Főoldal » 2019 » November » 27 » 2019. 11. 27. "EGY ADOMA MISKA NAGYAPÁMRÓL"
1:23 AM
2019. 11. 27. "EGY ADOMA MISKA NAGYAPÁMRÓL"

Egy adoma

Miska nagyapámról

Anyai nagyapám, Brechler Mihály, Máriakéménd Miska bácsija (Mischka-Vetter) a nagycsaládos (12 gyermeke született) templomatya (gondnok), jó kedélyű, hecckedvelő, tréfacsináló ember volt. Falusi rövid legényéletem alatti hecceim ötletei rendszerint tőle származtak.

Templomgondnokként (Kirchenvater) természetesen szoros kapcsolatba került a falu plébánosával. Akkortájt a falunak olyan plébánosa volt, aki nem vetette meg az élet örömeit. Ő is jó kedélyű volt, akár a nagyapám.

A falu értelmisége (a jegyző, segédjegyző, tanító, kántor, néhány tehetősebb "aranykalászos" gazda, köztük a falu bírájával) vasárnap esténként a Fauszt Tóni vendéglőjének egyik különszobájában jött össze a szokásos kártyapartira. A kompániába plébános úr is beletartozott, akit kibicként rendszerint nagyapám is elkísért. A kártyacsata közben természetesen iszogattak is a lapjárás izgalmában felhevült zsugázók. Megvolt a rendje, hogy mikor ki rendelje a következő liter bort. Ha a plébános úr volt a soros, akkor a mellette gibicelő nagyapámnak szólt: "Miska, bort!" Ez annyit jelentett, hogy a Miska kiment a söntésbe egy üveg borért, vagy — ha nagyon izgalmas volt éppen a lapjárás — csak elkiáltotta magát: "Tóni, még egy litert!"

Ha az izgalmas kártyaparti elhúzódott késő éjjelig, akkor a plébános úr már nem indult el a falutól távoli kegytemplom melletti plébániára, hanem a kántortanítóéknál pihent le aludni. Ilyenkor a szokásos mindennapi reggeli miséjét a faluban lévő templomban celebrálta. Ministránsfiú híján a kéznél lévő nagyapám ministrált. Egy alkalommal, a hosszúra nyúlt kártyacsata után a Miska elbóbiskolt az oltár lépcsőjén térdelve, amikor a liturgia szerint a kehelybe bort kellett volna öntenie a ministránsnak. A pap nem győzte kivárni a műveletet, odaszólt nagyapámnak: "Miska, bort!" A szundikálásból felriadt Miska — a megszokott utasítást hallva — elkiáltotta magát: "Tóni, még egy litert!"

Elképzelhető a templomban keletkezett riadalom, ami a néhány vallásos öregasszony közt támadt, akik ezeken a korai miséken részt vettek.

 

Lejegyezte kéméndi szájhagyomány alapján a Miska nagypapa elsőszülött, legidősebb unokája, Keresztvölgyi József Pécsett, 1998. jún. 20-án.

 

Megjegyzés: Az ominózus eset Bründalla* plébános úr és Herr kántortanító úr idejében történt.

*A szerkesztő megjegyzése: A plébániakönyv és minden egyéb írott egyházi forrás Bundalla Bélának nevezi az említett papot, aki 1895 és 1911 között szolgált Máriakéménden.

Megtekintések száma: 109 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 2
0
2 Endi  
Hát...

0
1 aranyosfodorka  
Kedves kis történet. Nem tudom, napainkból marad-e fenn hasonló, vidám történet az utókor számára....

Név *:
Email *:
Kód *: