4:39 PM
2020. 05. 15. A HAJDANI DOLINAPUSZTA TÖRTÉNETÉNEK NYOMÁBAN


A bal oldali épület volt a vendégfogadó

Palotabozsok és Bátaszék között, Tolna megyéhez tartozó területen volt található Dolina (Dolinapuszta), mely kb. 10-15 házból és majorsági épületekből állt. Eredetileg rác település volt, de a 18. században német lakók is érkeztek. A Dolina szó völgyet jelent. 1796-ban még csak 8 fő lakott a pusztán. Egykor itt rejtegették a szerb betyárok a távoli helyekről ellopott lovakat, majd eladták őket a szekszárdi és más vásárokon. A lakosság a mezőgazdaság mellett állattenyésztéssel, tejbegyűjtéssel is foglalkozott. A megművelt földek mellett nagy területű gyümölcsösöket hoztak létre. Egy kétszintes épületben működött a vendéglő (Elter-kocsma). Téglaégető kemencével is rendelkezett a falu, melyhez szolgálati lakás is tartozott. A kevés lélekszám ellenére iskolát is létesítettek, és tanárt is tudtak foglalkoztatni. A kis településen kezdetben egy harangláb és egy kőkereszt állt.

Emlékezetes esemény történt 1906-ban: az egyik házba villám vágott, ahol három embert, két kutyát és egy macskát csapott agyon, de az asztal alatt játszó 3 éves kislány épségben élte túl a tragédiát. A település fénykorát az 1930-as években élte, de ekkor is csak 71 fő lakott itt. 1936-ban építették fel a Krisztus Király-kápolnát, melyet dr. Hauser Imre plébános szentelt fel. A harangszó naponta háromszor szólította imára az itt élőket. Sokáig látható volt a település mellett egy sírdomb, melynek története az, hogy a szovjet előőrsök és a németek között 1944 őszén lefolyt kisebb ütközet halottait itt temették el egy közös sírban. 1970-ben még 40 fő élt a pusztán, de az évtized végére teljesen elnéptelenedett, a házakat lebontották.

A kápolna – bár harangja eltűnt – egészen 2000 nyaráig megmaradt. Többször rongálás érte, rossz állapotban ugyan, de stabilan állt. Már a felújítását tervezték somberekiek, palotabozsokiak és véméndiek, ám egyik pillanatról a másikra a kápolna eltűnt a föld színéről, ugyanis Herendi János bátaszéki plébános – érthetetlen módon – bontását rendelte el, mely Bátaszék város akkori vezetésének jóváhagyásával történt. Egyetlen pozitívum, hogy tégláit állítólag felhasználták a cikádori apátság romkertjének kialakításához. Ma már csak egy kiszáradóban lévő gesztenyefa és a ledöntött kőkereszt földön fekvő talapzata az utolsó hírmondója annak, hogy egykor itt egy kis virágzó település létezett.


A falucska főutcája az 1970-es években


A tehenészet, háttérben Dolina házai (középen a házak közt a kápolna tornya is látható egy kis fehér háromszög formájában)


A kápolna az 1990-es években


A kápolna már kibelezve, de 2000-ben még állt.


A kápolna hűlt helye 2001-ben


A püspök mellett jobb oldalon Herendi János plébános, aki lebontatta azt a kápolnát, melyet egyik elődje, dr. Hauser Imre szentelt fel.


Dolinapuszta helye 2012-ben. (A kép középtáján helyezkedett el a település,
de a tájat látva, olyan mintha sohasem létezett volna.)


Már 2012-ben is száraz volt a patak medre, azóta még inkább eltűntek a környék vizei


Dolina főutcája, ahol néhány évtizede még házak álltak
(a gesztenyefa árnyékában állt egykoron a kápolna)


Sem a település, sem a kápolna, sem a sírok nincsenek meg, csak bal oldalt a ledöntött kőkereszt talapzata fekszik. A két gesztenyefa közül is már csak a jobb oldali van meg.


Kerítésoszlopok maradványai a bozótban


A kápolna előtt álló kőkereszt ledöntött törzse.


Egy festményen látható még Dolinapuszta


1974-ben


Itt folytasd a lenti bekezdés olvasásával.


Az előző kép jobb oldali hasábján folytasd az olvasást


Forrás: Tolnai Népújság, 1974, október 20.



Forrás: Új Dunántúli Napló, 2001. június 22.

Megtekintések száma: 57 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 3
0
3 Endi   [Bejegyzés]
Valóban szomorú, főként azért, mert a környékben több kápolna is áll külterületen, erdőben, mezőn, jó állapotban gondozottan, azok kis búcsújáróhelyek, még búcsút is tartanak ott. Sőt újabban kiránduló célpontok, és sokaknak kedves helyekké váltak. Ezt a kápolnát is meg lehetett volna menteni, és egy utolsó emlék lett volna a településről. De, ha még ez se történt volna meg, legalább a kereszt törzsét meghagyhatták volna, és egy keresztet, Krisztust felhelyezve, még ez is egy emlék lett volna. Bátaszék önkormányzata tervezete is az újságcikk szerint hogy emléket állít, ám ebből nem lett semmi. Sajnálatos, hogy bontáskor még a kereszt törzsét is ledöntötték. Lehet, hogy voltak rongálások az 1990-es években, de ma már talán nem fordulna elő, hiszen, egy-két kivételtől eltekintve, az utóbbi években minden külterületi felújított létesítmény, és vallási emlékhely jó állapotban, rongálás nélkül fennmaradt, sőt, egyre többen virágokat, mécseseket helyeznek el. Hála Istennek a korábbi szemlélet azért ezen a téren sokat változott. Sajnálom, hogy le lett bontva, ha rossz állapotban legalább fennmaradt volna a 2010-es évekig, már biztosan találtunk volna módot megmentésére. Kár, hogy a ma élő plébánosok nem így gondolkodnak, és sajnos a felsőbb rangúak sem tesznek ezek ellen a folyamatok ellen semmit, bár talán sok esetben ezek a hírek el sem jutnak odáig.

0
2 B.M.   [Bejegyzés]
Szomorú, főleg azért, mert egy plébános önös érdekből bontatta le. Ha ezt egy TSZ elnök teszi, még meg is értem, de ez az eljárás érthetetlen, és megbocsájthatatlan. Nem véletlenül lett ideges a plébános.

0
1 aranyosfodorka   [Bejegyzés]
Mit is mondjak ? Szomorú - és nem egyedi....Vannak és lesznek társai a térképről való "eltűnésben".

Név *:
Email *:
Kód *: