Főoldal » 2019 » December » 1 » 2019. 11. 30. EGY ELTŰNT PARKERDŐ ÉS EMLÉKMŰ FELFEDEZÉSE A MECSEKBEN
2:52 AM
2019. 11. 30. EGY ELTŰNT PARKERDŐ ÉS EMLÉKMŰ FELFEDEZÉSE A MECSEKBEN

A Mecsek térképen egy érdekességre bukkantam: Vasasnál a Parkerdő szó szerepel rajta. Mint megtudtam, régen Búzaberki-parkerdőnek, később Vasasi-parkerdőnek nevezték. A Mecsekben nem sok parkerdő van (Mecseki parkerdő a város felett, Égervölgyi-parkerdő, valamint Komló és Sikonda között volt egykor), itt pedig nem tudtam róla, igaz nem is jártam ezen a területen.

A parkerdő fogalmát röviden így lehet definiálni: a sport, turisztika és üdülés céljára kijelölt erdő. Tehát, ha itt parkerdő van/volt, akkor még valamiféle erdei bútoroknak, vagy erre utaló jeleknek lennie kell, így hát felfedező útra indultam. A Vasasi iskola megállónál szálltam le a 14-es buszról. Innen még északi irányban, kb. 300 m-t kell menni a műúton, majd jobbra be, és az első letérésnél a balra vezető földutat választottam.

Ez egy csodaszép 5 hektáros rétre vezet, egykor ez is része volt a parkerdőnek. Az erdőben hatalmas tölgyfák állnak, de mint arra számítottam, az erdő elvadult, elhanyagolt, jórészt bozót fedi, de a koros famatuzsálemek így is jól észrevehetők. Letértem az útról a fák közé. Egyszer csak egy medencét pillantottam meg, tőle pár méterre pedig egy betonból megépített, kiapadt forrást. Feltűnt, hogy ez csak egy kifolyó lehet, ezért feljebb mentem, ahol találtam egy épített tűzrakó maradványát, majd feljebb a kutat. A kataszter Búzaberki cigánytelep-forráskútjaként említi. Egykor innen vezették kb. 40 m-re csövön keresztül a vizet a gyermekek számára készült pancsoló-medencébe. (Milyen érdekes: strandmedence az erdőben…) A kútban ugyan van víz, de túlfolyása már nincs, a vízszint, a talaj szintje alatt van, kb. 3 m-el. A forrástól felfelé, nem messze egy hatalmas új vízmű-ház és ivóvíz-kivételi hely található, melyet a Tettye forrásház üzemeltet. Ez a vízkivételi egység magyarázatot adhat a forrás elapadására. Az egykori kúttól néhány száz méterre délre, az erdőben a bozótból éppen csak kilátszó lépcsősorokat vettem észre. Követni kezdtem. Egy hatalmas emlékműhöz vezetett. Az alkotás szinte teljesen körbenőve.

Nem tudtam mi lehetett, csak itthon kutakodva leltem rá, és az alábbiakat találtam: a mecseki szénbányászat 200. évfordulója alkalmából 1982-ben nagyszabású megemlékezést terveztek itt. Célkitűzés volt a bányászati múlt kutatása, és egy emlékmű állítása, illetve egy faházakkal, erdei bútorokkal, tűzrakó-helyekkel, kavicsozott sétautakkal átszőtt pihenőpark létrehozása az első vasasi szénkitermelés színterének közelében. Az avatásra 1982-ben a bányásznapi ünnepség alkalmából került sor. Az elkészült szobor 4,2 méter magas volt, egy robusztus alakot ábrázolt, aki kezét magasba tartotta, a "természettel küzdő, azt legyőző ember ereje" jelképéül. A szobor hátterét képező, hullámzó, ívelt szelvények a földtani rétegeket szimbolizálták. A szobor elkészítésével a salgótarjáni, Vasas Károly Munkácsy díjas szobrászművészt bízták meg, aki korábban már több bányász emlékművet is készített (Balinkára, Sárisápra, és Salgótarjánba). Az elkészült emlékmű hátterét és alapozását Klausz Gyula építészmérnök, területi főmérnök tervezte, aki a szervező bizottságnak is tagja volt.

A szobor és az emlékpark csupán 10 évig állt rendezetten és épségben. A bányabezárásokig már csak néhány év volt, addig a területet még karbantartották, sőt az emlékparkot még kisebb mértékben fejlesztették is, évente a bányásznapokon megemlékezéseket tartottak. A bánya bezárását követően azonban a terület az enyészeté lett. Jelenleg magántulajdon, de a tulajdonos nem törődik a terület, és az erdő rendben tartásával.

1993. július végén a parkerdő aljnövényzete lángra-kapott. Az erdei bútorok nagy része ekkor teljesen tönkrement, ami megmaradt, azt később ellopták, vagy idő vasfoga tette tönkre, ma már egyetlen asztal, vagy pad sincs meg. Az egykor kavicsozott sétautak sem láthatók már. Egy valami viszont maradt: néhány újságcikk a rövid életű emlékműről és a parkerdőről, mely a Mecsek térképen máig szerepel, de az emlékműjelzés már korábban lekerült róla. A bányászt ábrázoló szobor, aki a természettel igen, de a fémtolvajokkal és az érdektelenséggel nem tudta felvenni a harcot, felállítását követő tíz év múlva a lábát szétfűrészelték, és kisebb darabokban elhordták. A további lopások megakadályozása érdekében a többi darabot a Mecseki Bányavagyon-Hasznosító Rt. a vasasi raktárába vitte és ott helyezte el. (Hogy ma, 2019-ben ebből, bármi is megvan-e még, nem tudni.) A cég 1996-ban egy újságcikkben azt nyilatkozta, hogy az emlékmű visszaállítását nem tervezik, mert a bányászok felüdülésére kialakított park, ahol az emlékmű is áll(t), a bányabezárások után kihalt környéknek számít. Ezért a szobor továbbra is a raktárban maradt, a halódó szénbányászat tökéletes szimbólumaként.

Nagy kár, hogy az egykor hatalmas társadalmi összefogással kialakított parkerdő a forrásokkal, és az emlékművel az enyészeté lett, mert a rét, és az erdőrész ma is szép (lehetne), és némi fejlesztéssel ismét betölthetné a parkerdő funkcióját.

Adatok forrása, illetve további információk olvashatók itt:

https://vasas-regen-es-most.blogspot.com/2018/03/volt-egyszer-egy-banyaszbacsi.html

https://www.kozterkep.hu/30012/Banyasz_emlekmu_Vasas_Pecs_1982.html

http://pecsibanyasz.hu/rovatok.php?id=360

Biki Endre Gábor


Az erdei strand


A forrás kifolyója táplálta a medencét


Ezt nem tudom mi lehetett, talán tűzrakó?


A Búzaberki cigánytelep-forráskútja táplálta az alsó kifolyót, és a medencét


A kút jóval korábbi létesítmény, az 1970-es évekig itt cigánytelep volt, akkor ők használták, innen származik az elnevezése.


Ennyi maradt az egykori Bányász emlékműből



Az újságcikkek szerint még egy forrás épült a parkerdő területén, de ezt nem
találtam meg, igaz nem is kerestem, mert miután hazaértem, bukkantam a cikkre.



Új korában


Az emlékmű avatása 1982-ben


Itt már csak torzó, majd el is vitték...


Újságcikk 1996-ból.

Cikkek forrása: Új Dunántúli Napló

Megtekintések száma: 157 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
0
1 aranyosfodorka  
Érdekes felfedezés, de szomorú történet. Tökéletesen jellemző erre az országra.
http://aranyosfodorka.blogspot.com/2011/08/mult-nyoman.html
http://aranyosfodorka.blogspot.com/2018/10/tempora-mutantur.html?m=0
Hasonlóról én is írtam.
http://www.pecsibanyasz.hu/rovatok.php?id=alapitvany
Már ez, a bányászat történetével foglalkozó oldal is "bezárt" ...
Könnyen megy itt a felejtés.

Név *:
Email *:
Kód *: