgybe.

A völgyben meglepődve tapasztaltuk, hogy itt a mostani pincesortól eléggé távol is mennyi pincelyuk volt, melyek már egytől-egyig használaton kívül vannak. Hiába, az elmúlt 70 évben Magyarországon teljesen megváltoztak a körülmények, melyet mindannyian ismerünk. Ha már a régi pincesoron vagyunk, ismét kinyitottam egy palack bort, mégpedig egy máriakéméndi Juhfark nevűt, melyet a Rott pincészetből hoztam.

Utunk következő állomása a Kappenberger-kereszt volt, majd a fennsík legmagasabb pontján „elemeztük” a sok szétszóródott kőtömböt, mely talán egy római őrtorony lehetett. Innen egy jelzetlen úton jutottunk le a Liptódpusztai-völgybe, ahol az István-kútnál álltunk meg egy kis pihenőre. Sajnos az itt található asztal-pad garnitúra elkorhadt, a jövő évben ki kell cserélnünk, ha kapunk hozzá az erdészettől faanyagot, és lesz fizikai munkaerő hozzá.

Innen a Liptódpusztai-völgy nyugati főágába mentünk, ahová soha nem szoktunk túrázókat vinni, mert bár ámulatba ejtőek a hasadékok, és vízmosta lösz-szurdokvölgyek, de veszélyes benne a járás, s a mélyből csak kötél segítségével lehet feljönni. Most végigjártuk, de csak ketten vállalták be a mederben járást, a többiekkel felülmentünk, és fentről követtük őket, majd kötéllel felhúztuk őket, jobban mondva ők magukat. Ha az itt készült fotókat másoknak is megmutatjuk, biztosan azt mondják, ilyen különleges helyek a Baranyai-dombságban biztosan nincsenek. Mások egy ilyen kalandtúráért pénzt fizetnek a világ egzotikus tájain, nekünk ingyen megvan a lehetőség, hogy ide jöjjünk.

A Kéméndi-tetőre érve megállapítottuk, hogy időnk még van, ezért a Monyoródra vezető völgybe ereszkedtünk, aminek oldalában különleges zsemleformájú dombsorozatot figyelhettünk meg. Az erdőben itt is régi pincék maradványai lelhetők fel, ez Máriakéménd virágkorából maradt itt, de már nagyrészt a föld maga alá temette őket, minden ősi titkot a földbe zárva.

Lassan leereszkedtünk a máriakéméndi Nagy-pincesorra, ahol Dobosy Gyuri és felesége Marika pincéjében tartottuk a vendégfogadást. Velük beszéltem meg előzetesen, hogy vállalnák-e a túravezetők részére a készülést. Szívesen elvállalták, így kellemesen tölthettük itt a délután perceit. Ezúton is köszönjük nekik a finom falatokat, és hozzá a finom italokat.

Négy óra előtt kicsivel elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és folytattuk utunkat a Margaréta szobor felé. Innen a szurdokúton elbúcsúztunk Pistitől és Karcsitól, akik Monyoródra mentek, mert nekik onnan volt busz Babarcra és Liptódra. Mi a szürkülő erdőben leereszkedtünk a Szentkúti-kápolnafülkéhez és a mellette álló Héhwald-kereszthez. A kék négyzet jelzésen, már sötétben értük el a máriakéméndi buszmegállót, ahonnan a 17.06-kor induló járattal utaztunk haza.

Biki Endre Gábor


Lelopta, de végül nem bírta bekajálni...


Egy beomlott pincéből "barlang" keletkezett két nyílással


Ez is egy elhagyott pince, miközben teljesen ép.


István-kút


Elkorhadt...


Kis patak csörgedezik.


A Dobosy pincében


Kidőlt a nagy bálványfa a Margaréta szobornál, de szerencsére a szobor nem sérült meg


Három pöfeteg gombát találtak Pistiék


Héhwald-kereszt és a Szentkúti-kápolnafülke


Új virággal díszítettük a szobor fülkéjét, melyet ajándékba kaptunk


A fenti képre kattintva Markesz Pisti képei jelennek meg.

Megtekintések száma: 85 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 2
0
2 Endi  
Igen. Nekem fel sem tűnt, hogy a szarvasok lehelnek, és tényleg :)

0 Spam
1 Éger Zoltán  
Kalandos helyeken, jó hangulatban voltatok , az látszik. "Sajnos" ezúttal nem tarthattam Veletek, én máshol túráztam éppen. A szarvasok lehelős fotója is nagyon jó!

Név *:
Email *:
Kód *: