Főoldal » 2019 » Február » 3 » 2019. 02. 03. APÁTVARASD TÁJÁN BARANGOLTUNK
3:17 PM
2019. 02. 03. APÁTVARASD TÁJÁN BARANGOLTUNK

A fotóra kattintva Treitz Károly képei nyílnak meg (nyitókép FME)

Amikor a túra időpontját megterveztem, arra gondoltam, hogy olyan ritkán van télen már hó, talán most is így lesz február 2-án, mert csak akkor tudom megmutatni az egykori bányák helyét, a fehér lepel ugyanis eltakarja a látnivalókat. A múlt héten még havas túránk volt, és erre a napra akkor még rendkívüli rossz időt mondtak esővel és viharos széllel. Kérdezték is többen, ugye nem lesz igaza a meterológiának, és „megrendelted a jó időt?”. Mondtam, hogy persze. A túra előtt néhány nappal már látni lehetett, hogy szombaton mégsem nem lesz rossz idő, az csak vasárnapra jön meg. A túra napján szinte tavasz köszöntött ránk +16 fokkal. Még én is megdöbbentem magamon, hogy ennyire jól sikerült „imádkozni”.

Az Apátvarasdi elágazástól indultunk el 72 fővel. Jó volt látni, ahogy a színes ruhákba öltözött túrázók hosszú sorban kacskaringóztak egyre beljebb a Mészégető-erdők rengetegébe. Valamikor itt mészkemencék voltak, és meszet égettek. Ezidáig sajnos nem sikerült egyetlen kemencére sem bukkannom ezen a helyen. A völgyből egy szép rétre értünk, ahol az elég bővizű Róka-hegyi-patak csörgedezett.

Kis kitérővel elmentünk arra a helyre, ahol szép ásványokat lehet találni. Tavaly ősz óta újabb területeket bolygattak meg, ahol szép vasérces és kristályos szerkezetű mészköveket találtunk. Innen kb. 100 m-re egy régi kőfejtőbe jutottunk, ahol ammoniteszek (megkövesedett csigák) maradványait kaphattuk lencsevégre. A közelben három helyen is működött vasbánya a 19. században.

Egy szép erdei ösvényen, majd bekerített állattartó telepen haladtunk immár a Szent Márton úton, míg elértük Pusztakisfalu határát. A valamikor 150, vagy talán 200 lelket is számláló falu az 1970-es évekre elsorvadt. Sokáig nem kapott bekötőutat, mire elkészült, már a lakók fele elköltözött. Busz soha nem járt be a faluba. Azonban az 1980-as évektől üzemelt bolt és posta is, melyek az 1990-es évekre megszűntek. Már régóta nem önálló település, közigazgatásilag Lovászhetényhez tartozik. Régen Kisvárkonynak hívták. Jelenlegi templomocskája a leírások szerint 1825-ből való. Ez csak annyiban igaz, hogy ekkor alakult ki a mai formája. A templom sokkal régebbi, hajója ugyanis megsemmisült az évszázadok viharaiban. Ezért azt lebontották, és az egykori szentély lett leválasztva, mely azóta templomként funkcionál. Ez észrevehető a feltűnően furcsa egyenes homlokzatból és a templom előtti feltöltésből, melyen a hosszabb templom állhatott. Mise itt csak évente 2-3 alkalommal van az ünnepnapokon, hiszen jelenleg csak 8 állandó lakos él itt, nyaranta emelkedik a létszám, akkor 25-30 fő tartózkodik itt.

A templom előtti kis téren tartottuk a sajtkóstolót. Öt féle sajtot lehetett kóstolni, egy hagyományos trappista, parenyica, lilahagymás holland gomolya, fokhagymás holland sajt és holland grill sajtot.

Már indulni szerettünk volna, amikor külön szervezéssel, túratársaink kulcsot kértek a templomhoz, így visszajöttünk és megnéztük belül is. Érdekesség benne egy kis freskótöredék, mely szintén bizonyíthatja a 19. századnál korábbi eredetét.

Szépen felújított házak mellett hagytuk el a falut. A gerincről egyik irányban a Zengő és társai, a másik irányban Lovászhetény házai és templomának tornya bukkant fel.

Sáros, kissé havas úton csúszkáltunk le Apátvarasdra. Sajnos ebben a faluban megállt az idő, úgy közel 70 éve… Nem is tudom van-e még a környéken olyan egykori sváb falu, amely így lepusztult volna… talán nincs. Omladozó és üres házak, papíron 138 fő állandó lakos, ami minden bizonnyal a valóságban a 100-at sem éri már el. A kőkeresztek gondozatlanok, szinte semmilyen hagyománya nincs itt már a vallási kultúrának. Egyedül a templom az, ami így kívülről úgy tűnik, viszonylag jó állapotban van még. Be most nem mentünk, mert utunk másfelé, a Kálvária-hegyre vezetett. Jó meredek, erdős hegy.

A keresztút állomáshelyei, a stációk és a három kőkereszt mind az enyészeté lettek. Még a maradványokból is sejthető, hogy bizony, ezek gyönyörű faragványok voltak egykor. A csillagozott mintás homokkő fedlapok mindenütt megvannak, de lecsúszva szanaszét a domb oldalában. A stációk kőből és téglából épültek vegyesen. A három kereszt darabjai szanaszét hevernek. Az egykori gondozott és kaszált keresztutat benőtte az erdő, már középkorú tölgyfák nőnek itt. Ebből is látszik, ez a hely a háború óta nem igen volt gondozva.

Az elenyészett kálvária megtekintése után néhányan elköszöntek és rövidebb utat választottak, mi pedig folytattuk utunkat a Malom-réteken, ahol hamarosan a Beck-tanyához (korábban illetve a neten jelenleg is hirdetett kulcsosház) érkeztünk. Valamikor itt több ház is állt, és a kis telep Apátvarasd külterület néven futott. Az egyetlen megmaradt ház udvarát bár a mai napig gondozzák, a ház szemmel láthatóan megindult a pusztulás útján, annyira, hogy a tetőzet már összeomlás előtt áll. Furcsa ez azért is mert a ház tulajdonosai még kijárnak és gondozzák az udvart, tavaly ősszel is szépen le volt nyírva a fű. Talán idős koruk miatt nem tudnak a ház javításával foglalkozni. Kár érte, mert szép helyen van.

A háztól 150 m-re a fák között egy szintén rossz állapotban lévő érdekes formájú, karcsú kőkeresztet láthatunk 1842-ből.

Innen nem messze egy kis völgykatlanban bájos kis tavat találunk esőbeállóval. Itt megpihentünk, majd erős emelkedőn, de szép tölgyes erdőben jutottunk fel a varasdi bekötőútra, ahol az elágazásnál fejeztük be a túrát.

Biki Endre Gábor, önkéntes túravezető

Eddig Feketéné M. Erzsébet fotói


Holland sajtok kóstolója


Freskótöredék a pusztakisfalui templomban


A távolban Lovászhetény


Ennyi maradt Apátvarasd egykori kálváriájából


Az egyik stáció romja


Az egykori záró fedlapok mindenütt megvannak és épek


Egy kiszáradt pöfeteg gomba


Beck-tanya


Apátvarasdi-tó


Fotók: BEG, a fenti képre kattintva a R. András képei nyílnak meg.

Megtekintések száma: 922 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 4.0/1
Összes hozzászólás: 2
0 Spam
2 Gyalogló  
Itt sem fogalmaznak másként csak a színtiszta igazat írják le a mostani állapotokról: http://csendhegyek.blogspot.com/2014/12/apatvarasd-kalvaria.html
Mindenki annak örülne, ha ez változna itt is, máshol is.

0 Spam
1 aranyosfodorka  
Szomorú, de nem egyedi - sajnos - a kis falvak elhalása.
És végülis kinek/minek kellene itt felépíteni a kálváriát ?
Kálvária a lakosok élete lent a faluban is.

Név *:
Email *:
Kód *: