Főoldal » 2019 » Március » 24 » 2019. 03. 23. MAGYAREGREGYTŐL SZALATNAKIG VEZETETT A NYÍLT TÚRA
1:07 AM
2019. 03. 23. MAGYAREGREGYTŐL SZALATNAKIG VEZETETT A NYÍLT TÚRA

A Mecsek Egyesület túracsapata Dr. Héjjas Péter önkéntes túravezető vezetésével március 23-án, 30 fővel vágott neki annak a csoda szép útnak, melynek részesei lehettünk Magyaregregytől Szalatnakig jelzetlen utakon, dombokon, hegyeken, völgyeken és mezőkön át. Utunk során szinte végig fantasztikus kilátásban volt részünk. Az alábbiakban ismerjük meg e vidék történelmét, melyet a résztvevőkkel bejártunk.

 

A magyaregregyi búcsújáró Kisboldogasszony kegytemplom és a Szent-kút története:

1856-ban egy éjszaka egy idős asszony nagy fényességet látott, és megjelent előtte Szűz Mária. Másnap a Torma-völgyben egy forrás tört fel. Deákiné vak kis unokája, Juli, – akit orvostól orvosig vittek – szintén nagy tüzet látott a Torma-völgy felől. Elmentek, és forrást találtak ott, ahol korábban víznek nyoma sem volt. Megtörtént a csoda, jelet látott, látóvá lett.

A kárászi plébánosnak nem tetszett, hogy nem az ő falujában történt ilyen csoda, ezért ökrös szekerekkel földet hordatott, hogy eltömje a forrást. A következő nap reggelre az ökrök elpusztultak és a forrás újra működött. A monda szerint ennél a forrásnál szem- és lábbetegségükből gyógyultak meg, sokan mankójukat hagyták ott. A 1850-es évektől évente több ezer ember zarándokolt ide. Ma is búcsújáró hely, búcsúnapja Kisboldogasszony (szeptember 8.)

Mivel a falunak ekkor temploma még nem volt, Girk György püspök engedélyezte, hogy az egregyiek saját erejükből templomot építsenek. Jankó János kárászi plébános 1867. szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén több ezer zarándok előtt szentelte fel a kápolnát, mely a magyarok, németek, és délszlávok kedvelt zarándokhelyévé nőtte ki magát. 1948-ban Szentes Károly kárászi plébános a kápolna kéttornyú templommá bővítését tervezete el. A ma is álló templom végül nem kapott két tornyot. A jobb oldali kereszthajóban található Fatimai Szűz Mária-szobor Gyurosovics Mihály plébános ajándéka. A templom körül 1999-ben - a hívek adományaiból - újították fel a kálváriát a stációkkal. A festői imahelynek tartott egregyi kegytemplom ma is megnyugvást nyújt az idelátogatóknak, és emlékeztet az építők Istenbe vetett hitébe.

A magyaregregyi Szentkút egyedüli szépírója Dénes Gizella. A Szent-kútnál meggyógyult asszony életével és halálával először 1928-ban a Kisasszonyunk Mária című elbeszélésében foglalkozik. Itt meséli el, hogy Tombi Juli a Szent-kútnál nyerte vissza szeme világát. Tombi Juli néni „az egregyi búcsújáróhely élő csodája volt évtizedeken át”. Vezette a búcsúsokat, utolsó alkalommal is, amikor Mária „érte jön”, és „magával viszi”. 67 évesen már súlyos szívbeteg, de eljön a búcsúra, szeretné még egyszer átélni a csodát. Teljes odaadással énekli az egyházi énekeket, majd térdre rogy és a búcsúsok sokasága közt meghal. Szűz Mária itt adott életet neki (tette látóvá), és itt, ezen a helyen is vette magához.

Jelentős alakja még a kegyhelynek a harangozó, az öreg Fóris, aki a búcsú előtt kikel betegágyából, a templomhoz szökik megnézni, minden rendben van-e. Vagyonát egy „fényes templom” építése céljára hagyja. Miután utolsó szavaival ezt kimondta, összeesett és meghalt.

A hagyomány szerint az egregyi Szent-kútnál főleg szembetegek kerestek gyógyulást egykoron. A forráshoz Baranya, Tolna, Somogy, Zala és Bács megyékből valamint a távoli Szlavóniából és Horvátországból is érkeztek régen zarándokok. Bár szépen rendben tartott kegyhely, de Máriagyűd erőteljes propaganda reklámja miatt kevés figyelmet kap, csak a környék falvaiból jönnek, ahol a plébánosok hirdetik, így ma már nincsenek nagy tömegek, mintegy 150-200 fő vesz részt a búcsúkon szeptember 8-án.

Sáfrányréti-vadászház: 1936-ban épült, szolgálati lakásnak és vadászháznak. Az emeletes épület a kor minden igényét kielégítette, hiszen kúttal, és pincével is rendelkezik.

Szalatnak: szép nagy település volt egykor a Hegyháton. 1325-ben már oklevél említette. Templománál bővizű forrás ered, nevét a fut, szalad szóból eredeztetik, mely a vízre utal. A török idők után német telepesek költöztek be, akik a 19. század végétől nagy tornácos házakat emeltek. Fénykorát a falu a 20. század fordulóján élte, ekkor kb. 930 fő lakta, a történelem viharai azonban megtépázták, azóta hanyatlik, a népesség száma folyamatosan csökken. Ma már csak kb. 250 lakója van, de ennek ellenére a település szép, rendezett képet mutat. A település legkönnyebben a Baja – Dombóvár vasútvonalon közlekedő vonatokkal érhető el, ám a napi 4 vonatra csökkentett közlekedés, erősen hátrányosan hat a falu életére. Ugyan autóbuszok is érintik, de mindössze napi egy járatpár van, mely átszállás nélkül éri el Komló vagy Bonyhád városát. A megyeszékhelyre, Pécsre közvetlen járat egyáltalán nincs. A többi autóbuszjáratnál is Kárászon át kell szállni, és ez az utazási komfortot, és időt megnöveli.

Biki Endre Gábor összeállítása


A magyaregregyi kegyhely


Magok kóstolója


Sáfrányréti-vadászház


Sáfrány-rét


Felújított vasútvonal, amin alig jár vonat


Elhanyagolt kereszt Szalatnak közelében


Szalatnak, vasúti megálló

Megtekintések száma: 206 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
0 Spam
1 Árkon-bokron  
Nagyon klassz túra lehetett! : ) A szarvasokat pl. nagyon irigylem Tőletek...

Név *:
Email *:
Kód *: