6:05 PM
2020. 02. 20. ÉRDEMES SIÓAGÁRDRA IS ELLÁTOGATNI EGY FALUJÁRÓ TÚRÁRA

Az első emberek megjelenésében, majd évezredekkel később Sióagárd település kialakulásában a Sár-víznek volt meghatározó szerepe. Akkor még a vidék hatalmas kiterjedésű, többé-kevésbé összefüggő mocsárvilágot alkotott. Előkerültek olyan edénytöredékek, melyeket a vonaldíszes kultúra jellegzetes, bekarcolt mintái ékesítettek. A vidék különösen gazdag bronzkori leletekben. Nemcsak tárgyak, hanem kora bronzkori házak nyomai is előkerültek a falutól néhány kilométerre. A középkorban az itt élők elsősorban halászattal foglalkoztak. Az egykori Agárdpusztának 1334-ben már fatemploma is volt.

A 18. században megkezdődött a vízszabályozás, mely Agárd számára is megnyitotta az utat a mezőgazdasági termelés előtt, noha az itteni földek nem a legjobbak. Az állattartás feltételeit a falu szűk határai igencsak megnehezítették. A török hódoltság idején a tizenöt éves háború pusztítása jóvátehetetlen volt a falu életében. Az addig élő magyar népesség kihalt, vagy elmenekült. A törökök az elhagyott faluhelyet délszláv telepesekkel telepítették be. Agárd 1715-re települt újra, ekkor még kizárólag rác népességgel. Az első magyarok az 1720-as évek végén telepedtek le a tótokkal együtt. Utóbb a rácok egészében elvándoroltak, így ismét a magyar lakosság dominált. 1747-ben új templom épült, mely 139 évig szolgálta a híveket.

A Rákóczi szabadságharctól az 1848-as forradalomig megteremtődtek annak a békés fejlődésnek a feltételei, melynek során kultúrtájjá alakult az elvadult vidék. 1879-ben ért véget a birtokrendezés a szekszárdi uradalom és a település között, melynek eredményeképpen tisztázták a tulajdonviszonyokat. A mezőgazdaság tőkés átalakulása, a feudális kötöttségek felszámolása a parasztgazdaságok számára a fejlődés új lehetőségét kínálta. 1886-ban a település központjában megkezdték a ma is álló katolikus templomnak az építését, mely rekordgyorsasággal, 10 hónap alatt felépült. A 19. század végén indult polgárosodás lassú lépésekkel indult Sióagárdon, a paprikatermelésből befolyó extra jövedelemnek köszönhetően átalakult a falu képe is. Új házak épültek, rendezték az utcák vonalvezetését, artézi kutat fúrtak. Ebben a korszakban alakult ki a jómódú középparasztság ízlésvilágát és vagyoni helyzetét tükröző jellegzetes agárdi viselet is, amely a bor és a paprika mellett a település egyik legfőbb ismertetőjelévé vált.

A meginduló fejlődést a háború és a forradalmak törték meg. 1945 után a termelőszövetkezeti mozgalom felszámolta a parasztgazdaságokat, a nagyüzemi termelési módszerek mellett egyre kevesebb munkáskézre volt szükség, a közeli megyeszékhely vonzása pedig az ipartelepítések miatt egyre erőteljesebbé vált. Napjainkra ismét egyre többen költöznek a város-közeli, természeti szépségekben és kulturális hagyományokban gazdag faluba, Sióagárdra.

A borkultúra egyik gasztronómiai fellegvára az évezredek óta a környék lakosságát védelmező bronzkori földvár helye, a Sióagárd déli felén magasodó Leányvár. Már a rómaiak idejében, Probus császár a katonáit a háborúk szünetében rávette a szőlőművelésre. Egy igazi pinceváros található itt, ahol háromszáznál is több présház látható még ma is. Az évszázados hagyományok máig megőrződtek, így ma is érdemes megkóstolni egy-egy pincegazda kitűnő borát (olaszrizling, kékfrankos, cabernet zweigelt, merlot és az őshonos magyar kadarka azok, amelyeket itt kitűnő minőségben termesztenek). A Leányvár ad otthont minden évben a Sió-menti Országos Halfőző versenynek. Sióagárd egyedi népviseletéről is híres. A rendkívül dekoratív öltözet egyes darabjait még ma is magukra öltik a helyiek Úrnapján, Pünkösdkor vagy a Szüreti Nap alkalmából. A település lakóinak száma jelenleg: 1291 fő.

 


Ez a tájház


Bár Sióagárd település nagyon szép, a kálvária a falu szégyene.
Mentségükre legyen, hogy kieső területen van, egy részét egy majorság öleli körbe.
Új helyen kellene felépíteni.

Fotók: BEG

Megtekintések száma: 111 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: