Főoldal » 2019 » Március » 13 » 2019. 03. 13. FALUJÁRÁS NAGYNYÁRÁD, MAJS ÉS SÁTORHELY TELEPÜLÉSEKEN
11:06 PM
2019. 03. 13. FALUJÁRÁS NAGYNYÁRÁD, MAJS ÉS SÁTORHELY TELEPÜLÉSEKEN


Nagynyárád, Szent Vendel-kápolna

Három szép baranyai települést látogattam meg Mohács térségében. Mindegyikbe érdemes egy kirándulást tenni, szép rendezett falvak, sok helyi értékkel, látnivalóval.


Nagynyárád felújítás alatt lévő temploma közel 150.000 millió Ft-ból újul meg. Ennek egy részét az egyház pályázat révén teremtette elő, másik részét Hargitai János országgyűlési képviselő járta ki a Magyar Államnál, lévén, hogy nagynyárádi születésű. A templom érdekessége, hogy a környék legnagyobb barokk plébániatemploma, és ez az egyetlen templom a megyében, melyet kifejezetten Mária Terézia építtetett és, az építkezést is figyelemmel kísérte.

Ez már szomorú, hogy ekkora sváb településen a falu elején található kereszt ilyen állapotban van. Reméljük megtalálják mielőbb a helyrehozatal módját, melyet jelezni fogok polgármester úrnak.


A Majs falu határát jelző kereszt jobb állapotban van.


Majs, a 2018-ban felújított kálvária


Majson megújultak a kálvária keresztjei is


Ez már Sátorhely

Sátorhely településről először 1333-1334. évi pápai jegyzékben tesznek említést. A falu a török idő kezdetéig csendes életét. A török időkben azonban osztozott a hódoltság területén maradt falvak szomorú sorsával. A végzetes mohácsi csata 1526. augusztus 29-én e területen zajlott le. 1686, Buda visszafoglalása után a török megszállás elmúltával betelepítésekkel pótolták a hiányzó földművelő lakosságot. Savoyai Jenő herceg, az ország felszabadításában szerzett érdemeiért kapta 1699. január 30-án kelt adománylevéllel, az akkor még baranyavárinak nevezett bellyei uradalmat, amelyhez Sátorhely is tartozott. A herceg örökös nélkül halt meg, így a birtok ismét a koronára szállt vissza, és az kezeltette.

1784-ben Mária Krisztina főhercegnő, Albrecht főherceg felesége vette meg a kincstártól az uradalmat. 1785-ben Sátorhely, Borza, Lajmér, Vizslak, és Nyárád határrészei voltak a bellyei uradalom kezelésében. Csak később lettek ezek fiókmajorságok, de Sátorhely központi jelleget kapott közöttük. Még ma is megtalálható a Várudvar az épületekkel – tiszti lakások, cselédlakások, magtár – melyeket Mária Krisztina főhercegnő kívánságára 1786-ban építettek. Az uradalmat 1822-ben Károly Lajos főherceg kapta. Fényes Elek ezt írja róla 1828-ban: „Földvár, vagy Sátoristye, mely Nagynyárádhoz 1/2 órányira van, 128 katolikus, 30 óhitű, 12 református lakosú.

Az uraságnak itt jól működő gazdasága van. A szántóföldek négy részre osztottak, és minden rész fasorokkal van bekerítve. A rétek a Borza patakjából öntöztetnek lombardiai módra. A nagy finomságra vitt merinó-juhnyáj 8000 darabot felülhalad (F.U. Károly főherceg). Nevezetes ezen puszta még arról, hogy a mohácsi ütközet előtt, a török tábornak nagy része itt tanyázott, és a Sátoristye nevét is a sok sátortól vette.” 1847-ben Albrecht főherceg veszi át az 1826-ban hitbizománnyá alakított bellyei uradalmat. 1895-ben, a főherceg halála után Frigyes főherceg örökölte. 1926-ban kis kápolna helyett rendes templomot építtetett.

1948-tól már Nagynyárádtól különálló plébániaként tartják nyilván 1901-ben ő építteti az iskolát, ahol 1902-ben megkezdődik a tanítás. Frigyes főherceg után Albrecht főherceg lett a bellyei uradalom birtokosa. A birtokot a második világháború után felosztották, de mivel önállóan nem boldogultak, 1949-ben Állami Gazdaság lett. Ekkor erőteljes fejlődésnek indult a település. 1953-ban lebontották a barakkokat, üzemi konyha, munkásszálló, és szolgálati lakások épültek. 1961-ben a Bólyi Állami Gazdasággal egyesült. 1964-ben Takarmánykeverő üzem, 1970-ben komlószárító létesült. 1976-ban 7,5 hektáron megépült az Emlékpark, melyet augusztus 29-én nyitottak meg.

A rendszerváltás után, teljes önállósodása révén, új lendületet kapott a falu fejlődése. A település mezőgazdasági jellege ellenére rendkívül gondozott, a közparkok szép benyomást keltenek. A sok.sok egykori gazdasági épület egy része felújítva új funkcióra talált, persze akad még romos, vagy rossz állapotú épület is, de ez akkor is óriási fejlődés, egy ilyen kis település esetében, amit az elmúlt évtizedekben fel tudtak mutatni.

Forrás: wikipedia


Hoppá: az 1966-ban megszüntetett kisvasút maradványa még megvan a járdában...


...és az útban is


A gazdasági telep mellett is sínmaradványok láthatók.


Falusi kiállítótér


Újabb sínek a településen


Mohácsi Nemzeti emlékhely Sátorhely határában


Hazafelé megálltam Lánycsók határában az 57-es út melletti Bácsfapusztánál, ahol a török idők előtt falu létezett Bácsfa néven. A település elpusztult, de egyedülálló módon a pincesora megmaradt, amit a Lánycsók környékiek ma is gondoznak.


A kis dombról jól látszik Lánycsók és temploma is.


És egy keresztet is találtam a Bácsfai pincesoron

Megtekintések száma: 97 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 2
0 Spam
2 R Andras  
Bácsfa! Milyen érdekes név!

0 Spam
1 aranyosfodorka  
Ezt az utat pár éve én is bejártam - s valahogy nem tudtam szabadulni a "nagy mohácsi csata" emlékétől...Mi mindent "tudhat a föld" a lábunk alatt - és mi semmit se látunk belőle... folyton ez járt a fejemben.
A sátorhelyi Trischler szoborról itt lehet olvasni és látni közelebbi képeket: https://www.kozterkep.hu/~/22073/Termekenyseg_Satorhely_1979.html

Név *:
Email *:
Kód *: