7:43 PM
2020. 11. 08. MEGÁLDOTTÁK A MÁRIAKÉMÉNDI SZENT MÁRTON TEMPLOMOT

2020. november 8-án került sor a Máriakéménden a Szent Márton templom megáldására a templom búcsúnapján, ami november 11-de ezt mindig az ahhoz legközelebbi vasárnap tartják. Nem hirdettük széles körben, nem szerveztünk zarándoktúrát sem hozzá, ebben az egyre fokozódó járványos időszakban. Akinek azonban fontos volt, egyénileg eljöttek, s csendben emlékeztek a borús, rendkívül ködös időben, ahol reggel a látótávolság 10 m-nél nem volt több. Ennek ellenére jöttek többen pl. Pécsről és Paksról is. A szentmisét Molnár Péter atya celebrálta, mely után agapéra került sor. Itt a templom gondnoka, - aki megszervezte a templom felújítását -, megköszönte mindenkinek (összesen 75 fő adakozott) az adományát és segítségét, mely lehetővé tette a felújítást.

SZENT MÁRTON ÉLETÚTJÁBÓL

Márton Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg. Katona volt. Miután az Úr hívását meghallotta, kérte elbocsátását. Ezt a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé, és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Így is történt.

A legismertebb róla szóló történet szerint amikor Márton még római katonatiszt volt, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Márton azonban épp azelőtt játszotta el minden pénzét katonatársaival, s így kiáltott: „Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz Sincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” Azzal fogta széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak.

Márton nem sokkal ezután megkeresztelkedett, leszerelt, és Poitiers püspökéhez, Szent Hilariushoz csatlakozott. Hazatérve megtérítette anyját, majd remeteéletet kezdett a Ligur-tengeri Gallinara szigeten. 359-ben áttelepedett Poitiers mellé, hogy Hilarius támasza lehessen. Cellája körül alakult a ligugéi, később Tours melletti cellája körül a marmoutier-i kolostor. 371-ben Tours püspökévé választották. Püspökként is szerzetesi egyszerűségben élt.

A Jeromos-féle Martirológium november 11-re teszi Szent Márton temetését. Rómában a 6. század óta ünneplik. Ő az első szentként tisztelt hitvalló.

Kultusza bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannóniában. Tiszteletét Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő Márton képét festette. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa (patronus regni) lett. A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá tette, és háromnapos előkészülettel is kiemelte.

A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.

Márton napja a néphagyományban

Márton ünnepe a középkor óta határnap volt: a gazdasági év kiemelkedő zárónapja. A jószág e nap táján került be télre az istállóba. A pásztorok, főleg az ország nyugati részein, ezen a napon számoltak el szolgálatukkal.

Egy régi deák mondás szerint ludat ettek, bort ittak a szent püspök ünnepén, amely az óév utolsó nagy jeles napja volt, mert adventtel már az új esztendő kezdődött.

A lakomák célja volt, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak, illetve az is magyarázza a nagy áldomásozást, hogy közeledett az advent, amely a karácsonyt megelőző böjti időszak volt. Márton napja Bod Péter szerint amolyan második farsang is volt a régieknél: sült ludat ettek és újbort ittak. Ezzel függ össze a múlt század végén még élő mezőkövesdi matyó hagyomány: a lakodalmakat az igazi nagyfarsang mellett Márton-nap táján ülték.

A Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokás és hagyomány későbbi továbbélése. Ehhez kapcsolódott a legenda: Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy ne válasszák püspökké. A libák azonban hangjukkal elárulták őt. Ezért Márton napjának a frissen tömött lúd vált az ünnepi eledelévé. Écs falu regulája szerint: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

Márton napja már a telet jelzi. Nemcsak lúdjának mellcsontjából, hanem ünnepének időjárásából is következtettek a télre, a jövő évi időjárásra, termésre. A Somlóvidéken RÉGEN erre a napra várták az első havat. Úgy mondogatták, ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz, ha nem esik hó, akkor kemény tél várható. Endrőd népének nyilván kalendáriumi eredetű regulája: „Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben botorkál.”


Az oltáron néhány hete Szent Márton szobra látható a korábbi festmény helyett


Ilyen volt a Márton templom a felújítás előtt


Ilyen lett a felújítás után (még a ködös idő előtt készült felvétel)


Azért szemmel látható a változás

Megtekintések száma: 56 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 3
0
3 Endi   [Bejegyzés]
Köszönjük.

0
2 Garai Gézáné   [Bejegyzés]
Üj élet kezdődött. Gratulálok.

0
1 aranyosfodorka   [Bejegyzés]
Nagyon szép lett, még a ködös idő se tudta elrontani a látványt, sőt, talán kicsit misztikussá tette. Mindenkinek köszönet, aki pénzzel, erejével segítette ennek a templomnak a felújítását.A Szt. Mártonos oltár nagyon jó lett - végre jó helyre került ez a szerencsétlen szobor. Maradjon is itt, így, megérdemli.....

Név *:
Email *:
Kód *: