Főoldal » 2019 » Szeptember » 9 » 2019. 09. 09. BÚCSÚSZENTLÁSZLÓRA ZARÁNDOKOLTUNK
11:08 AM
2019. 09. 09. BÚCSÚSZENTLÁSZLÓRA ZARÁNDOKOLTUNK

Mint, ahogy a népi megfigyelés szerint a fecskék Kisasszonykor, így mi is szeptember 8-án, a Mecsek Egyesülettel és a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjaival Zala megyébe, Búcsúszentlászlóra utaztunk (2004-ig rövid „u”-val Bucsuszentlászlónak írták). „Megfogyva bár, de törve nem”…, 11 fővel indultunk útnak. Ilyen messzire nem szerveztünk még csoportos kirándulást, de Pécsről kifejezetten jó közlekedési lehetőség van naponta négyszer Búcsúszentlászlóra, hiszen a Szombathely felé közlekedő vonatok itt megállnak, így átszállás nélkül juthatunk el idáig. Régen a sok zarándok és búcsújáró miatt még a gyorsvonatok is megálltak ezen a viszonylag kis lélekszámú (kb. 750 lakos) településen. (Jelenleg már csak személyvonatok közlekednek erre.)

Én már vonattal többször utaztam keresztül a településen, ahol felfigyeltem az impozáns kegytemplomra, ami közvetlenül a vasútállomással szemben található. Pécsett régebben a vonatot várva gyakran hallottam a hangosbemondó hangját, miszerint vonat indul Pécsről, Szigetvár – Nagykanizsa – Zalaszentmihály-Pacsa – Búcsúszentlászló – Zalaszentiván – Vasvár és Püspökmolnári állomások érintésével Szombathelyre. Már akkor felfigyeltem eme szép hangzású zalai kis falvak neveire, utána olvasva, pedig lett világossá számomra, hogy ezek többsége fontos búcsújáró helyek, ahol hitüket, népszokásaikat és magyarságukat mind a mai napig hűen őrzik az itt élők.

A zarándoktúra előtt Tódor Szabolcs búcsúszentlászlói plébános atyát hívtam fel telefonon, aki nagyon készségesen mondta el a búcsú rendjét, programját, és, hogy minden egyházi épületet meg tudunk majd látogatni, mert azok egész nap nyitva lesznek. Elmondta, hogy ez a kisebb búcsú, „2000-3000” ember szokott eljönni, de két hét múlva lesz a nagybúcsú, azon tízezren is szoktak lenni. (Erre az adatra később még visszatérek.)

Reggel Pécsről 6.15-kor indult a vonatunk, amin utas alig volt, így az egyik kocsiban csak mi voltunk. Arra számítottam, hogy Búcsúszentlászló felé közeledve, majd felszállnak a „búcsúsok”, akik a környékbeli falvakból jönnek, mert régebben olvastam, hogy azelőtt nagyon sokan érkeztek vonattal is. Nem így történt, mindössze 1 néni jött Gyékényesről vonattal a búcsúba, ugyanis ma már szinte mindenki autókkal jön, de mint kiderült, 80-an gyalogos zarándoklattal Zalaegerszegről jöttek gyalog, mert ez ide csak 10 km.

Késés nélkül, 9.46-ra érkeztünk Búcsúszentlászlóra, ahol a templom előtt modern alkotásként Szent Flórián szobra látható.

Először a Kegytemplomba tértünk be, hogy köszöntsük a szentlászlói Szűzanyát. A templomban még a búcsú előtti szokásos vasárnapi mise zajlott, melyen kb. 100 fő vett részt.

 

A kegyhely története a következő:

A Zala megyei település a Dunántúl egyik legnagyobb búcsújáró helye a göcseji dombok ölén, a Veszprémi egyházmegyében. Az ország egyetlen kegyhelye, amely nevében is viseli a „búcsú" megjelölést.

A hely első kápolnája még Szent László király idejében épült. Búcsújárása, és maga a kegyszobor azonban későbbi. (A Mária-szobor XVIII. századi barokk alkotás.) A törökök a XVI. században elfoglalták a vidéket. A legenda szerint foglyaikat Bucsuszentlászlóra vitték, ahová vigasztalásukra az angyalok egy kis kápolnát hoztak. Amerre elhaladtak a kápolnával, a fák és a füvek is meghajoltak. A legendára utalva a kegykápolnát a nép Angyalok kápolnája, néven említi.

A középkorban remeték éltek ezen a helyen. A XVII. század végén Széchenyi Pál veszprémi püspök a ferences szerzeteseknek adta, akik a XVIII. század elején építették meg templomukat és kolostorukat. A kegytemplomot 1714-ben kezdték építeni, 10 év alatt lett kész, de belső berendezése még további évek munkáját igényelte. Acsády Ignác veszprémi püspök szentelte fel.

Jelentős búcsújárás csak a ferences atyák letelepedése óta van. Az első csodás esemény a feljegyzések szerint egy komáromi asszony gyógyulása volt. Ezt követően azonban több száz csodás imameghallgatást jegyeztek fel. Ezért a betegek előszeretettel zarándokoltak ide. A templomban őrzött emléktárgyak, ezüst offerek, mind a csodásgyógyulások emlékei. Érdekes történet beszéli el annak az asszonynak az esetét, akibe belemászott egy pici kígyó, s benne növekedve, csak nagy kínok után 7 évre rá a kegyhelyen tudott tőle megszabadulni. Hálából a kígyó vázát a templomban hagyta.

A templom mögött van a Szent-kút, más néven Szent Lászó-forrás, amelynek vizével az először Búcsúszentlászlóra zarándoklókat idősebb társaik beavatják az ún. búcsúkeresztséggel. A kegyhely sajátossága a középkori eredetű Szent Vince áldás, a gyermekek és a felnőttek megáldása. Hogy ebben részesüljenek, sokan elhozzák gyermekeik, vagy ágyban fekvő, mozgásképtelen beteg hozzátartozóik ruháját.

A ferences kegytemplom jellegzetes külső képét a bal oldalon álló homlokzati torony határozza meg. Eredetileg két tornyot terveztek, de a jobb oldalit éppen csak elkezdték építeni, az végül pénzhiány miatt nem valósult meg. A szentély mögötti, eredetileg román kápolna a XII. századból származik. A nagyméretű, oszlopos főoltár és a mellékoltárok XVIII. századi ferences segítő testvérek alkotásai. A kegytemplom főoltára Szent László-képe helyi legendáját beszéli el, ebből fakad a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.

 

Régen évente 10 búcsút tartottak, ma általában kettő van, ezek pedig egymáshoz igen közel, szeptember 8-ához legközelebbi vasárnap van Mária születésnapja, a Kisboldogasszony búcsú, és szeptember utolsó vagy utolsó előtti vasárnapján a Fogolykiváltó Boldogasszony búcsúja.

Megnéztük a Kálvária-dombot is, melyet régtől fogva temetkezési helynek használták a környék lakói. 1811-től a ferencesek is itt helyezték örök nyugalomba elhunyt testvéreiket, miután a templom alatti kriptát bezárták. A domb tetején álló impozáns kis kápolna barokk stílusban, 1750 körül épült. A legenda szerint a kápolna alatt kripta van, egy magas rangú személy földi maradványival. A domb aljában fakadó forráshoz a szájhagyomány több csodás gyógyulást is fűz, melyet 1852-ben építettek ki. A forrás kellemesen hideg, kissé kesernyés vizet ad, miközben "vasat lehel ki", mely rárakódik a kövezetre. A dombtetőn álló kápolnát körülölelő 14 stációt 1914-ben építették meg. A kápolna és a kálvária frissen felújítva látható.

A keresztút körüljárása után részt vettünk a búcsún, melyen a másfél órás szabadtéri ünnepi szentmise 11 órakor kezdődött. Dr. Székely János szombathelyi megyés püspök celebrálta, közreműködött a Zalaegerszegi Városi Fúvószenekar. A tekintetekből, könnyekből és az elmondott hálaimákból látszott, hogy aki ide eljött, és e szép szavakat meghallgatta, az lelkileg feltöltődve, reményekkel és bizalommal tért haza.

A szertartás végén a megyéspüspök, János atya mindenkihez, aki mellett elment odafordult, kezet fogott, megállt, váltott néhány szót, de, ha mást nem is szólt, mindenkire kedvesen rámosolygott, a közönség pedig integetve búcsúzott tőle.

A szertartás után még megnéztük a 17. századi kocsma épületét, mely ma már magán lakóház, a Szent László pihenőparkot a kis tóval, és vásárolhattunk a búcsúsok sátrainál. Az egykori ferences kolostor szociális otthon működik, így itt csak egy oldal-folyósóra kukkanthattunk be.

A búcsún, és általában máshová is, ahová zarándokhelyekre ellátogatok, próbálok aprólékosan minden megjegyezni, lefényképezni, mert szervezőként mi is tanulhatunk abból, hogyan lehet szép búcsúkat megszervezni, és esetleg egy-két jó ötletet Máriakéménd esetében is átvenni. A búcsú résztvevőit is megszámoltam, kb. 800 fő vett részt. Ez igen szép létszám, de mégsem 2-3000. Tavaly Palotabozsokon voltam búcsún, ahol Böjte Csaba volt, ott 400 főt számoltam meg. Ebben az évben is ott voltam, mire egy néni mondja: idén nem vagyunk olyan sokan, „tavaly több ezren voltunk”. Természetesen nem akartam elvenni a kedvét, nem szóltam rá semmit. De azt látom, hogy a feljegyzések a legtöbb esetben igencsak túlzóak. Itt a kegyhely szabadtéri területe csak kb. fele akkora, mint a kéméndi kegytemplom udvara, kizárt, hogy tízezer ember elférjen itt egyszerre. Vasváron 20 ezer búcsújárót említenek egy napra. Ott is voltam. Hát tény, hogy sokan szoktak lenni, de nincs az több 5000-nél. Akkor, ha mi Kéménden tavaly 600-an voltunk, és azt, ahogy lehetett, alaposan megszámoltuk, talán nem is olyan rossz arány még az ittenihez képest sem.

Továbbá, ami feltűnt, hogy itt még mindig az a szokás, hogy a kegyhelyre érkezők először a kegytemplomba mennek be: vagy a nagy templomba, vagy a kegykápolnába, ahol mindkettőben körüljáró oltár van, olyan, mint Máriakéménden is. A zarándokok imádkozva, egyesek halkan énekelve, mások csendesen körbejárják az oltárt, aminek itt a háta mögött vannak elhelyezve a hálatáblák. Mint nemrég megtudtam Máriakéménd és Andocs esetében is, régen térden csúszva járták körül az oltárt, annak függöny mögötti hátsó részét is, később már állva, aztán pedig Kéménden megszűnt ez a szokás.

Miután a kellemes őszi időben mindent megnéztünk, elindultunk vissza a közeli vasútállomásra, ahol a 14.12-es vonattal utaztunk haza, és szerencsére percre pontosan 17.42-re befutott Pécsre a szombathelyi személyvonat.

Biki Endre Gábor


Éppen 30 millió Ft-ból tatarozzák a templomot


Szent Flórián szobra


Szombathely irányába mégiscsak használják utazásra a vonatot a búcsúból hazatérők.


Megjött a Pécsre tartó vonat.

Fotók: B. Endre, utóbbi, keretezett Krisztné Szetecska Gertrúd

 

Megtekintések száma: 165 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: