Főoldal » 2020 » Január » 2 » 2020. 01. 02. MÁRIAKÉMÉND ŐSI KEGYHELYE MEGÉRTE A 2020. ÉVET
11:03 PM
2020. 01. 02. MÁRIAKÉMÉND ŐSI KEGYHELYE MEGÉRTE A 2020. ÉVET

Ki gondolta volna...? Ki gondolta volna, hogy Máriakéménd ősi kegyhelye megéri a 2020-as évet, és most már zömében nem is romosan, hanem megújulva. Ha feltámadnának sírjukból, azok, akik a halálba akarták küldeni, biztosan elcsodálkoznának.

Merthogy megpecsételték a búcsújáró hely sorsát, mégpedig először 1947-ben. Ekkor telepítették ki a németeket, helyükbe érkeztek a nem katolikusok, vagy felekezeten kívüliek (pl. a bp-i angyalföldi munkások). A falu lakossága felére esett vissza. A településpolitika tudatos falurombolás keretében három kategóriát jelölt meg: tűrt, tiltott, és támogatott. Máriakéménd a tiltott "zónába" esett. Az egyházak ellehetetlenítésével, a búcsúk hivatalos betiltásával azt gondolták, hogy teljesen elmaradnak a búcsújárók, és törődés híján, szép lassan összedőlnek az épületek. (Akkor még nem voltak műemlékek, hogy különösebben óvni, védeni kelljen őket.) A környék falvainak neveit, melyek "nem voltak kívánatosak" megváltoztatták, Püspökszenterzsébetből Erzsébet, Püspökbogádból Bogád, Püspökmárokból Erdősmárok lett, stb.

De Máriakéménd nevéből nem törölték a Mária előtagot. Nem törölték, mert nem tudták. Ha eltörlik, keveredést okozott volna az országban található másik Kéménd nevű falvakkal. Teljesen új nevet azért nem mertek kreálni. (Bár ez is csoda!) Tény, hogy Rákosiék legszívesebben "sóval hintették" volna be, néhány lejárató újságcikknél tovább azonban nem mertek menni, inkább a lassú elsorvasztásra ítélték a helyet. Az 1970-es évekre a kegyhely fokozatos pusztulásnak indult. A falu akkori vezetése (tanácsa) is a rendszer kiszolgálójaként önként lemondott a kegyhelyről, sőt ők maguk tettek olyan lépéseket, amik akadályozták a felújítást. Végül a Kádár korszak közepén a lassú enyhülés is bekövetkezett, az 1970-es években a turisztika került előtérbe, és ekkor új műemlékvédelmi szabályok léptek életbe, melyek lehetővé tették a felújítást. A szerencséje a kegyhelynek valószínűleg csak az volt, hogy egy része 15. századi, és akkor szempont volt a török idők előttről fennmaradt épületek megőrzése.

Pár év után az épületek állaga megfelelő gondozás híján ismét romlani kezdett, bár az akkori plébános rendkívül elkötelezett volt a kegyhely és a búcsúk felélesztésében, de egyrészt az örökös pénz hiánya végett, nagy dolgokat nem tudott megvalósítani, másrészt a propaganda, csak addig terjedhetett, amíg a hangja elért. (Elképzelhetetlen volt ekkor a búcsúk írásos hirdetése, újságokban sem jelenhetett meg 1990-ig, körmenetet sem tarthattak, legfeljebb, feltűnés nélkül a templom hátsó udvarán.) Jöttek ugyan a búcsújárók, de évről évre kevesebben, ahogy halt ki az idős generáció. Az 1990-es években azonban ismét kinyílt a 'virág". Szabad volt hirdetni a búcsúkat, jöttek is egyik alkalommal 2000-en is. Újra nagy hittan, cserkész és ifjúság találkozók voltak. Európa több püspöke is látogatását tette itt. Úgy tűnt országos kegyhellyé válhat. Csak, hogy éppen a legújabb kor akarta megint halálra ítélni. Elvitték innen a papot, 250 év óta lakatlan maradt a hatalmas plébánia épület. Az összes találkozót áttelepítették Gyűdre, az épületből - rossz állaga végett - elkerült a csoda szép egyházművészeti gyűjtemény is. Az ANTSZ már nem akart engedélyt adni a táborozásokra, olyan állapotok uralkodtak (különösen az illemhelyek és konyha tekintetében.)

A búcsúk számát kettőre csökkentették. Nem volt, aki megszervezze, csak egy miséből állt, másfél óra után mindenki hazament, már, mint az a 2-300 fő, aki még eljött, holott régen, egy-két napos búcsúk voltak, és sokan itt is aludtak. Az épületek állaga teljesen leromlott. 15 évig a fűnyíráson kívül nem volt megoldva a kegyhely udvarának és kertjének rendbentartása sem. A bozót és az erdő, már kezdte visszafoglalni. A kerítésből karvastagságú fák nőttek ki. Hol itt, hol ott dőlt ki a kerítés, vagy a támfal. Az ingatlan fenntartói hallani sem akartak a felújításokról. Pár éve még a jó-szándékú adakozókat is elhajtották, mondván a kegyhely ideje leáldozott, elavult, idejét múlt, ott van Baranyának Máriagyűd, az most a támogatott és fejlesztendő, menjen mindenki csak szépen oda. Csak az számított, Máriakéménd, Turbék, vagy a kisebb helyek egyáltalán nem.

Nagyon nagy küzdelmek árán sikerült elérni a mai viszonyokat, és talán eljön az idő, amikor erről is nyíltan beszélni lehet, hiszen Máriakéménd kegyhelye most is csak a tűrt kategóriába esik, vagyis eltűrik, hogy "mi" fejlesszük, gondozzuk. De nem jött még el az ideje, hogy a támogatott státuszba essen. Én azonban hiszem, hogy be fog következni ez is. Szűz Mária nem hagyja veszni ősi kegyhelyét, mert, ha voltak is hullámvölgyek, mindig megtörtént a talpra állás.

Az alábbi képekkel köszöntöm a

2020-as
évet.

BÚÉK!

*

BÍZD
ÚJRA
ÉLETED
KRISZTUSRA!


Sokan temették már, de ő még ma, 2020-ban is él.


"Újra fény árad az ódon falak közé"


"Schwäbische Türkei területén járunk..."


Ma is naponta háromszor hallani innen a harangszót.


"A kereszt, mint gyógyító jel"


"Megszentelt tér"


"A kézzel fogható hit"


"Időtlen szépség"


"Égbetörő valóság"


"A víz szalad, de a kő marad"

Megtekintések száma: 43 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: