Főoldal » 2019 » Február » 4 » 2019. 02. 04. FÉLIG LEBONTOTTÁK A MÁRIAKÉMÉNDI KEGYHELY ÉPÜLETEIT
1:05 AM
2019. 02. 04. FÉLIG LEBONTOTTÁK A MÁRIAKÉMÉNDI KEGYHELY ÉPÜLETEIT

A pirossal bekarikázott részek ma már nincsenek meg. 1912-es felvétel, balra a csárda, mellette a kis bástya a sarokponton, a templom előtt pedig a díszes főbejárat

A máriakéméndi kegytemplom az 1740-es csodajelenést követően (5 kislánynak megjelent itt Szűz Mária, majd újabb jelenések és csodás gyógyulások következtek) épült 1745 körül, de véglegesen 1761-ben fejezték be a munkálatokat. Sokan nem tudják, a kegytemplom azonban mind a mai napig nem készült el teljesen, a mű befejezetlen. A kezdetekkor két tornyot terveztek az épület elé, vagy annak déli oldalára, de pénzhiány miatt nem valósult meg, csak a 19. században építették fel a külön álló, bár a templom falához támaszkodó harangtornyot.

A homlokzati és oldalfülkékbe szentek szobrait szerették volna elhelyezni, ezek sem készültek el soha, bár, volt egy időszak, hogy kisebb domborművek díszítették a fülkéket, de később ezeket is eltávolították.

A 19. és 20. században az építményeket már jórészt renoválni kellett, de sosem volt elegendő pénz. Hol erre, hol, műemlékvédelmi okokra hivatkozva elrendelték felújítás helyett az épületek egy részeinek lebontását.

Így esett áldozatul a templom szentélyéhez épített gyönyörű kis kápolna, a két sekrestye (szinte hihetetlen, de ennek a templomnak, egykor 3 sekrestyéje volt!), a kálváriakápolna, a telket határoló kerítés négy sarokpontján álló bástyák, melyek kis kápolnafülkék voltak szobrokkal.

Továbbá elbontottak két melléképületet, a régi kisebb paplakot, a csárdát a kiszolgáló épületekkel, a templom északi oldalán lévő keresztet, a díszes boltíves főbejáratot, és még ki tudja mi minden tűnt el, amiről sem rajzolatok, sem írott anyag nem maradt fenn. Egykor a templom kertjébe 5 bejáraton lehetett ki- és bejutni, minden oldalon volt egy, a nyugati főoldalon kettő is. Ezek közül az északi a csárdához vezető ki- és bejáratot, valamint a déli átjárót megszüntették, miután a csárda is bontásra került. Egykor a téglakerítés teljes hossza boltíves volt, ahogy kidőltek, lerogytak, már csak egyszerűen falazták vissza őket. Jelenleg már csak két rövidebb szakaszon maradtak meg a boltívek. (A helyreállítás alkalmával a hagyományoknak megfelelően a boltíves változattal szeretnénk újjáépíteni.)

Köztudott, hogy az épületek belsejét díszítő elemek, berendezési tárgyak jó része sincs már meg. Nincs meg a kegytemplom eredeti boltíves mennyezete (állítólag földrengés miatt sérült az 1800-as években, és akkor már egyszerű kazettás síkmennyezetet alkottak helyébe), nincsenek meg az egykori oltárt díszítő offerek (a búcsúba érkezők valamikor ide aggatták a máshonnan hozott kegytárgyakat a gyógyulás reményében).

A barokk plébániaépületnek sincs meg már a nagy nyugati kapubejárója, de sok belső értéke is réges-rég az enyészeté lett.

Bár a kegyhely, és annak épületei még ma is kiemelt értéket képviselnek, és látványban is impozáns a hely, gondoljunk arra, amit ma itt látunk, az már közel sem az eredeti és a teljes műalkotás, hiszen a kegyhelynek csak a főbb részei maradtak fenn az évszázadok viharaiban. Még jó, hogy azok az ’50-es évek nem vitték el az egészet...

Ezért is vigyázzunk kincses Baranyánk még fellelhető értékeire, és jó lenne, ha a mostani korszak arról szólhatna, hogy mindinkább megőrizzük, ami még megmaradt, netán, ami még újjáépíthető, az ujjá épüljön.


A lebontott kálváriakápolna (stílusa megegyezett a stációkkal, csak nagyobb volt)


A Szent Péter mellékoltár sincs már meg, ma a szószék áll itt a falon,
de azt sem használják évtizedek óta


A déli oldalon is boltíves volt a kerítés


Kisebb kerámiadíszek voltak egykor a homlokzaton


A kegytemplom első ábrázolása a 18. század közepéről. Láthatók a bástyák, a déli oldalon egy sekrestye, a boltíves kapubejáró, és két kisebb épület,
melyek ma már nem állnak.


Előkerült egy kis könyvecske 1897-ből.


A kis könyvecske csak szűkszavúan említi a kegyhelyeket, de míg Gyűdről csak 8, addig Máriakéméndről 11 sor adatot közöl. Ebből is látszik az akkori jelentősége.


Egy soha nem látott fénykép, mely bizonyítja azt, hogy valóban létezett egy kápolna, melyet a templom szentélyéhez építettek hozzá. Eddig csak halvány utalás volt erre egyetlen leírásban, de a pontos helyét sem tudtuk, azt gondoltuk, hogy a templomtól arrébb állt. Már csak azt lenne érdekes tudni, vajon volt-e átjárás a szentély felé.
Még érdekes a harangtorony, melynek teteje cseréppel volt fedve, és pagodaszerű osztott teteje volt.


A mostani nagy sekrestye (amit oratóriumnak más néven imateremnek is hívnak) állt még egy sekrestye, ennek befalazott ajtaja a mai napig látható.


A lebontott régi paplak, mely később szénatárolóként funkcionált.

Megtekintések száma: 139 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 2
0 Spam
2 Én  
Igen, ezek nyitott kérdések mind a mai napig. És, ha előkerülhetne még 100-150 évvel korábbi kép (pl. a korra jellemző ceruzarajz, talán még újabb meglepetések is lennének, de erre már nem sok esély van. Egyébként furcsa, hogy bár a helyi plébánia 1744-2013 között folyamatosan működött, megőrizve rengeteg iratanyagot, melyek a háborúkat is túlélték, de pl. hová lett vajon a kegytemplom vagy a plébániaépület tervrajza, az egykori feljegyzések, költségvetések, a csodát látott lányok kihallgatásának hiteles jegyzőkönyvei, ilyesmiket el szoktak tenni. A megmaradt iratanyagokban ilyesmit mégsem találtunk. Vagy bevitték már akkor a székesegyház irattárába, és talán ott porlad napjainkban is, csak a sok minden között senki nem bukkan rá, főleg, hogy valószínűleg latinul van. Persze, lehet, hogy úgy kidobták egy-egy selejtezés során, ezzel is a múltat végképp eltörölve... Igaz a teljes kegytárgyűjtemény is odalett, lebontották még a 19. században, pontosan nem tudni mi lett a sorsa. Sajnos sok minden "elkerült" innen a tavalyi évben is, amikor megindult a plébániaépület felújítása. Van még egy kevés maradék, igyekezni kellene mielőbb átnézni, mert néha találni benne kincseket, pl. egy CD lemezt, melyen pompás felvételek vannak egy 2005-ös búcsúról szabadtéri püspöki misével.

0 Spam
1 aranyosfodorka  
Szenzációs ! Az emberben felmerül a kérdés, hogy miféle „véletlenek” vannak – avagy nem is véletlenek ?
E könyv nélkül azt hiszem ezeket a képeket és adatokat soha, sehol máshol nem láthatta volna már senki !
Jó lenne tudni – de szerintem ennek megfejtése reménytelen – hogy mégis mi az az „titkos ok” ami miatt szegény Máriakéménd egyre pusztuló „státuszba” került. Egyházi oka van ? Netán a „Sors” (vagy Isten) kiismerhetetlen akarata ? De ha az, miért ? Mi történt, vagy nem történt, ami miatt egy ilyen hely „titkos, lassú elpusztításra” lett ítélve ?
Sajnálom, hogy ennek nyitjára – nagy valószínűséggel sosem fogunk rájönni.
(Ennek ellentéteként kénytelen vagyok feltenni a kérdést, hogy akkor pl. Máriagyűd „felfuttatását” mi magyarázza, indokolja ?)

Név *:
Email *:
Kód *: