Főoldal » 2018 » November » 28 » 2018. 11. 27. AZ EMLÉKEZÉS TÚRÁJA HIDASRÓL BEREKALJÁN ÁT HIDASRA
1:34 AM
2018. 11. 27. AZ EMLÉKEZÉS TÚRÁJA HIDASRÓL BEREKALJÁN ÁT HIDASRA

Első látnivalónk vaszkai és kardosfalvai Kardoss Kálmán (1839–1916) emlékszobája volt az egykori Kardoss kúriában, mely jelenleg polgármesteri hivatal. Hidas egykori földesura, 10 évig Pécs szabad királyi város és Baranya vármegye főispánja, 6 ízben országgyűlési képviselő, 1867-től aranysarkantyús vitéz, később belső titkos tanácsos. Jeles és korrekt politikus volt, s ami akkortájt ritkaságszámba ment, valamennyi néposztály bizalmát és tiszteletét élvezte.

Számunkra a legfontosabb, hogy 1891-től 1905-ig a Mecsek Egyesület első elnöke, 1906-tól örökös díszelnöke. A kiállítást Videcz Ferencné helytörténész mutatta be, aki életútját, munkásságát kutatta, illetve tárta fel. Kitartó munkája eredményeként az emlékszobát férje segítségével rendezték be 2009-ben.

Utunk második fő célja volt, hogy tiszteletünket tegyük Kardoss Kálmán sírjánál, ahol koszorúval tisztelegtünk emlékének. A temető már elkezdett erdővé alakulni, több éve nem használják temetkezésre. Egyedül a Kardoss család nyughelyének környékét tartja rendben az önkormányzat.

A falun átvezető túránk során még sok látnivalót érintettünk, melyet egy falujáró túra során érdemes lenne alaposabban megismerni. Ilyenek például a Benedek Elek Általános Iskola előkertjében álló Bartók Béla mellszobra, az I. és II. világháborúban elesettek emlékére állított emlékmű, az evangélikus, római katolikus, református templomok és a tájház.

A több településrészből álló falut átszelő 6-os sz. főúton átkelve tartottuk meg a túrához kihirdetett szörpkóstolót. Megízlelhettük a citromfű- borsmenta- ananászzsálya, csipkebogyó szörpöket és a lucfenyő szirupból készült italt, melyet a máriakéméndi Templom-forrásból hozott forrásvízzel hígítottunk.

Utunkat a sárga sáv jelzésen folytattuk. Hidastól egy hosszan elhúzódó emelkedőn vettünk búcsút, ahol az erdőben egykori szőlőhegy nyomait fedezhettük fel. A domb tetején rövid pihenő után a berekaljai rét felé indultunk. Az elhagyott János-lak után már megpillantottuk Berekalja-pusztát, ahol ma már csak 2 lakóház áll a hajdani 13-ból, az istállókat és présházakat nem számítva.

A településhez érve Pap Éva, a település egyetlen lakója fogadott minket. Az egykori erdész házában a szüleivel együtt élve 1977 óta él itt, de Ők sajnos a közelmúltban 94 és 98 éves korukban meghaltak. Túránk egyik fő célja volt, hogy részt vegyünk az egykori harangláb helyén létesült emlékhely avatásán. Pap Éva ismertette a harangláb és a település lakóinak szomorú történetét: 1864-ben haranglábat emeltek, a lakosság adományából harangot öntettek. Az első világháború kezdetének évében a harangtornyot felújították, de az ötven kilogrammos harangot a kötelező hadicélú nemesfém beszolgáltatás elől az egyik helyi pincében elásták. Majd a vész elmúltával újból a helyére került. A II. világháborút követően 1946-ban egy augusztusi nap éjjelén a falu összes lakosát, az itt élő német ajkú lakosságot teljes egészében deportálták. Eztán már fokozatosan csökkenő lélekszámban lakták Berekalját. 1986-tól már csak Pap Éva és családja lakott itt, és épp ebben az évben egy augusztusi vihar földre teperte a haranglábat, így a hat méteres építmény megsemmisült. A harang épségben maradt, de többé nem került vissza. Jelenleg a Bonyhádi Gimnáziumban található. Éva 32 éves kitartó munkájának eredménye, hogy az emlékhely elkészülhetett. Az ünnepég végén a harangszó lejátszásával tisztelegtünk a név szerint felsorolt 13 családról, akik távozásával a közel 230 éves szorgalmas sváb jelenlét megszűnése megpecsételte a falu sorsát, amely azóta szinte eltűnt térképről. Az időpont kiválasztása is jó döntés volt, mert november 25-e napját Magyarország Kormánya az elhurcoltak és elüldözöttek emlék napjává nyilvánította. Az avatás után Éva vendégszeretetét élvezhettük, finom teával, forralt borral, és pálinkával kínálta csapatunkat.

A szomorú megemlékezés után az ég könnyei is eleredtek, szemerkélő esőben folytattuk utunkat a Berekalji-erdőn keresztül a Széplaki-magaslatra. A sárga sávot elhagyva egy füves, jelzés nélküli úton haladtunk tovább a domb gerincén. Az eső miatt az eredeti tervemtől eltérve kissé rövidítettem a távot. Célunk a piros sáv jelzésű turistaút elérése volt, melyet túratársaim „kérésére” egy meredek nyiladékon 40 méter szintet lefelé megtéve értünk el. A Borvicska-hegy gerincén hosszan haladva a Kereszt-dűlő szurdok útján értünk Hidas Bányatelep településrészhez. A löszmélyúton lefelé haladva sokféle kőzetkibúvással találkozhattunk: mészkő, homokkő, agyag, és lignit jelenlétére utaló fekete rétegek. Hidas-Bányatelep főterén – ahol békében fér meg egymás mellett a székely kapu és a kitelepített németek emlékműve – vettünk búcsút egymástól. A 22 fős csapat egyik fele az éppen érkező buszjárathoz, másik a járműveihez vette az irányt. Túránk során a változatos természeti látnivalókon túl történelmi tudásunk is gazdagodott, újabb nemes céljaikért kitartóan küzdő és eredményeket elért Embereket ismerhettünk meg. Külön köszönet Videcz Ferencné és Pap Éva részére.

Markesz István önkéntes túravezető


Hidas


Az új református templom


Hidasi tájház


Szörpkóstoló


Berekalja


Az egykori harang


Pap Éva az utolsó berekaljai lakos


Régi fénykép az egyik díszes berekaljai házról, melyet sok éve, hogy lebontottak

Megtekintések száma: 180 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
0 Spam
1 aranyosfodorka  
Bevallom nem tudtam, hogy Kardoss Kálmánnak ennyi emléke él még.Dicséretes, hogy vannak, akik őrzik még a múltat.
A kihalás pedig nem csak Berekalját fenyegeti. Lassan el fognak tűnni más kis települések is. Nem igazán értem, miért alakul így a világ, miért törekszenek az emberek annyira, a bár kényelmes, de mégis minden tekintetben "piszkos" nagy városokba.

Név *:
Email *:
Kód *: