9:22 PM
2021. 01. 22. MARKÓ-CSÁRDÁTÓL PÉCSBAGOTA, SZŐLŐHEGYIG, DE MÉG HOGYAN…

Úgy terveztem, hogy a Mecsekből az Ormánság felé lefutó sárga túra egy szakaszát járom be, melyen eddig még nem túráztam. Kiinduló pontom a Markó csárda volt, ahol nemrég egyszer már jártam, amikor Szigetvárról hazafelé tartva itt ebédeltem meg.

Ide a csárdáig Pécsről 15 perces menetidővel ki lehet buszozni. Sajnos ez a rövid buszos utazás sem ment simán, még Pécs belterületén a Pellérdi elágazás előtt baleset volt, egy hölgy feküdt mozdulatlanul a négysávos úton, egy személyautó gázolta el. A forgalom ezért torlódott fel. Mint később a bamáról megtudtam, egy 60 éves „idős” nőtt ütött el az autó, akit súlyos sérülésekkel kórházba szállítottak. Az utóbbi években ez valami újságírói rögeszme, hogy a 60, de sokszor már az 55 éveseket is idősnek nevezik. Egyáltalán miért kell ezt a jelzőt használni? 80-90 év felé már érthető, bár még ott is ki lehetne fejezni ezt e nélkül is, hiszen, ha leírja az életkorát, abból mindenki értheti, milyen korosztályról van szó.

Jó, végül odaértünk a Markó csárdához, de… A  vendéglátóhely előtti buszmegállót Bicsérd, külterületnek nevezik, én idáig is kértem jegyet, de Boda, külterületig kaptam, így 60 Ft-tal többet fizettem. De ezt csak akkor vettem észre, amikor a baleset miatt megálltunk, és volt időm megnézni a menetjegyet. Nem reklamáltam, mert csak újabb késés és felesleges tortúra lett volna, nem fog földhöz verni ez a 60 Ft, mert 250 helyett 310 forint lett a jegy. (Hogy ezt miért is írtam le, az a visszautazáskor lesz újra fontos.) Na, de lássuk, miről is szólt a túra.

Természetesen jó sáros földúton, szántás mellett vezetett a túra útvonala. Tudtam ezt előre, így nem lepett meg, az alsó szakaszt vártam szebbnek, ezért is indultam el.

A sáros részt elhagyva, megérkeztem Bicsérdre. Kifejezetten szép, rendezett falu. Igaz sajátos helyi életképek itt is adódnak: egy fűnyíró traktorral egy utánfutót húzott valaki a falu főutcáján, rajta egy mosógép, benne a (feltételezhetően mosatlan) ruhákkal. Elég érdekes látványt nyújtott. Lehet, hogy elromlott és nem nyílott ki az ajtaja…, aztán elvitte a szerelőhöz. Nekem egyszer volt ilyen, hogy mosás után nem lehetett kinyitni az ajtaját, mert bár lefutott a program, de a gép úgy észlelte, hogy nincs még készen a művelet. Végül sikerült megoldanom a problémát.

A sárga sáv Bicsérden külön kitérőt tesz egy mellékutcába, ahol egy nagyon szép szabadidő park és a horgásztó is található. Most vize nagyrészt le volt engedve. A falut elhagyva, kb. 1,5 km-t műúton vezet át a sárga túra Zókra, igaz, ez nem különösebben „léleképítő” szakasz, de hát nincs más útvonal errefelé.

Zók egy kisebb, de szintén rendezett település, bár itt már azért több nehezebb sorsú család is lakik (egyes házak és udvarok állapotából, kinézetéből) ítélve.

Zók után jön végre az a szakasz, ami már nem szántás mentén, és nem is műúton vezet, hanem a Pécsi-víz völgyében. Egy tágas, hosszan elnyúló völgyi rét nyújtózik erre felé, két oldalán erdősávokkal. Nagyon szép erre a táj. Igaz itt meg a jelzések hiányoznak. De, hát nem lehet itt eltévedni, a patakot kell, és lehet csak követni. Igaz én a patak északi oldalán mentem, mert nem találtam a völgyben elinduló jeleket, helyette egy jól járt földutat, és ez húzott magával. Ez sokáig nyerő is volt, de egyszer csak kerítés állta utamat, szemben pedig érdekes látványban lehetett részem: kétpúpú tevék legelésztek békésen a réten. Szerencsére a kerítést ki lehetett oldalt kerülni. 400 m után azonban komolyabb akadályba ütköztem. Elértem azt a pontot, ahol az egykori malomárok becsatlakozik a Pécsi-vízbe. Elfogyott az út, átkelési lehetőség, híd nem volt. Elkezdtem felfelé menni a szúrós bokrok közt. Elég szélesnek tűnt a patak, a széle ráadásul iszapos, süppedős. Azért egy helyen sikerült átugrani, így már gond nélkül folytathattam utamat. Jutalmul egy parányi kis faluba, Pécsbagotára értem, ahol csodaszépen felújított kápolna áll nagy fenyők árnyékéban. Mellette asztalok, padok.

Pihenés után, mivel volt még 50 perc a buszig, folytattam utam, a szőlőhegy irányába. Itt a turistajelzés végig a műúton megy, ám kissé fájlaltam, hogy miért nem az erdőben, hiszen nagy kiterjedésű erdők vannak a szerpentinező, mecseki hangulatot idéző műút mellett. Ennek magyarázata valószínűleg az lehet, hogy az erdő eléggé elvadult, bár a felsőbb részek már tölgyesek, ott léniák is vannak. Ami viszont megdöbbentő, az a szemétkupacok irtózatos mennyisége.

Végül felértem a domb oldalán lévő egyenesbe, ahol a Pécsbagota, szőlőhegy megállónál buszra szálltam, és jegyet Uránváros, Mecsek Áruházig kértem. (Ennek itt lényeges szerepe lesz a beszámoló végén.) Milyen jó, hogy nem szűnt még meg ez a külterületi megálló a szőlőknél. Talán van még egy-két telektulajdonos, aki használja.

Gondoltam, most, hogy már kényelmesen elfoglaltam a helyem a buszon, rendben hazaérek. Pécs határába érve, (ahol reggel a baleset is volt), erőteljes hangerővel megszólalt a buszon a mikrofon: „Pécs, Pellérdi elágazás megálló következik”, de le- vagy felszálló nem volt, így haladtunk tovább.  Egyébként a digitális kijelző végig mutatta a járat korábbi szakaszain is, hogy milyen megálló jön soron. Először még gondoltam is, hogy milyen jó, hogy van hangos utas-tájékoztatás, mert távolsági buszon én itt Baranyában még nem nagyon tapasztaltam ilyet. Persze furcsa volt, hogy akkor miért a járat útvonalának vége felé kezdi csak bemondani. Jött a következő megálló (Pécs, Munkaerő Képző Központ), ahol még nagyobb hangerővel mondta be a megállót, de utas csere itt sem volt. Ezután jött a Pécs (Patacs) bejárati út, itt már szinte üvöltve adta le a megálló nevét, bár senki sem jelzett. Ezután jött Uránváros, autóbusz-állomás megálló, ahol azonban már elviselhetetlen hangon jött le a bemondás. Bár senki sem jelzett itt sem, mégis megállt az autóbusz, és hátrafordult a sofőr, majd ordítani kezdett: mindenki szálljon le, aki Uránvárosig kért jegyet. Senki sem mozdult. Majd újra és újra. Én és egy utastársam jelentkeztünk, hogy mi a Mecsek Áruházig kértük a jegyet és ott is szeretnénk leszállni. Erre elkezdett üvölteni, hogy tudja, hogy mennyi utas csalni akar, és csak Uránvárosig kérnek jegyet, és ő biztos benne, hogy a Mecsek Áruháznál sem akarunk leszállni, ezért üvöltette a hangosbemondót a buszon, mert szerinte mindenki a végállomásig akar jönni, és így csalja el azt a pár forintot, amivel odáig többe kerül a jegy. Erre elővettem a jegyet, és utastársam is, amikor megdöbbentünk, mert amikor kaptam nem néztem meg: valóban Pécs, Uránváros, és nem a Mecsek Áruház volt ráírva. Közöltem vele, hogy egyébként teljesen mindegy, mert 22,3 km az út Uránvárosig, ha pedig a Mecsek Áruházig utazik valaki, akkor is csak 23,1 km. 800 m a különbség, és csak 25 km felett ugrana a tarifa. Így a kérdés eleve okafogyott, hiszen Uránváros akármelyik megállóig kérjük is a jegyet, akkor is 465 Ft, csak akkor lenne több, ha a végállomásig kérnénk.

Végül az utasok fellázadtak, és sikerült lecsillapítani a „megvadult pilótát”, majd megadatott a lehetőség, hogy mindenki a megfelelő helyen szállhasson le.

Én évek óta egyre kevesebbet buszozom (most a COVID miatti korlátozások okán is), vállalkozóként munkám is egyre több autóhasználatot igényel, de az évek óta tapasztalt sok-sok nehézség miatt megfontolom, ezentúl mennyit vegyem igénybe a közösségi közlekedést. Már most is alig van utas, nem csak a „C” miatt, évek óta rohamosan csökken az utas-szám a távolsági buszokon, a kihaló falvak, munkahelyek hiánya miatt. A kihasználatlan járatok, megállóhelyek évről-évre szűnnek meg. Előbb, utóbb a sofőrök munkájára sem lesz szükség. Ezt jó lenne, ha belátnák.

Egyébként a ragyogó 15 fokos melegben szép túra volt, kissé túl is öltöztem hozzá, de szerencsére levetni mindig lehet egy réteget. A szép emlékeket megőrzöm, a „hulladékot” törlöm a fejemben lévő „memóriakártyáról.”


Markó csárda


Mecsekalján robog a vonat


Mosógép vontatása fűnyírótraktorral :)


A régi temetőrész is gondozott Bicsérden


Ez már Zók


A Pécsi-víz völgyében


Hullámok a Pécsi-víz völgyében, de nem a Pécsi-vízben!


Púpúk :)


Na ez tényleg a Pécsi-víz


Kármelhegyi Boldogasszony kápolna Pécsbagotán


Faleveleket dobtak ki zsákostul!!!


Hegyi utakat idéző szerpentin


Ilyen mértékű és mennyiségű szemetet nem mostanában láttam!


Elázott könyvek kidobva teljesen ép műanyag rekeszekkel!


A kopasz fák között állt egy fa, ami teljesen zöld januárban. Nézzétek milyen szép levelei vannak. Ki tudja, milyen fa ez? Én tudom, mi a magyarázata annak, hogy ez a fa télen ilyen zöld.


Bagotai-erdő


Pécsbagota, szőlőhegy: itt a túra vége.

Megtekintések száma: 60 | Hozzáadta:: Endi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 6
0
6 Endi   [Bejegyzés]
A szemetet bejelentettem a Baranya Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálynak.

0
5 Endi   [Bejegyzés]
Tanulság: jegyváltáskor mindenki nézze meg, mi van a jegyre írva, és, ha nem pontosan a megálló szerepel rajta, rontassa le, és kérjen újat, hogy még véletlenül se kerülhessen ilyen konfliktusba.

0
4 Bodka   [Bejegyzés]
Gyerekkorom kedves faluja Pécsbagota. A Pécsi víz hídjához közeli erdészházban laktam tíz éves koromig. Kerülő Gábor tart tevéket a környéken, övé az Álmos-völgy. Voltunk ott pár éve egy túrán. Szomorúan láttam a szerpentinnél az erdő szélén a rengeteg szemetet. A buszsofőrnek tudnék kommunikációs tanácsokat adni.

0
3 Endi   [Bejegyzés]
Valóban a fát a borostyán nőtte be. Ettől tűnik ilyen szép zöldnek.

0
2 aranyosfodorka   [Bejegyzés]
A buszsofőr dühkitörését nem értem - de fogd a "c"-re, mert az veszi el teljesen az emberek józan tudatát.Lesz itt baj előbb-utóbb és nem a "C"...
Ez az eszméletlen szemetelés, ez számomra felfoghatatlan. Hát ha valaki az erdőig elvitte a zsákjait, miért nem vitte még egy kicsit tovább, megfelelő lerakó helyre ?
A zöld fa szerintem borostyánnal van sűrűn benőve - mert más magyarázat nem hinném, hogy van rá.... de azért jó sűrű, már már borostyánfa lett belőle.

0
1 garaie49   [Bejegyzés]
Szép túra volt nehézségeivel együtt.

Név *:
Email *:
Kód *: