Főoldal » 2019 » Április » 14 » 2019. 04. 15. MÚLTIDÉZŐ: LESZ ŐSSZEL IS BECSENGETÉS AZ ISKOLÁBAN!
11:07 PM
2019. 04. 15. MÚLTIDÉZŐ: LESZ ŐSSZEL IS BECSENGETÉS AZ ISKOLÁBAN!

Egyre többször, egyre többen kérdezik tőlem is, hogy valóban megszűnik-e a máriakéméndi iskola ősztől, el kell-e vinni a kisdiákokat másik iskolába. Maga a kérdés is érthetetlen számomra, mert nem hiszem, hogy aki csak egy kicsit is érdeklődik lakóhelye közérdekű problémái iránt, az ne tudná, hogy falunk vezetőinek, és ezzel együtt a közösségünkért felelősséget érző embereknek erre csak egy válasza lehet: az iskola nem szűnik meg! Nem szűnhet meg, mert az iskola halálra ítélésével maga a falu ítéli halálra magát! (És tessék, mi lett azóta... a szerkesztő megjegyzése.)

Tudjuk, hogy környékünkön több iskola körzetesítésére történnek kísérletek, és a szakemberek arról beszélnek, hogy a falusi kisiskolák megszüntetését pénzügyi okok miatt kell(ene) fontolóra venni.

A pénzügyi,- finanszírozási nehézség tény; a pedagógusok több éve húzódó, megérdemelt béremelésének forrását minden önkormányzat maga tartozik előteremteni. Képviselőtestületünk állásfoglalása határozott ebben a kérdésben: az iskola “zöld utat” kap, a költségvetésben az iskola fenntartásához és megfelelő üzemeltetéséhez szükséges költségekre elkülönítettük a fedezetet, fenntartóként mindent elkövetünk azért, hogy iskolánk fennmaradhasson. Előttünk áll a napközi konyhájának felújítása, ami a mi körülményeink között egy igen jelentős beruházás lesz, de önerőből és a lehetséges összes pályázati lehetőség kimerítésével el fogjuk végezni.

Aki a falu jövőjére gondol, aki itt akarja leélni az életét, az előtt nem lehet kérdés, hogy az iskolát mindenáron meg kell tartani: az oktatási, a nevelési, a közösség, a kulturális és közéletet formáló tevékenységeiért. Azzal érvelnek többen, hogy a nagyobb iskolákban vannak speciális tagozatok, nyelvi laborok és nincs összevont osztály. Igaz, de nálunk 6 diákra jut egy pedagógus, sokkal többet, sokkal intenzívebben tudnak a gyerekekkel foglalkozni, sokkal nyitottabb, bensőségesebb hangulatban folyhat az oktatás. Az iskolánk tanulmányi színvonalát leginkább bizonyító adatok: a továbbtanulási eredmények, a felsőbb iskolába jelentkezők felvételi aránya, a tanulmányi versenyeken elért eredmények mind magukért beszélnek.

Ezek voltak az észérvek, de ezzel legalább egyenértékű, ha nem fontosabb a gyerekek első iskolai élményeinek alakulása, a folyamatosság az óvodai években megismert barátokkal, a már akkor jól ismert tanítókkal, a várt, de már nem ismeretlen iskolai körülmények és élmények közös megismerése, megélése. Látom azok a kisdiákokat, akik más iskolákba járnak reggel és délután a buszmegállóban várakozni és sajnálom őket, mert ők az iskolán kívüli programokból lassacskán kimaradnak, magányossá válnak, itt a lakóhelyükön azért, mert nincsenek a többi gyerekkel közös élményeik, emlékeik, ott, ahol iskolába járnak, azért tudnak nehezen barátot szerezni, mert az iskola után hazautaznak. Ráérnének ezt az érzést csak középiskolás korukban megismerni, mert akkor már kialakultak a barátságaik, és különben is már az egész korosztályuk más-más iskolákba jár majd.

És még egy gondolatot: elítélem és az egész közösségre nézve károsnak tartom azoknak a szülőknek a magatartását, akik elvitték kisiskolás gyermekeiket a helyi iskolából, és komoly, tervezett kampányt folytatnak a szülők között azért, hogy mások is kövessék őket. A törvény lehetőséget ad arra, hogy minden szülő szabadon válassza meg gyermeke iskoláját, ez eddig magánügy, mondhatnánk, hogy a szülők szíve-joga. Persze azok figyelembevételével, amikről itt fentebb szó volt.

Iskolát lehet váltani, de ezzel kockára tehetjük a gyermekünk közösségben elfoglalt helyét, nem tudjuk arra nevelni, hogy akarjon tenni a közösségért, ahol élünk, ahol jól érezheti magát, ami az a hely, ahová mindig hazajön. Higgyék el, modernebbnek, felszereltebbnek tűnő iskola kedvéért sem biztos, hogy ezeket az értékeket érdemes kockára tenni.

Nálunk az iskolában biztosan lesz idén szeptemberben is becsöngetés!

Tárnoki Erika képviselő

 

Szintén egy olvasó ugyanebben a lapszámban az alábbiakat írta: én utánajártam az igazságnak. Mindenkit biztosíthatok, a forrásom 100 %-ig megbízható. A MÁRIAKÉMÉNDI ÁLTALÁNOS ISKOLA NEM FOG MEGSZŰNNI sem most, sem a közeljövőben! Az igazgatónő és a családja pedig nem fog elköltözni. Még annyit: akinek nem inge, ne vegye magára, aki nem hiszi, járjon utána!

 

Vargáné Liszi Ildikó, a Szülői Munkaközösség tagja

 

Ezzel szemben a valós tény: 2008-ban, azaz már 11 évvel ezelőtt mindörökre bezárt a máriakéméndi iskola, hiszen évente 2-3 gyermek születik csupán, nem úgy, mint régen, amikor akár 20-25 is megvolt. Egyszerűen nincsenek gyerekek, akikkel meg lehetne tölteni az iskolát, sem itt sem a környékbeli falukban.

 

Az írás megjelent a Máriakéméndi Közéleti havilap 2003. év. 1. számában.

Megtekintések száma: 71 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 2
0 Spam
2 aranyosfodorka  
Szívből kívánom hogy sikerüljön - de a körülményeket látva Máriakéménd már sosem lesz olyan/az a falu, amilyen volt rég. Ebben az országban NEM cél a falvak és népük megtartása, sőt valószínű teher az államnak, hát pusztuljanak. És a falvak olyan szófogadók, meg is teszik, amit elvárnak tőlük ott fent.

0
1 Endi  
A cikk mindent megmagyaráz, és az élet bebizonyította, az iskola bezárást követően 3-4 év leforgása alatt a közösségi élet és az összefogás széthullott. Amikor én ide "kerültem" még volt élet a faluban, de ennek már csak az utolsó felvonásait láthattam, tapasztalhattam, mert rövidesen minden megváltozott. Most próbáljuk a kereket visszafelé csavarni, ha ezen a téren nem is, de más irányban talán tudunk előre lépni.

Név *:
Email *:
Kód *: