Főoldal » 2019 » Március » 31 » 2019. 03. 31. TÚRA HORVÁTORSZÁGBA, PÉLMONOSTORRA A BÁNI-HEGYEK FELFEDEZÉSÉRE
1:57 PM
2019. 03. 31. TÚRA HORVÁTORSZÁGBA, PÉLMONOSTORRA A BÁNI-HEGYEK FELFEDEZÉSÉRE


Pélmonostor, vasútállomás

Pélmonostor (a középkorban Baranyamonostor, illetve Majsmonostor néven is szerepel. 1899-ig neve Monostor, horvátul Beli Manastir, város Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. A szerbhorvát nevének jelentése: fehér kolostor. Eszéktől 32 km-re északra fekszik, Baranya horvátországi részének központja és legnagyobb települése, bár lakosságszáma jelentősen csökkent az utóbbi években. Az 1990-es években még 12.000 fő volt, de ma már csak kb. 7000 lakosa van. Pélmonostor testvértelepülése, Mohács, Dunaszekcső és Lánycsók.

A település már az őskorban is lakott volt, a feltárások során a plébániatemplom környékén két őskori településréteget is feltártak. A mai települést 1289-ben néven említik először. A monostoros hely eredeti neve Pél volt. Monostora 1212-ben már fennállt, a monostort a Majs nemzetség építtette a 13. század elején. A monostor a török harcokban pusztult el, köveit 1776-ban nagyrészt a népes település új templomának építéséhez használták fel. Maradványai a Lojmiron még láthatók. 1910-ben 2447, többségben német (61,1%) lakosa volt, jelentős szerb (19,5%) és magyar (18,1%) kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.

1944-ben sok lakos esett áldozatul a szerb bosszúnak. 1961-ben városi rangot kapott. Házai a délszláv háborúban is megsérültek. A városnak Szent Mária és Szent Mihály temploma van. 2002-ben 10 896 lakosából 6085 horvát, 2920 szerb, 933 magyar, 153 cigány, 87 szlovén, 45 albán, 22 bosnyák volt.

1910-ben adták át a forgalomnak a Kiskőszeg – Baranyavár – Pélmonostor – Siklós vasútvonalat, melynek több része az elmúlt évtizedekben megszűnt. A forgalom jelenleg Villány felől Magyarbólyon át és Pélmonostoron át Eszékig van még meg. A baranyai vasúti határátkelőt még 2015 őszén zárták le a menekültválság kapcsán, a lezárás egészen 2016. márciusáig fennmaradt. Ám a határzár végeztével sem indult újra a vonatközlekedés, a MÁV akkor a párhuzamos Eszék-Pécs buszjárattal és a kevés utassal indokolta a személyforgalom leállítását. Azóta a horvát-magyar vegyesbizottság is sürgette a határon átnyúló vasúti személyforgalom újraindítását, sőt, még a régi szarajevói nemzetközi gyorsvonat újraindítását is fontosnak tartották, ezek ugyanis javítanák a Drávaszög és az ott élő magyarság közlekedési kapcsolatait. Ez azonban sajnos nem valósult meg, illetve az sem, hogy a vonatok Pécsről közvetlenül Eszékig járjanak, és ne kelljen Pélmonostoron átszállni.

A szarajevói vonatot 2012. novemberében a horvát vasúttársaság szüntette meg, valamint a magyarbólyi kishatárforgalmat is leállította, akkor a horvátországi magyar diákok tüntettek is. A megoldás egy Pécs-Eszék buszjárat lett, amire a Pannon Volán pár hónappal később ráerősített egy saját járattal. Utána egy évig, 2014 végétől 2015 végéig újra létezett vasárnaponként vonatjárat Pélmonostor és Pécs közt, amelynek jó csatlakozása volt Budapest felé. Ezt viszont a MÁV szüntette meg egy év után, a járat fennmaradását a menekültválság miatt lezárt államhatár sem segítette.

Tavaly év végén a magyar kormány is nekiveselkedett újra, hogy Baranya közlekedési szempontú zsákutca helyzetét megszüntessék. Az eredmény az lett, hogy a Pécsről Villányba induló vonatok közül naponta négyet továbbküldenek Magyarbólyon át Pélmonostorra. A menetidő kb. 1,5 óra, mivel Villányban is van állásidő, és Magyarbólyon is a határellenőrzésnél, mivel itt felszállnak a rendőrök és mindenkinek átnézik a személyi igazolványát.

Pécsről 5.12, 9.10, 13.10 és 17.10-kor indul vonat Pélmonsotorra, vissza 7.05, 11.08, 15.08 és 19.08-kor. Fontos tudni, hogy Pécsről indulva Pélmonostoron nem lehet azonnal leszállni, és elhagyni a vonatot, mert itt is meg kell várni, amíg a horvát rendőrök felszállnak a vonatra az ellenőrzést megejteni. Tehát a beérkezés után még egy 10 percet számoljunk rá. Mi a négy fős kis csapatunkkal a 9.10-es vonattal indultunk, melyen határon túli utazásra rajtunk kívül 1 fő vette igénybe a járatot, visszafelé csak mi.

A decemberi induláskor átlagban vonatonként 6-8 utas közlekedett, azóta a kezdeti fellángolás csökkent, jelenleg vonatonként 3-4 fő az átlag utas szám, ami sajnos nem túl sok. Igaz költségben nem sok a MÁV-nak, mert Villánytól már megtelik Pécsig és vissza a járat. Viszont, jó lenne, ha pl. a baranyaiak is többször igénybe vennék és elkirándulnának a horvát Baranyába, pl. akár átszállással Eszékig is el lehet jutni. A vonatjegy Pécstől Pélmonsotorra oda-vissza 1410 Ft. egységesen mindenki számára. Ez kishatárforgalmi átlépésre való hivatkozással 70%-os kedvezményt jelent, ugyanis ekkora (2 x 56 km = 112 km-es) szakaszra oda-vissza 2240 Ft. lenne a teljes árú jegy, így már csak ezért is érdemes igénybe venni a visszaállított közlekedési lehetőséget, hiszen a nemzetközi jegy jóval olcsóbb, mint a belföldi. (Igaz nyugdíjasok részére itt nem áll fenn az ingyenes utazási lehetőség.)

A túra útvonala a Báni-hegyekben volt, mely valójában csak egy dombság, mely a Baranyai-dombsághoz hasonló adottságú, bár a legmagasabb pont sem éri el a baranyai-dombok átlagmagasságát.

A pontos útvonal: Pélmonostor, vasútállomás – temető feletti pihenőhely – báni szőlők – szabadtéri oltár egy akácosban lévő erdei pihenőhelyen – Báni-hegyi-kilátópont és pihenőhely – 1914-es ledőlt kereszt talapzata – Ranc-Metzger (zöld menedékkunyhó) – Lipova Meda (mézes vonal) – Baranyabáni (Popovaci)-kápolna és Szent-kút – Crna Suma (Fekete-hegy) – romos kőkereszt – romos kápolna a szőlőhegyen – 1850-es kereszt pihenőhellyel – Pélmonostor – Szent Márton templom – belváros – Pélmonostor, vasútállomás.

Táv: kb. 18 km. Szintemelkedés: kb. 340 m.

Utunk nagyon változatos volt, és ahogy haladtunk úgy lett egyre szebb. Először a vasútállomástól elindulva a város egyik hosszú utcáján haladtunk. A szőlőhegy alsó szakasza rendkívül szemetes, de úgy láttuk, ez egy reakultivált szeméttelep maradványaiból származhat, melynek helyén már szép pihenőhely létesült padokkal. Kb. 2 km után már tiszta volt a terep, és a szőlők között vezető aszfaltos utakon barangoltunk, melyek kitáblázott kerékpárutak is egyben. Két szép pihenőhelyet érintettünk, itt már felfestett turistautak is vannak, no persze nem abban a minőségben, mint nálunk, de tudjuk, a világon, sehol sincsenek olyan jól jelzett felfestések, mint hazánkban. Erre akár büszkék is lehetünk, hogy na, van valami, amiben mi vagyunk a legjobbak, sőt arra is, mennyi útszéli keresztet, kápolnát újítottunk meg, sajnos ez nem mindenhol van így.

A szőlőket elhagyva, szép zöld szurdok utak torkolatához érkeztünk, ahol egy 1914-ben állított keresztnek már csak a talapzata áll, de a felirat még látható a kövön. A keskeny kis ösvény egy pince melletti zöld házikó mellett vezetett le, majd egy csodaszép völgy katlanában megpillantottuk a szépséges kis kápolnát. Nagyon szép helyen van, és a környezete is gondozott. Sajnos a Szent-kút eléggé elhanyagolt, túlfolyása ebben a szárazságban nincs is, de víz van a kútban. A felette álló négyképes képoszlopról, a képek már mind eltűntek, lassan az építmény is összeomlik. Sajnos a kápolna történetét nem találtuk meg a neten, pedig biztosan, érdekes múltja lehet.

Innen egy másik erdei úton mentünk vissza a gerincre, majd egy újabb romos kereszt után egy neogót stílusú kis kápolnát vettünk észre. Sajnos a teljes pusztulás vár rá, nincs már senki, aki törődjön vele, a harangot is kiszedték belőle. Egy kis örökmécses égett benne, valakinek talán mégis fontos volt, hogy megemlékezzen itt.

A kápolnát elhagyva egy domb peremére értünk, ahol egy horvát srác borozgatott. Nagy kedvességgel invitált minket, üljünk le az erdei asztalhoz, és hoz fel a pincéből bort. Kb. 45 percet töltöttünk el, annak ellenére, hogy kommunikálni, csak hellyel-közzel tudtunk, Andris beszélgetett vele jobbára angolul. Mi is megkínáltuk sütivel, és magokkal.

A kedves vendéglátás után folytattuk utunkat immár lefelé a szőlőhegyről. Az egyik pincénél vettük észre, hogy bár senki sincs a közelben, ég a fű, és több száz méteren, már leégett. Andrissal oltani kezdtük, fahusángokkal elcsapkodtuk, mely sikeresnek is bizonyult. Kicsit lejjebb már az erdőben is foltokban égett az avar. Még ezt is sikerült eloltani. Viszont 100 m-el lejjebb, nagy kiterjedésben is ismét az égő erdőre lettünk figyelmesek. Andris felhívta a 112-őt, kétszer is. Először angolul próbálta elmondani, hogy merre van a tűz, a másodszorra már egy magyarul tudó kollégát is kapcsoltak. Állítólag távcsővel utánanéztek, és mivel füst nyomát nem észlelték (az avartüzek, nem adtak nagy füstöt), ezért arról tájékoztattak, hogy, ha emberélet nincs veszélyben, nem vonulnak ki elvégezni az oltást, mert szerintük ezek az avartüzek maguktól is kialszanak, ha elérik a mezőgazdasági terület, vagy a földutak szélét.

Véleményem szerint ebben a száraz időszakban nagy felelőtlenség tüzet gyújtani felügyelet nélkül, még nagyobb felelőtlenség a tűzoltók részéről figyelmen kívül hagyni, leéghetnek a közeli pinceépületek, kis fakunyhók, egy helyen már a kerítésoszlop is kiégett, sőt, az erdei állatok, rovarok, növények és fák mind odalesznek. Mi nem tudtunk mást csinálni ezek után, mint, hogy lejöttünk a hegyről. A szőlők dűlőúti elágazásánál szépen rendbentartott keresztet láttunk, padokkal körbevéve.

A városban a Szent Márton templomot szerencsénkre épp nyitva találtuk, így belül is készíthettünk fotókat. A belvárosban csak kevés helyen működnek vendéglátóegységek, néhány bódés hamburgeres van, de egy helyen találtunk kiülős egységet, ahol megvacsoráztunk.

Innen elindultunk vissza a vasútállomásra. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy idősebb bácsi megszólít minket tört magyarsággal. Gyertek be, gyertek, be, mondta. És már húzza a karunkat, hogy menjünk vele be az ott álló panelházba. Múzeum, kiállítás, mondogatja. Bementünk. Nem tudtuk hová visz minket. Egy alagsor felé invitált. Az ajtót kinyitva egy kis múzeum tárult a szemünk elé. Régi használati tárgyak, ruhaviseletek, mint egy falusi tájház, csak nagyon pici helyen összezsúfolva. Még magyar népviseleti ruhákat is mutatott, valamint egy szekrényt is kinyitott, melyben több évtizedes borokat tárolt. Megköszöntük a kedves és váratlan bemutatást és vendégszeretet, majd átmentünk a vasútállomásra, ahonnan a kellemes horvát élményekkel megpakolva a „piroska” vonatunkkal elindultunk vissza Magyarországra.

Biki Endre Gábor


Megérkezett vonatunk Magyarországról


Szemből a Horvát vasúttársaság vonata is megérkezett Eszékről


Sok kerékpárút található a városban és annak környékén


Magyarul is ki van írva


Kereszt maradványa 1914-ből


Odvas keltike


Baranyabáni-kápolna (Popovac)


A kápolna előterében van a Szent-kút


Egykor képoszlop volt a forráskút felett


Turistaút jelzése


Csonka kereszt


Romos kápolna a szőlőhegyen


A mai "kultúra" nyomai


Adótorony, mely tőlünk, kb. 4,5 km-re volt


Égett az erdő, és sehol égen földön senki ember fia


Tőlünk észak-nyugatra a Villányi-hegységet láthattuk


Kereszt 1850-ből


Szent Márton templom Pélmonostoron


Kissé túlméretezett buszmegállótábla, legalábbis a mis szemünknek


Egy múzeumba csöppentünk

Fotók: BEG, GP.

Megtekintések száma: 100 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 2
0 Spam
2 aranyosfodorka  
Sok mindent láttatok, erdőt, rétet,lakott helyet, kápolnákat - tényleg sok minden belefért ebbe az egy napba. Meghatónak tartom a régi emlékeket gyűjtő bácsi kedvességét - ezek számára biztos fontos dolgok de meggyőződésem, halála után szemétbe dobnak mindent - nem divat manapság a régiségek őrzése. Hogy a tűzoltók a tűz-esetet ennyire félvállról vették - azt nem értem. Minden száraz, a tűz pedig gyorsan terjed....
A közlekedés: ezen elgondolkodtam mert hát ha nincsenek utasok, mire kellene vonat/busz ? Vagy ha több lenne ezekből, akkor tán lennének utasok is - valahogy nem hiszem hogy errefelé túlzottan nagy lenne az utazni-vágyók száma. Márpedig néhány utasért nem tartanak fenn sem vonat, sem buszjáratot.
Ami a turista jelzéseket illeti, hát azért az Alpokban vannak ám egészen másféle jelzések ! Igencsak különben a nálunk ismeretnél.Ha belenézel ebbe a blogba: http://kavicsokesgondolatok.blogspot.com/ akkor láthatod, hogy ott milyen táblák és útjelzők vannak....
Az a szőlőhegyi kápolna valaha igen szép lehetett...kár, hogy nagyon sok régi, értékes alkotás/épület lassan elenyészik, mert már senkinek nem fontos.

0 Spam
1 Andras  
Ez a túra ebből az összefoglalóból olyan kis kerek lett, hogy ha nem lettem volna ott, sajnáltam volna kihagyni :D

Név *:
Email *:
Kód *: