Főoldal » 2019 » Augusztus » 16 » 2019. 08. 16. INDULJUNK, VAGY NE INDULJUNK?
10:52 PM
2019. 08. 16. INDULJUNK, VAGY NE INDULJUNK?

Ha valaha megfordult a fejedben, hogy te is az el Camino zarándokútra indulj, akkor szívleled meg az alábbiakat. Mostanában mindenki caminora megy, mert ez most divatos”. De biztos, hogy csak úgy neki lehet vágni?

Ne menj, ha királylány/királyfi vagy!

Egy többnapos túra semmiképp nem való neked, ha háklis vagy a matracvastagságra, ragaszkodsz a spéci kajáidhoz, a márkás cuccokhoz. Senkit nem fog érdekelni, hogy te csak anatómiai párnán tudsz aludni, a szép cipőd meg rémesen sáros lesz már az első nap. De minimum poros. Ha vasárnap csak a kocsma van nyitva, és te éhes vagy, akkor annak is örülhetsz, ha hajlandóak lesznek egy mélyhűtött pizzát bedobni neked a mikróba. Ja, és a zarándokszállásokon általában nem vagy egyedül. Spanyolországban a francia úton voltak vagy százan egy teremben. Száz hullafáradt, és ennek megfelelően iszonyatosan horkoló zarándok között ritkán alszanak jól a borsószem királykisasszonyok.

Menj, ha el tudod viselni, hogy nem vagy csúcsformában!

Oké, senkit nem dob fel a saját kiizzadt pólóinak a szaga, de tisztában vagyunk azzal, hogy ez átmeneti állapot, és otthon újra mosógépben, folyékony és illatos mosószerrel fogod tisztítani. Ugyanez vonatkozik a frizurádra, itt nem tudsz kétnaponta fodrászhoz menni. A nap fénypontja a forró zuhany, ugyanakkor számítanod kell arra, hogy ha többen vagytok, esetleg elfogy a meleg víz, mire sorra kerülsz. És olyankor marad a cicamosdás meg a nedves törlőkendő.

Ne menj, ha nem tiszteled a természetet!

Ha gyerekkorodban nem tanították meg, hogy a szemetet hová dobd, és az a típusú „kiránduló” vagy, aki szemrebbenés nélkül hajítja el a műanyagpalackot az erdőben, akkor tartsd távol magad a természettől!

Menj, ha tudod: te itt vendég vagy!

Ha álmodból felkeltve is tudod, hogy csak kölcsönkaptuk a Földet, és hajlandó vagy úgy tekinteni magadra, mint egy vendégre, aki tiszteletben tartja a helyet, ahová vendégségbe érkezett. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ne dobd el a zsebkendőt és vécépapírt se, ha nem muszáj: nem azért, mintha nem bomlana el egy idő után, hanem mert nagyon rosszul mutat az út szélén... Avaros területen ásd el, ha nem megy, akkor egy kis zacskóba gyűjtsd, így az első településen megszabadulhatsz tőle. Szelektíven persze.

Ne menj, ha félsz az élőlényektől!

Madarak, őzek, vaddisznó, kutya és kullancs. Spanyolországban az ágypoloska a zarándokok réme, annál még a vaddisznó is jobb. Minél inkább parázol tőle, annál valószínűbb, hogy az utadba is kerül, ez a bölcsesség bekerülhet a turista Murphy-törvénykönyvbe.

Menj, ha szeretnéd meghallani a saját belső hangodat!

Amikor kikerül a füledből a fülhallgató, amikor hallótávolságon kívülre jutsz az autópályától, amikor természetes lesz, hogy csak a magad és a körülötted rejtőző állatok keltenek zajt, egyszer csak meghallhatod a belső hangodat. Olyan kevés esély van erre a városban, érdemes kihasználni. Sok kilométer egyedül gyaloglás felér egy meditálással.

Ne menj, ha tele vagy elvárásokkal!

Spanyolországban úgy mondják: a turista követeli, ami jár neki, a zarándok hálás azért, amit kap. Óriási csalódás lesz, ha azt gondolod, bárkit le fog nyűgözni, hogy te itt gyalogolsz, és ezért majd körbeugrálnak. Spanyolországban egy vagy a százezerből, aki végigjárja a Caminót. Ha nem tetszik a kaja, amit eléd raktak, megrántják a vállukat, és leszedik előled, és épp így fognak reagálni akkor is, amikor hőzöngeni kezdesz a nyolceurós tömegszálláson, hogy büdös az ágyszomszédod.

Menj, ha meg akarod ismerni a határaidat!

Fájni fog. Tuti. De lehet, hogy még sosem tapasztaltad meg, mennyivel többre vagy képes annál, mint ameddig mostanáig elmerészkedtél. Hogy képes vagy továbbmenni, akkor is, ha szétrobbannak az izmaid, akkor is, ha sajognak a vízhólyagok, és akkor is, ha már aludni sem tudtál a fáradtságtól az éjszaka. Sőt még akkor is, ha reggel egy nyamvadt Nescaféhoz semnem jutottál hozzá. Megtanulod, hogy érdemes nagy célokat kitűzni, és hogy pont elég mindig csak egy kicsit lépni felé.

És még valami…

Ha legyalogoltál egy szál hátizsákkal, 8, 28 vagy 80 napot, meg fogsz változni. Mindenképp. A világlátásod, a magadról alkotott elképzeléseid, az előítéleteid, a hited. Végül is sanszos, hogy a királyfik a második napon kidobják az aftershave-es üveget, mert 200 gramm mínusz is rengeteget számít a hátizsákban. Lehet, hogy az erdőt járva rádöbben a szemetelő, hogy mennyivel szebb lenne mindez, ha az ember szennye nem borítaná el. Lehet, hogy a kütyümániásnak lemerül a telefonja, és magára maradva a gondolataival, meglepő felismerésekben lesz része. Szóval, tudod mit...? Menj!

És, ha valaki nem fogadná meg az alábbiakat, úgy járhat, mint 2019 tavaszán az egyik túratársunk. Kezdő túrázóként tőlem kért tanácsot, induljon-e el. Elmondtam a véleményemet, de nem fogadott szót, azt mondta eljön a mi túráinkra, meg párszor felmegy előtte a Jakab-hegyre. Ezeket a túrákat teljesítette, de persze egészen más hetente egyszer túrázni, mint 30 napon át napi 25-30 km-et folyamatosan gyalogolni…

Két hétig mentem, gyönyörű tájakon, teljesen beleszerettem Navarra tartományba, a zöldellő rétekbe, hatalmas sárga repceföldek es a tündéri pici falvak, barna kő épületekkel, gyönyörű gótikus templomokkal... (Csak úgy megjegyzem, hát nincsenek hazánkban zöldellő rétek, hatalmas sárga repceföldek, tündéri pici falvak, gótikus templomok? Mindenki külföldön lát csodát, noha itt az orrunk előtt van. Szerk. megjegyzése.) Napi 18-33 km-t mentem, attól függően, hogy milyen távolságra voltak a települések.


Két hét után azonban csonthártyagyulladást kaptam a jobb sípcsontomban, ezek után még lementem 28 km-t, de bicegve... Az egyenlőtlen járástól beállt a bal oldali gerincsérvem. Leonba már nem bírtam átmenni, olyan volt a mozgásom, mint egy roboté, könnyek kíséretében...

Így végül vonattal utaztam Leonba, ahol az apácáknál szálltam meg, és elmentem a Medical Centerbe ahol egy hét kényszerpihenésre küldtek. Ez sokkolt. Kiderült pont önkéntes hiányban vannak, pedig húsvétkor 140 zarándok tartózkodott ott, így nagy örömmel beálltam önkénteskedni, így ingyen maradhattam, cserébe kaptam saját szobát és ellátást. Jeleztem, hogy vegetáriánus vagyok, de valahogy mégis hal került az ebédembe, amit későn vettem észre... (A halat pedig a vegák is fogyasztják, a szerk. megjegyzése.) Gyomorrontás, sugárban hányas, 3 napig öklendezés, hasmenés a teljes kiszáradásig. A kórházba alig bírtam visszamenni, összeestem a becsekkolásnál, úgy toltak fel kerekesszékkel a dokihoz. Pár nap múlva végre tudtam enni, inni, de akkor meg a legyengült immunrendszernek köszönhetően összeszedtem egy igen makacs, és fájdalmas torokgyulladást, láz es társai kíséretében. Ez akkor eléggé kiborított, pár nap múlva, mikor kezdtem kicsit jobban lenni, akkor meg begyulladt a szemem... vérben úszva... csak sírni tudtam… Akkor már se testi, se lelki erőm nem volt, két hét alatt 4 betegség...

Végül Leonból lebuszoztam Madridba es hazarepültem... Nagyon el voltam keseredve, hogy nem értem a végére, és nem láthattam Galíciát, amit úgy szerettem volna... De miután hazaértem egy csomó dolog a helyére került es új fordulatot kapott az életem... A camino-s történéseket is megértettem. De lehet, hogy még visszamegyek befejezni...

Megtekintések száma: 37 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 3
0 Spam
3 Endi  
Én is így gondolom. Erre fel kell készülni testileg, lelkileg. Pl. bármennyire jó cipőnk van, nem elég egy (nem csak azért, mert elszakadhat), 2-3 nap után cserélni kell, mert széttöri a lábat. Minden cipő kicsit más, és máshol kezdi ki a lábat (még a legkényelmesebb is), ezért elengedhetetlen a cipők cseréje néhány naponta. Mert egyik baj betegség, és legyengülés hozza a másikat, főleg külföldön sokkal jobban megkaphatunk idegen vírusokat.

0 Spam
2 aranyosfodorka  
Talán indulás előtt olyanoktól kellett volna egy s mást megkérdezni, akik már megjárták ezt az utat. Nekem van két ilyen ismerősöm is, sőt egyikük kétszer is végiggyalogolta az utat pár éve és most 75 éves.Sosem túrázott előtte - de felkészülve ment. Mert ez a lényeg. A testi és lelki felkészülés.
Valóban, tanulságnak jó volt a történet - hátha megóv valakit a meggondolatlan döntéstől.

0 Spam
1 Garai Gézáne  
Nagyon tanulságos.

Név *:
Email *:
Kód *: