Főoldal » 2019 » Április » 22 » 2019. 04. 22. REKORD LÉTSZÁM: 100 FŐ VETT RÉSZT MÁRIAKÉMÉNDEN AZ EMMAUSZI PINCEJÁRÁSON
10:42 PM
2019. 04. 22. REKORD LÉTSZÁM: 100 FŐ VETT RÉSZT MÁRIAKÉMÉNDEN AZ EMMAUSZI PINCEJÁRÁSON

Húsvét hétfőn csodálatos tavaszi időben jártuk végig a máriakéméndi nyitott pincéket, mellyel egy régi német eredetű hagyományt követtünk, immár negyedik éve. A pincejárók többsége Pécs térségéből jött, de a máriakéméndiek is részt vettek, sőt, Budapestről és Zalaegerszegről is érkeztek. Idén elegendő volt egy busz, mert sokan autóval jöttek, de az indulás után még egy órával is jöttek, így a második pincénél elértük a 100 főt. Jani bá egész délután gondoskodott arról, hogy dalra fakassza a csapatot, ebben segítségére volt a gitárja. Ezúton is megköszönöm a pincetulajdonosoknak, hogy kinyitották pincéjüket, borral, zsíroskenyérrel és különféle süteményekkel kínálták a vendégeket és a túrázókat. Külön öröm, és köszönet érte, hogy a pincegazdák a bevétel javát felajánlották a máriakéméndi kegyhely megóvására, konkrétan, az utcafront felőli kidőlő téglakerítés helyreállítására.

Emmausz falu a Bibliában szerepel, ahol az „emmauszi vacsora” során, a kenyér megtörése közben két tanítvány felismerte a feltámadt Jézust. A település pontos helyét nem ismerjük, de a mai Izrael környékén történhetett, mely a Bibliában, Lukács evangéliumában szerepel, és röviden így szól:

A tanítványok közül ketten Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Jeruzsálemből gyalog az akkori Emmaus nevű település felé tartottak, miközben beszélgettek egymással arról, ami történt. Közben Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta, és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek? Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, és ezt mondta neki: te nem tudod mi történt ott ezekben a napokban? "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: az egész nép előtt hatalmas prófétát, a názáreti Jézust átadták a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, majd keresztre feszítették. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ez történt. Néhány közülünk való asszony kora hajnalban ott volt a sírboltnál, de nem találták ott Jézus testét; azt beszélték, hogy angyalok jelenését látták, akik azt hirdették, hogy ő él. Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték Jézust, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor döbbentek rá, hogy Jézus végig velük volt az úton.

Az Emmausz-járás nevű népszokás nevét őrzi a tolna megyei Szálka település kápolnájának neve, a Mausz-kápolna. A faluból régen ehhez a kápolnához mentek fel húsvét után a hívek, hogy megemlékezzenek az emmauszi tanítványok és Jézus útjára. A húsvét hétfői vigasság egykor több baranyai sváb faluban is élt, illetve részlegesen napjainkig is fennmaradt több baranyai német nemzetiségű faluban, Máriakéménden pedig 2016-ban éledt újjá az, ami évszázadokon át hagyomány volt. 2011-ben Magyar nemzeti örökség lett a bólyi Emmausz-járás, így ez a népszokás felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. Szederkényben is több családnál szokásban van, de itt csak egy-egy pincéhez vonulnak fel a rokonok, barátok. Továbbá egykor élt a hagyomány a ma már Tolna városához tartozó Mözsön is, amikor a helyiek kimentek a búcsúba húsvét hétfőn, amit csak Émausznak hívtak.

A máriakéméndi és bólyi hagyományt a török idők alatt elnéptelenedett falvakban a 18. század folyamán betelepített német nemzetiségű lakosság alakította ki, akik egyben a szőlőművelést is meghonosították. Sajnos manapság egyre kevesebben művelnek szőlőt, és gondozzák présházaikat. Ez a régi német népszokás azt az üzenetet hordozza, hogy fontos a közösségekben az összetartozás érzése.

Biki Endre Gábor, önkéntes túravezető


Hoffman-kereszt (közismert nevén Héhwald-kereszt)


Szentkúti-kápolnafülke az elapadt forrás helyén

Megtekintések száma: 583 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
0 Spam
1 aranyosfodorka  
Ragyogó időtök volt ! És tényleg sokan eljöttek. Talán a ti szervezésetek segíti ennek a régi hagyománynak a megőrzését a jövőben is.

Név *:
Email *:
Kód *: